lepjunk.hu

Autisták mosolya I.

Alex szeretett énekelni és tagja volt a kórusnak. Közeledett a karácsony, és a kórus heteken kersztül próbált. Alexnek hihetetlenül jó memóriája volt dalok és szövegek terén, így természetesen mindent kívülről tudott.

Megjelent az Esőember 1999. - III. évfolyam, 1. számában


A karácsonyi éneklésre egy téren, hatalmas tömeg előtt került sor. Alex állt a helyén, de érdekes, szája ki sem nyílt, csak állt, arcán boldog mosollyal. Édesanyja igen nyugtalan lett és nem értette a helyzetet. Az előadás után odament fiához, de mielőtt bármit mondhatott volna, a fiú így szólt: - Tök jó volt, nem igaz? Tetszett neked is?

Anyja zavara még nagyobb lett, végül véleményének így adott hangot: - De Alex, hisz' te egyáltalán nem is énekeltél! Alex meglepetten nézett és így szólt: Lehet, hogy úgy nézett ki, mintha nem énekelnék, de én magamban igenis énekeltem. - Anyja egy pillanatnyi döbbent csend után elmosolyodott, átölelte fiát és a "néma énekessel" hazaindult.

Fordította: Kocsis Alajos

*

A fenti kis történet R. Waynwe Gilpin: Laughing and Loving with Autism1 c. könyvében található. A fordítás az osztrák AUTISTENHlLFE  c. lapban közölt német változaton alapszik.

1A könyv, valamint folytatásai megrendelhetők: http://www.amazon.com/ -Books

Lásd még: Autisták mosolya II. illetve Autisták mosolya III. és Autisták mosolya IV.


2010-02-28 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés