lepjunk.hu

Donna Williams: Eszmélés

Donna Williams: Eszmélés

Történet a romeltakarításról

A Léttelenül folytatása - Animula Kiadó - Fordította: Ittzés Szilvia (A könyv eredeti címe: Somebody Somewhere)

A könyvajánló megjelent az Esőember 1999. - III. évfolyam, 3. számában


Amikor valakinek azt mondtam, hogy Donna Williams: Ha szeretsz, nem közeledsz hozzám című újabb könyvéből közlünk néhány jellemző részletet a szeptemberi Esőemberben, kicsit megütközve azt mondta: Már megint? Igen, megint, hiszen egy értelmes, magas intellektusú ember vezet be minket kendőzetlenül abba a világba, amiről nekünk, az egészségeseknek még csak sejtésünk sem lehet. És minél teljesebben ismerjük meg ezt a világot, annál jobban el tudjuk fogadni és megérteni, és talán közelebb juthatunk a megoldáshoz is.

Ez a könyv arról szól, hogyan tette meg az utat terápiája során az elszigeteltségtől a kapcsolatfelvételig az emberekkel: hozzátartozóival történő ismételt találkozásokkor, pedagógiai tanulmányai, az autista gyermekekkel végzett munka alatt és a megrázóan intenzív partnerkapcsolat közelségében. Minderről a szerző ezt írja a könyv bevezetőjében: "Ez egy történet arról, hogyan takarítjuk el a romokat egy háború után."

A legfontosabb, amit megtanultam az, hogy: AZ AUTIZMUS NEM ÉN VAGYOK

Az autizmus csupán egy információfeldolgozási probléma, ami meghatározza, hogy milyennek látszódjam. Az autizmus kísérletet tesz annak megakadályozására, hogy szabad legyek, hogy én én lehessek. Az autizmus megpróbál megfosztani az életemtől, a barátságtól, kapcsolatok létesítésétől, érdeklődésem kifejezésétől, intelligenciám kihasználásától és érintettségemtől... élve akar eltemetni.

A második legfontosabb dolog amit megtanultam:

LE TUDOM GYŐZNI AZ AUTIZMUST...

ÚRRÁ LESZEK RAJTA...

NEM ENGEDEM, HOGY Ő GYŐZZÖN LE ENGEM.

Az autizmus olyan valami, ami nem látható. Megakadályoz abban, hogy saját szavaimmal ki tudjam fejezni magamat és hasznájam ezeket a szavakat, amikor szükségem lenne rájuk. Az is előfordul, hogy olyan szavak és ostobaságok közlésére kényszerít, amiket nem is akarok kimondani.

Az autizmus egyidejűleg éreztet velem mindent anélkül, hogy tudnám, mit is érzek, vagy teljesen elszigetel attól, hogy egyáltalán érezzek valamit.

Az autizmus lehetővé teszi számomra az emberek beszédének hallását, de képtelenné tesz arra, hogy megértsem szavaik jelentését. Sokszor kimondatja velem saját szavaimat, de nem tudom, mit mondok, vagy egyáltalán mit gondolok.

Az autizmus megakadályozza, hogy hozzáférkőzzek saját gondolataimhoz és elzár kíváncsiságomtól, hogy azt higgyem, nem is gondolkodom és nem érdekel semmi, vagy puszta szükség szerűségből hagyja, hogy értelmem majdhogynem kirobbanjon és elmondhassam, vagy megmutathassam, hogy mi érdekel... de nem történik semmi... arcom és szemem kifejezéstelen marad, szavak nem jönnek ki a számon.

Az autizmus saját testemtől is elzár Nem érzek semmit.

Az autizmus annyira érzékennyé tud tenni az iránt, amit érzek, hogy ez fájdalmat okoz.

Az autizmus néha azt az érzetet kelti benem, hogy az énem, a személyiségem egyáltalán nem létezik; ilyenkor annyira elnyomottnak érzem magamat más emberek jelenlététől, hogy nem találom saját magamat. Az autizmus azonban olyan tökéletes öntudatot is ki tud váltani belőlem, mintha jelentéktelenné válna és egyszerűen megszünne körülöttem az egész világ.

Az autizmus olyan mint egy libikóka. Amikor a csúcson és amikor a legmélyebb ponton vagyok, nem vagyok képes arra, hogy az egész életet lássam, de amikor a középúton haladok át, futólagos benyomást nyerek arról, hogy milyen életet élhetnék, ha nem lennék autista.


 

Lásd még: Donna Williams: Léttelenül - (Egy autista nő naplója) Autizmus - Egyes szám első személyben

illetve lásd Donna Williams honlapját


2010-02-28 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés