lepjunk.hu

Fórum archívum

Ez egy archív fórum téma. Az archív témához nem tud hozzászólni. A téma aktív verziója megtalálható a Fórum/Témák menüpont alatt.

#258. Kocsis Alajos: Európai szintű kutatás - 2012-09-16 19:00:58 -
Letölthető kérdőív:
https://www.surveymonkey.com/s/COST-HUNGARY
Az  online kérdőív alapján a COST korai autizmuskutatás résztvevői igyekeznek képet kapni arról, hogy a 6 éven aluli autizmussal élő gyerekek és szüleik milyen szolgáltatásokat / kezeléseket kapnak
Európa-szerte.
A kérdőív 20 országban lesz elérhető egyszerre, szeptember 15-től október 15-ig, ezen a linken:

A kérdőív első oldalain olvasható egy tájékoztató arról, hogy mi ez, és milyen célt szolgál.


#188. Puck Szilvia: SEGÍTSÜNK AZ ÁRVÍZKÁROSULTAKNAK!!! - 2010-06-27 07:41:51 -

Szavazatommal én is csatlakozom az alábbi felhíváshoz.



#186. Kocsis Edina: Árvizkárosultak segitése - 2010-06-24 10:12:36 -

Mi is csatlakozunk:Kocsisné Edina /Gyömrő/ Kocsis Róbert /Gyömrő/


Ez a hozzászólás válasz erre: #185
#185. Tóth Zsuzsanna: árvízkárosultak segítése - 2010-06-24 08:01:35 -

Én is csatlakozom : Tóth Zsuzsanna Budapest


Ez a hozzászólás válasz erre: #184
#184. Kocsis Alajos: SEGÍTSÜNK AZ ÁRVÍZKÁROSULTAKNAK!!! - 2010-06-23 11:57:10 -

Segítség egyszerűen! Egy e-mailen hozzám is érkezett kezdeményezés:

"SEGÍTSÜNK AZ ÁRVÍZKÁROSULTAKNAK !!!

Mondjunk le augusztus 20-án a tűzijátékról, az árvízkárosultak megsegítésére!

Nekünk csak látvány, nekik az élet.

A múló látvány helyett maradandó, életre szóló segítség ! Egyet ért vele?

Menjen ez a  felhívás körbe egész MAGYARORSZÁGON! Értesítse ismerőseit!"

Egyetértő hozzászólás küldőjének nevét hozzáírom a listához. Fontosnak találom ugyanis, hogy az illetékes kormányhivatal e spontán civil kezdeményezést súlyánál fogva tudja érdemben elbírálni. Ehhez szükséges a regisztráció utáni egyetértő hozzászólás!

Előre is köszönöm a segítséget és a támogatást!

Kocsis Alajos (Budapest)

Eddig alábbi honfitársaink értettek egyet a felhívással külön e-mailben és adták nevüket az akcióhoz:

  1. Sárköziné Ági (Budapest)
  2. Sárközi Sándor (Budapest)
  3. Sárközi Attila (Budapest
  4. Katula Gábor (Budapest)
  5. Mészáros Mariann (Budapest)
  6. Budai Nicolette (Veresegyház)
  7. Tóvizi Katalin (Szolnok)
  8. Vörösné Békéssy Klára ( Szolnok)
  9. Barabás Nóra
  10. Barabás Botond
  11. Sárosi Tamásné
  12. Török Sándor (Pécel)
  13. Török Sándorné (Pécel)
  14. Torma Károly
  15. Perjési Tibor (Szolno)
  16. Kovácsné Klespitz Katalin
  17. Feketéné Árvai Zsuzsanna
  18. Dukay Nagy Ádám (Budapest)
  19. Birtalan Balázs (Budapest)
  20. Sziklai Szabolcsné (Budapest)
  21. Pávlicz Éva (Nyíregyháza)
  22. Dr.Kollárné Balla Anna (Szentendre)
  23. Pristyák Lászlóné Mezey Viktória (Nyíregyháza)
  24. Szakady Géza (Nyíregyháza)
  25. Thuróczy Csabané (Nyíregyház)
  26. Szakady Katalin
  27. Medved Nándor (Nyíregyháza)
  28. Medved Gáborné
  29. Konrády Judit
  30. Ivánczáné Jámbor Márta
  31. Meyer Frigyesné
  32. Szilvásiné Marika
  33. Szilvási Kálmán (Budpest)
  34. Jánosi Sándor
  35. Vargáné Molnár Éva (Budapest)
  36. Tóth Zoltán (Lyon)
  37. Tóth Zsuzsanna (Budapes)
  38. Rajnainé Gazda Györgyi (Albertirsa)
  39. Bihari Ildikó
  40. Rónai Katalin
  41. Kisfaludiné Jancsárik Irén (Budapest)
  42. dr. Eged Erzsébet
  43. Kili Tímea
  44. Kocsisné Edina (Gyömrő)
  45. Kocsis Róbert (Gyömrő)
  46. Olaszné Turcsányi Éva
  47. Bujtor Mária
  48. Vizer Istvánné
  49. Dukay Nagy Ádám (Budapest)
  50. Birtalan Balázs (Budapest) 
  51. Bánfalvy Ákos
  52. Bánfalvy Veronika
  53. Oláh Katalin
  54. Botár Györgyné
  55. Sályiné Boros Klára
  56. Sándorné Karvajszky Éva  
  57. Torba Erzsébet
  58. Szilágyiné Borsos Ágnes (Budapest)
  59. Molnár Sándorné (Budapest)
  60. Bécsi Jánosné (Budapest)
  61. Kertész-B. Ági
  62. Ilyésné M. Kinga
  63. Dyékissné Herke Zita (Budapest)
  64. Vági Ferencné (Budapest)
  65. Ágoston Róbertné (Budapest)
  66. Ágoston Réka (Budapest) 
  67. Mahlerné Köfner Anikó (Székesfehérvár)
  68. Puck Szilvia
  69. Szabó Ottó (Budapest)


#168. Kocsis Alajos: Tanácsok egy elkeseredett nagymamának - 2010-06-03 19:56:17 -

Összefoglaló 2007. decemberről - esoember.hu Fórum rovat

9525        aj-ryn 2007-12-14 21:42:09 Sziasztok. Kérem, valaki segítsen nekem! Az unokám 4 éves és én nevelem a fiammal. Sajnos lehet hogy ö is autista, még az ADOS vizsgálat hátra van, mert közben epilepsziás rohamokat kapott és nem tudták a vizsgálatot megcsinálni. De a két vizsgálat szerint lehetségesnek tartják. Mit csináljak a dühkitörései ellen? Próbáltuk szépen, csúnyán nem használ semmi. Aki tud valami jó módot rá az írja meg nekem. Kéééérrreeem! Előre is köszönöm, egy bánatos, elkeseredett nagymama.

9528        Éliás 2007-12-15 00:58:12 Kedves Aj-ryn!
Ha sokat olvas minket, talán már az is segít. Konkrét tanácsot mindig nehéz adni.
Ami ilyenkor előtérbe kell, hogy kerüljön: ELFOGADNI és SZERETNI, MÉG JOBBAN SZERETNI!

9538        aj-ryn 2007-12-15 20:33:48 Sziasztok. Kedves Éliás ezt eddig is tudtam,mert a düh rohamai közben is magamhoz ölelem szeretgetem de attól ő még fojtogatja tovább magát.50 éves vagyok de ezt nem is tudom mihez hasonlítani. Ez borzalmas egész nap vagy 20 ilyen rohama van én ebbe bele fogok őrülni. Én vagyok vele gyesen,de inkább két műszakot dolgoznék, akkor sem fáradnék úgy ki mint vele, pedig a szakács szakma sem könnyű.

9539        Muszasi 2007-12-15 22:54:21 Kedves Aj-ryn!
Én ugyan nem értek az autista gyerekekhez, de régóta olvasom az oldalt. Itt azt írták többen is, hogy különböző foglalkozásokra járnak a gyerekeik. A kezelő orvosok, vagy itt az alapítvány talán tud ajánlani helyeket. Gondolom ilyen kicsi korban még az egészen enyhe nyugtatók sem ajánlottak. Viszont szintén a fórumon olvastam, hogy léteznek diéták. Úgy tudom a hiperaktív gyerekeknek valamilyen halolajat adnak a dühkitörések ellen. Viszont tényleg ezeket is szakembertől kellene megkérdezni. Az AOSZ honlapján ott a telefonszám. Ha Ön vidéki ott is tudnak segíteni, tartják az ottani intézetekkel is a kapcsolatot.
Egyébként nem igazán jó egy autistát ölelgetni, mert fullasztó érzés számára. Amit tud így otthon tenni, hogy számára „biztonságos” környezetet teremt. Ez alatt azt értem, hogy EGYELŐRE rutinszerűek a napjai, mindig minden ugyan ott van, egyszóval egy autista számára is kiszámítható a környezet és az életmenet.
Remélem segítettem.

9540        DeSue 2007-12-15 23:11:51 Kedves aj-ryn!
Ugyan nekünk más típusú rohamokkal kellett megküzdenünk, de tudom mennyire kimeríti mentálisan az embert. És a pszichés fáradalmat nem lehet egy jó alvással kipihenni, mint a fizikait.
Nagyon nehéz lehet egyedül felvállalni ezt a hatalmas feladatot, és nagyon sajnálom hogy a saját édesanyjának „nem kellett” a gyermeke. Ez még nehezebbé teszi nemcsak a Te életedet, de a Kisunokádét is, hisz hatalmas űr tátonghat benne.
Nem tehetsz mást, mint szereted őt és neveled. Hidd el, a befektetett energia, szeretethalmaz, odaadás meg fog térülni.
Én hiszem, hogy ezek önkéntelen, kényszeres dühkitörések a világ ellen, önmaga ellen,tisztában van azzal, hogy „nem helyes”; de ez változni fog ha hiszel benne és keresel egy kapaszkodót akár a hitben, akár egy jó könyvben.
Higgyél Benne és Önmagadban is!

9545        Ági 2007-12-16 15:47:07 Kedves Aj-ryn!
Ha valóban autista a kisfiú és nem tudja elmondani szavakkal, hogy mi a gondja, akkor valószínű, hogy valamit csak így tud közölni a környezetével, mert nincs rá más eszköze. Figyelje a kisunokáját, hogy mire hogy reagál, milyen előzményei vannak a dühkitöréseknek.
a büntetést nem javasolom, bár én is volt, hogy megtettem, mert utána még rosszabb a helyzet.
Nem minden gyerek reagál egyformán a testközelségre, lehet, hogy azzal, hogy magához öleli még tovább ront a helyzeten. Ez nem azt jelenti, hogy nem szereti, hanem ez egy sajátos igény.
Biztos vagyok benne, hogy közösen kitalálják, hogy mi is lehet a háttérben. Most is körülöttem rohangál a 6 éves autista kisfiam, egy szál gatyára vetkőzve. Tudom, hogy unatkozik és a mozgásigényét nem tudja másképp kiélni. Korábban leszidtam a rohangálásért, az eredmény dühkitörés volt. Most felöltözünk és kimegyünk hóembert építeni és akkor semmi gond nem lesz tovább. Nagyon fárasztó, de muszáj megtalálni a hozzájuk vezető utat, mert mindenkinek így a jobb.

9546        aj-ryn 2007-12-16 16:55:03 Sziasztok. Kedves Muszasi. Az unokámat heti 3, alkalommal hordom fejlesztésre a helyi óvodába. A legközelebb lévő intézmény Kecskeméten van, hozzánk 100km. A Danika nem szobatiszta nem hordhatom oviba, gyesen vagyok otthon vele. Azért köszi neked, írj máskor is. aj-ryn

9547        aj-ryn 2007-12-16 17:06:16 DeSue-nak. Először is köszönöm hogy irtál. A Dani anyukája lemondott róla. A fiammal neveljük őt. Dani most tanult meg beszélni úgy hogy eltudja mondani mit is akar. 4 éves. Nagyon szeretem, de ennyi borzalmat még nem éltem át ,hogy egy ilyen pici gyerek ilyen önpusztító legyen! IRJ máskor is.aj-ryn

9548        aj-ryn 2007-12-16 17:27:07 Áginak. A Daninak nem lehet azt mondani hogy nem. Neki ez nem létezik. Tudod mi a napi program, a szuteréntől a tetőtérig egész nap lámpa bura csere, égö csere, zseblámpa elem csere, porszívó szerelés, hifi átpakolása, karácsonyfa égősort a csillárra akasszuk vagy éppen a függöny karnisra, szekrényre, fűtés csőre. És ez mind nagyon veszélyes. Leszoktatni erről már nem lehet. Ilyen módszerre tanították az anyukáék. Hallottál már ilyent? Mert én még nem. Napi 20 dühkitörés ezek miatt, mert én már nemigen tudom ezeket neki meg csinálni. Játékkal nem játszik, de gyerekekkel sem. Írj nekem máskor is. aj-ryn.

9551        DeSue 2007-12-16 17:38:47 Kedves Aj-ryn!
Igazi hősök vagytok a fiaddal, hogy nevelitek Danit.
Én hiszek abban, hogy ők nagyon okos gyerekek és tudják, hogy amit tesznek sokszor, az az "általánosan elfogadott normáktól" eltér. Egyik barátnőm, aki pszichológus, egy 12 éves fiúhoz jár besegíteni, foglalkozni vele. A család már jó ideje son-rise módszerrel segítik a fiukat, és ők azt mondták, hogy sokat segített.
Barátnőm pl. mindig utánozza a fiút és nekünk is ezt mondta, hogy ezt tegyük a kislányunkkal, mert akkor megnyugszik, hogy nem csak az ő hülyesége amit csinál. Mi is így tettünk, ha kopogtatta a fejét, mi is kopogtattuk a sajátunkat, ha dörömbölt, mi is így tettünk. Ha csikorgatta a fogát már nem nyúlkáltunk a szájába hogy hagyja abba, hanem inkább átmentünk a másik szobába, de nem szóltunk rá. És ha hiszed ha nem, amint belekezdett valamelyik cselekvésébe és nem állította meg a fal, amit mi jelentünk a „nem szabad” „mit csinálsz” „normális vagy?” stb. utasításokkal, magától oldódott benne a feszültség és nem is kellett tovább folytatnia ezeket a dolgait. Persze nem tűntek még el egyelőre mert mindig kitalál valami újdonságot, de legalább nem egyfolytában teszi ezeket, hanem sokkal ritkábban.
Szóval szerintem őket is zavarja, hogy ferde szemmel nézünk rájuk, hogy milyen furcsaságokat művelnek, de a tiltás szerintem még jobban rátesz, és még frusztráltabbak lesznek.
Persze ez a mi esetünkben igaz, mert minden gyermek más, de ha kivitelezhető, próbáljátok ki.;)

9552        DeSue 2007-12-16 17:45:15 A másik meg az, hogy fogadjuk el őket olyannak, amilyenek. A mi feszültségünk csupán abból adódik, hogy nekünk nincs „egyszerűbb” gyermekünk, meg van kötve a kezünk. De ezeket a falakat mi állítjuk magunk elé, mert másokhoz viszonyítjuk az életünket. Fogadjuk el, hogy igen megváltozott az életünk és abból hozzuk ki a legjobbat. Ne menjenek el évek az életünkből arra, hogy nem bírunk felállni. Nehéz, iszonyatosan nehéz, de az energiáinkat inkább a gyermekbe fektessük, lássuk meg benne a jót és a szépet. Nekünk és neki is sokkal könnyebb lesz!
”Nincsenek lehetetlen álmok, csak belső korlátok, amelyekkel megszabjuk, mi lehetséges és mi nem.” (Beth Mende Conny)

9553        Ági 2007-12-16 21:16:54 Kedves Aj-ryn!
Teljes mértékben megértem, hogy ki vagy borulva, mert embert próbáló az, amit leírtál. Sokszor elgondolkodom azon, amikor nagyon mélyponton van a kisfiam és hasonló dolgokat művel, hogy mennyire vetheti alá magát egy család teljes mértékben egy ilyen problémával küzdő kisgyereknek. Na ez nagyon rondán és önzően hangzott, de azt akarom valahogy körülírni, hogy mindenkinek vannak még szerettei a kismanón kívül is családja, másik gyereke, saját önző élete, akiért, amiért felelős, tehát nem omolhat össze a probléma súlya alatt.
Ha van rá mód, kérj segítséget a környezetedben, szakembertől, pszichiátertől, gyerekorvostól, nevelési tanácsadóból, mindegy honnan csak történjen valami, mert egy gyerek alapból nem rossz vagy agresszív vagy önpusztító. Ezek mögött nagyon komoly problémák kellenek, hogy legyenek, amit lehet, hogy ti már egyedül nem tudtok megoldani. Nagyon szorítok Nektek, hogy sikerüljön valami kis nyugalmat találnotok, főleg így az ünnepek közeledtével. Valamiért Ti kaptátok azt a feladatot, hogy ezt a kismanót felneveljétek, biztosan nem véletlenül. Kitartás és sok-sok türelem, tudom nagyon nehéz, de csak így megy.

9554        ktc 2007-12-16 21:53:10 Kedves Aj-ryn!
A dühkitöréseket lehet „kezelni”, bár elég hosszadalmas, de megéri. Azt gondolom, szép lassan érdemes hozzákezdeni. Mondjuk nézzük a karácsonyi izzósor esetét: ha valahová tetetni akarja, minden alkalommal el kell szépen magyarázni neki, hogy annak a karácsonyfán a helye. Ha már megvan a fájuk, szerintem érdemes lenne felállítani (úgyis hamarosan itt a napja), vagy műfenyővel helyettesíteni, az még veszélytelenebb. Kezdjék el arra feltenni, aztán kapcsolják be, hogy világítson. Esetleg énekelhetnek is karácsonyi dalokat. Fontos, hogy semmit se erőltessen, mi csak felajánlhatunk nekik alternatívákat, nem mondhatjuk, hogy ez vagy az legyen. Viszont ha valamit nem akar, mindig ajánlani kell valami mást helyette! Ha abszolút ellenáll, érdemes levegőzni vinni, ahogy Ági is teszi. Visszatérve az izzósorra: érdekes lehet még számára, ha le tudják fényképezni a különböző módokat, ahogy felrakja, hogy aztán összehasonlíthassa. Vagy ha erre nincs anyagi keretük (digitális fényképezőgép vagy kamerás telefon), hát rajzolják, fessék le! Fűzhetnek gyöngysorokat színes gyöngyökből, gyurmából színes golyókat gyúrva készíthetnek saját izzósort, vagy reklámújságokból kivághatják a képeket s egy albumba ragaszthatják azokat, ha már ennyire tetszik Daninak ez a téma. Tudom, nehéz, de kreatívnak kell lennünk! Mi itt a fórumon szívesen adunk ötleteket egymásnak, olyanokat, amelyek nálunk beváltak, vagy csak hallottuk másoktól.
Az, hogy Dani elkezdett beszélni, nem jelenti azt, hogy el is tudja mondani, mi a baja! Ez átlagos gyerekeknél is hosszú folyamat!
Az oviban a fejlesztése egyéni vagy csoportos? A helyi lehetőségekről (speciális óvodai csoport, speciális felmérés, fejlesztés) Alajos tud útmutatót adni.
Úgy gondolom, érdemes lenne Daninál is megpróbálni, hogy a dühkitöréseket megfigyelik (mikor, mi után jelentkezik), mert a legjobb módszer a megelőzés. De ha már van, elterelő hadműveletet kell alkalmazni, ez be szokott válni. A szeretgetés, ölelés valóban sokszor csak olaj a tűzre ezeknél a gyerekeknél, ha ő nem kéri, inkább ne erőltesse.
Az a nagyon nehéz, hogy eddigi elveinkhez képest fenekestül másképp célszerű bánni gyermekeinkkel/unokáinkkal. A büntetés nem használ, mert nem fogják fel, miért kapják (az általánosítás, következtetés nehézsége). A szociális jutalmazás sem feltétlenül hasznos (pl. szeretgetés), mert általában nem szeretik az érintést. Marad az, hogy próbáljuk kiismerni őket, lehetőleg megelőzni a dühkitöréseket, ha kell, azzal, hogy engedünk. Ha nem mindegy, melyik ajtón szállunk fel a buszra, akkor azon szálljunk fel, amelyiken ő akarja... és így tovább. Mivel nem ehhez vagyunk szokva (gondolom, Ön sem így nevelte a gyermekét), nagyon nehéz. A következetesség viszont elengedhetetlen, hiszen azzal adunk támpontot, kapaszkodót nekik. Át kell gondolnunk, miben engedhetünk, miben nem (pl. a veszélyes hobbikat nem pártoljuk!), s ha mégoly nehéz is, lassan, fokozatosan le kell építenünk a rosszat, s erősítenünk kell a jót. Sajnos ha valamiről leszoktatjuk őket, hamarosan új szokást alakítanak ki... Érdemes mindig figyelni (ez az állandó figyelem a legfárasztóbb az egészben), mert egyszer-kétszer még szívesen megteszünk valamit, de ha negyedszer is kéri, félő, hogy szokásává kezd válni. Na, ilyenkor lépni kell, meg kell csípni a dolgot, s még csírájában elfojtani. Példa: kislányom (3 év 5 hónapos, nem beszél) rámutat a teásbögréjére, majd a kanapéhoz szalad, s felkucorodik a sarkába. El tudná venni a bögrét, egyedül is ügyesen tudna inni belőle, de ő most azt találta ki, hogy odaül, s itassuk meg (mindent mutat, hogy én fogjam a bögrét, üljek le mellé stb.). Ez az első alkalmakkor aranyos, még jót kacagunk is rajta, s még büszkék is vagyunk, hogy ilyen ügyesen megmutatja, mit szeretne. Igenám, de pár nap múlva már csak így volt hajlandó inni! Na, ekkor léptünk akcióba. Igaz, volt pár dühkitörés-kezdemény, de hamar továbbléptünk a dolgon. Nem mondom, hogy azóta nem csinálja, néha engedünk is neki (hiszen tényleg aranyos ilyenkor), de már tudja, hogy nem veheti át ez ügyben felettünk a hatalmat.
Bocsánat, hogy ilyen hosszú lettem, remélem, hasznára válik szövegelésem.
Sok szeretettel: Katica

9555        ktc 2007-12-16 22:06:04 Bocsi, ismét én. Most én is tanácsokat várok.
Kislányommal alvásos gondjaink akadtak az utóbbi hetekben. Az már eddig is volt, hogy kényszercselekvései (nyelvnyújtogatás, szájpiszkálás, fogcsikorgatás vagy kattogtatás, ujjaival matatás, lábemelgetés stb.) gyakran megakadályozták elalvásában. Mikor erre rájöttem, megtaláltam a nagyrészt hatásos ellenszert is: durvának tűnik, de le kell fognom. Hol a kezét, hol a lábát, hol a csípőjét, esetleg a szájához teszem a kezem, volt olyan is, hogy be kellett fognom a szemét, mert mindig nyitogatta. Ezek ma már rutinfeladatok. De persze jött az újabb őrület! Pár hete azt vettem észre, hogy elalszik ugyan másodpercekre, néha percekre is, de aztán ezekkel a kényszercselekvésekkel fel is ébreszti magát. Már végre egyenletesen lélegzik, nem mozdulnak a tagjai, éppen kimennék, erre újra hallom, hogy a nyelvével szórakozik. 3-4-szer is elalszik, majd felébreszti magát, amire aztán végre tényleg mély álomba zuhan. Egyre jár az agyam, hogy hogyan segíthetnék neki, mert szerintem fél elaludni (tudom, hogy ez jellegzetes probléma), de semmi okos eddig nem jutott az eszembe. Kérlek, segítsetek! Várom az ötleteket! A testkontaktust hol tűri, hol nem, így a mellettem alvás nem hozott számottevő változást. Tanácstalan vagyok!
Nagyon várom az ötleteket!

9556        DeSue 2007-12-17 08:19:21 Kedves Katica!
Nálunk is évekig volt gond az alvás. Dóri már korán a saját szobájában, ágyikójában aludt, de epilepsziás görcsei lettek és ez általában éjszaka jelentkezett. Mivel én rettegtem, hogy nem vesszük észre a párommal, velem kezdett el aludni. Eleinte ugyanez volt, az érintést nem szerette, sőt kerülte a testi kontaktust nagyon sokáig. Viszont meglepően jól kezdett el működni az együttalvás. Már egymás után több napig is szépen aludt felkelés nélkül, na ez alatt mi is teljesen kipihentük magunkat, ez nálunk bevált. Az elalvásnál jó módszer, hogy hasra fektetjük és a hátát vakargatjuk. Volt, hogy 1,5 óra után zuhant álomba. Ilyenkor kicsit erélyesebben tartjuk ott mi is az ágyban, de vakargatjuk a hátát és a fejét is simogatjuk és egy idő után ellenáll és már szereti, megnyugszik tőle. Van, hogy közben énekelek neki, vagy mesét mondok. Minden gyermek más, így lehet, hogy ez nálatok nem válik be, de próbáld meg többször is, az elején sajnos kicsit "erőszakosabban" kell az ágyban tartani, hogy ne keljen ki és sétálgasson stb. De egy idő után teljesen átbillen és megnyugtatja a jelenlétünk.
Egyébként azóta sokszor ül az ölünkbe, bújik hozzánk és ad puszikat, ami addig ritka volt, mint a fehér holló:) Szóval egyértelműen szereti már a testi kontaktust :)

(Az összefoglaló az általam moderált honlapról készült segítségül hasonló problámával jelentkezők számára valamint támpontul szakembereknek. Alajos)



#163. Kocsis Alajos: Viktor Zsuzskának 2005-06-09 - 2010-05-31 19:54:59 -

Kedves Zsuzska! 5 éves autista kisfiam a kép-kártyás módszer bevezetése után kezdett jobban beszélni, ill. megérteni kéréseinket. Úgy néz ki, hogy nemhogy visszaesne, hanem könnyebben megérti a kimondott szavak (főleg egyszerű igék, köznevek) jelentését, ha látja, hogy mit várunk el tőle. Szóval, szerintem nem kell félni a képektől. Egyszerűen, ők másképpen érzékelik a világot, és a hallott hangok (szavak) nem mindig egyértelműek számukra. Szakember-ügyben javaslom a primlista ALF (autizmus levelező fórum) fórumot is (alf@primlista.hu, feliratkozás: www.primlista.hu), rengeteg jó tanácsot, bátorítást kaptunk tőlük is! Sok sikert!

Viktor 2005-06-09


Ez a hozzászólás válasz erre: #162
#162. Kocsis Alajos: Zsuzska Ágnesnek 2005-06-09 - 2010-05-31 19:53:24 -

Kedves Ági! Köszönöm a tanácsot. Mi is egyszerűen, érthetően beszélünk a kisfiamhoz, és megérteni sok mindent megért, meg is csinálja. Megpróbálom mutatni is neki, hátha így sikerül rávenni a beszédre. A képes módszert a gyógypedagógusunk nem akarta elkezdeni, hátha ez csökkenti a beszédkésztetést. Neked mi a tapasztalatod? Többet beszél azóta a kisfiad vagy inkább az alternatív(képkártya, mutogatás) kommunikáció erősödött? Még egyszer köszönöm.

Zsuzska 2005-06-09


Ez a hozzászólás válasz erre: #161
#161. Kocsis Alajos: Válasz Zsuzskának 2005-06-08 - 2010-05-31 19:51:53 -

Kedves Zsuzska! Az én kisfiam is hasonló korú és autisztikus. Az utóbbi időben már szerencsére egyre több mindent kimond, de sokszor nem tudatosan használja. Vannak szavak, amiket rendszeresen használ és odaillően: pl. gyere, csüccs, cipő, hami, haza... Ezeket úgy sikerült elérni,hogy egy dolgot mindig a legegyszerűbben neveztünk meg és mindig ugyanazt a kifejezést használtuk rá, és ha kellett tízszer is elmondtuk egymás után és mindig mutattuk, hogy mire gondolunk. Ha azt akartam, hogy üljön le mindig azt mondtam, hogy csüccs és mutattam, hogy mire gondoltam. Amikor csak lehet mindig próbálok valami odaillő kézjelet is alkalmazni, teljesen mindegy, hogy mit csak valahogy jelezze a kívánt dolgot és a kézjel mindig ugyanazt jelentse. Rájöttünk, hogy őt zavarja a folyamatos beszéd (mert nem érti) ezért ha hozzá vagy mellette beszélünk igyekszünk minél rövidebben és egyszerűbben társalogni, és olyan kifejezéseket használni, amit ő is ért. A gyógypedagógiai foglalkozásokon bevezették a képes rendszert, minden kis feladatot képekkel jeleznek neki előre. A képezés óta pl. nem jelent gondot, hogy a foglalkozásnak vége, haza kell menni, mert megmutatjuk a házunk képét és mondjuk, hogy : - Megyünk haza! - és szinte ezt már a második alkalommal megértette és azóta nincs sírás a foglalkozás végén. Ez a beszédfejlődés iszonyú lassú egy átlag gyerek beszédéréséhez képest, de ha beindul, akár egy-két szó is ahogy említetted, mindenképpen azt jelenti, hogy képes a beszédre és biztos, hogy belől ez már megvan csak még nem tudja, hogy mire való. Ne keseredj el, kitartó munkával és türelemmel "hegyeket lehet megmozgatni"!

Üdvözlettel: Ágnes 2005-06-08


Ez a hozzászólás válasz erre: #160
#160. Kocsis Alajos: Zsuzska kérdezi 2005-06-08 - 2010-05-31 19:49:50 -

Tanácsot szeretnék kérni. 4 éves autisztikus kisfiam nem beszél. Néha szavakat, szótöredékeket mond, a vele foglalkozó gyógypedagógus szerint nagyon erős a beszédkésztetése - már két éve. Mit tudnék tenni, hogy meginduljon a beszédfejlődése?

Zsuzsa 2005-06-08



Bejelentkezés
 

Keresés