lepjunk.hu

Utazásaim, külföldi élményeim

Utazásaim, külföldi élményeim

AMÍG A PICCOLÓBÓL SZAKEMBER LESZ

Előszó 1 - oldal 2

Visszaemlékezéseim -12.oldal - 13. oldal - 14. oldal - 15. oldal - 16. oldal. - 17. oldal.

- 18. oldal - 19. oldal - 20. oldal - 21- oldal -22. oldal - 23. oldal - 24. oldal - 25. oldal

- 26. oldal - 27. oldal -28. oldal - 29. oldal - 30. oldal - 31. oldal

 

 

(Egy részletet a fejezetből lásd lentebb)

Utazásom Dániából Anglián keresztül Egyiptomba


Visszaemlékezések – részlet a könyvből.

Déd-nagybátyám, Kováltsik Sándor, a Nemzeti Szálló ügyvezető igazgatójaként megírt, 1931-ben megjelent Utazásaim, külföldi élményeim – Amíg a piccoloból szakember lesz című könyvében röviden beszámol az elő világháború, az Őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság éveiben szerzett élményeiről is. Már kora fiatalságától kezdve sokat utazott, vendéglátó ipari tanoncként bejárta Európa nyugati felét, dolgozott Egyiptomban, Törökországban és szeretett volna eljutni Oroszországba, Kínába, Japánba, hogy a szállodaiparban és vendéglátásban szerzett tapasztalatait még tovább bővítse. De, mint írja: „Ezeket a vágyakat egyszerre omlasztotta össze a világháború förgetege, ami egész Európát lángba borította. Az 1915-ik év engemet is a harctérre vitt.”

Majd így folytatja*:

„A híres gorlicei áttörés az én részemre is meghozta azt a tragédiát, amit annyi ezernek kellett átszenvedni, t. i. egy gránát robbanásától származó hatalmas légnyomás mocsaras talajba vetett, szörnyű fájdalmaimmal másnap reggelig tehetetlenül feküdtem. Másnap reggel találtak reám és bajtársaimmal egyetemben Lembergbe, utána Sátoraljaujhelyre, végül Kaposvárra szállítottak. Itt állapotom válságosra fordult s elláttak mindazzal, amit a vallásos meggyőződés utolsó útjára induló részére előír! Sorsomnak és édesanyám* beavatkozásának köszönhettem, hogy hirtelen Budapestre szállítottak, ahol sok vergődés után mégis talpra állottam. Talpon voltam ugyan, de mint teljesen rokkant és így a Cs. és kir. Katonai parancsnoksághoz, később a Cs. és kir. Budapesti Hadkiegészítő parancsnoksághoz, irodai szolgálattételre lettem beosztva.**

1918 december hónapban kerültem vissza a Bristolba, itt értem meg a teljes összeomlást, amihez annyi vér és sok szörnyűség fűződik, amit azonban leírni több volna, mint amit egy szerény visszaemlékezés keretébe beszorítani lehetne.

Következő év augusztus 4-én a román csapatok megszállották Budapestet, ennek során a Bristol sem kerülhette el a maga sorsát, megjelent a parancsnokló tábornok és szigorú utasítást adott a szálloda kiürítésére!

Tekintettel arra, hogy a szálloda tulajdonosa, Illits Gyula úr nem volt Budapesten, az utasítást nem vettem szívesen és természetesen, az adott időre a szobákat nem ürítettem ki. Az eredmény nem is maradt el, mert másnap két román katona jelent meg fegyveresen és minden további nélkül letartóztattak és a katonai parancsnokság épületébe kísértek.  A kihallgatást végző tábornok ordítozása, hadbírósággal való fenyegetődzése előzte meg lecsukatásomat és csak Bandholz*** amerikai tábornok beavatkozásának köszönhetem kiszabadulásomat.

Mindezek dacára elértük, hogy a románok a szálloda szobáinak csupán 30–35%-át rekvirálták el s hazatérő főnökömnek nem kellett a legszomorúbb eredményről beszámolnom.

A proletárdiktatúra bukása után a Peidl kormányt 1919. augusztus 7-én a Friedrich kormány váltotta fel és József főherceget akarták nádorrá választani, aminek azonban az entente**** útját állotta. A királyi fenség és Friedrich közötti tárgyalás a Bristol szállodában zajlott le, aminek bejelentése váratlanul ért bennünket, de azonnal intézkedtem, hogy megfelelő lakosztály álljon a magas vendégek rendelkezésére. Később a kommunistáktól kirabolt és elpusztított palotáját ideiglenesen rendbe hozták és a királyi fenség a várba költözhetett át. Eltávozás előtt magához hivatott és magas megelégedésének kifejezést adva, arany emlékalbumomba igen megtisztelő aláírásával tüntetett ki.”


Jegyzetek:

*Az idézett részek a könyv 14.- 16. oldalain találhatók, és az ott leírtak szöveghű másolata. (Aljos.)

**Zofál Paula „Grosszi” 1852. április 18. – 1941. Bp.

*** Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy 1919. augusztus 6-án kapta meg magyarországi megbízatását. Az amerikai tábornok augusztus 11-én érkezett meg Budapestre Párizsból, az angol, francia, olasz, és amerikai tábornoki bizottság, a Szövetséges Katonai Misszió frissen kinevezett tagjaként.

**** entente = antant



2019-11-30 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés