lepjunk.hu

AZ INTERAKCIÓK TUDATOS ALAKÍTÁSÁNAK ELEMEI

Rollett* és Kastner-Koller az általuk kifejlesztett a „Wiener interakció- és kontaktustréning program”-ban néhány különös figyelmet érdemlő szempontra hívja fel a figyelmet.


10.1 „Rásugárzás” és „modulált beszéd”

„Rásugárzás” alatt egy különleges kapcsolatfelvétel értendő: sugárzó tekintet és egy sugárzó mosoly. A hétköznapokban gyakran használjuk ezeket az eszközöket, ha tudattalanul is. Egészséges embernél elég egy pillanat, és már várható reakció. Az autistáknak azonban sok időre van szüksége, míg egy kapcsolatfelvételre reagálnak. Megnehezíti a velük kapcsolatba lépni kívánó dolgát az is, hogy a szemkontaktust kezdetben gyakran csak a periférikus látásukkal veszik fel, azaz csak a szemük sarkából néznek ránk. ROLLETT hangsúlyozza, mennyire fontos mindig újra barátságosan rámosolyogni a gyerekre, és viszonozni a pillantását, függetlenül attól, hogy reagál-e, s hogy mennyi időbe telik, míg elkezd válaszolni. Egyáltalán nem könnyű ezt sokáig elviselni, mert ez a konok viselkedés egyáltalán nem felel meg a hétköznapi normáinknak. Itt tehát egy speciális módszer tudatos bevetéséről van szó. Sajnos nem közismert, hogy az autista gyerekeknek ilyen sok időre van szükségük a reakcióra. Az autisták ezért mindig újra azt tapasztalják, hogy embertársaik túl hamar elfordulnak tőlük, ezáltal csalódottak, és egyre kevésbé motiváltak, hogy kapcsolatokba bocsátkozzanak. A „modulált” beszéd egy a normálisnál hangsúlyozóbb, jelentőségteljes szünetekkel tagolt, gyakran lassabb beszédmód. Gondolhatunk a reklám nyelvére, vagy az anyai hanglejtésre, ahogy az édesanyák kicsi gyerekükkel beszélnek. Természetesen mindig újra meg kell próbálni a gyerek korának és egyéni fejlettségi szintjének megfelelően cselekedni.

10.2 Az időtényező

Az autista gyerekeknek rendkívül sok gyakorlásra van szükségük, míg valamit megtanulnak. Mint már kifejtettük, nem képesek maguktól tanulni, ezért a gyakorlófázisokat is végig kell velük csinálni. Egy egészséges gyerek szülei észre sem veszik, milyen sok ismétlést hajt végre gyerekük magától is. Sokszor nagyon fárasztó várni, és időt hagyni a gyereknek. Különösen nehéz ez az iskolában. Már PIAGET* is utal rá, milyen fontos, hogy „időt vesztegessünk”, hogy aztán „időt nyerjünk”. Különösen az iskola elején hajszolják végig a tankönyvek a gyerekeket és tanáraikat a tananyagon. Főleg az olvasás tanulására nincs elég idő. Nem csoda, hogy a gyerekek egyre rosszabbul olvasnak, ha az alapvető dolgokra nem fordítunk kellő figyelmet. Az autista gyerekeknek nagyon hosszú időre van szüksége, hogy egy-egy ingert érzékeljenek, és végül reagálni tudjanak. Megszoktuk az azonnali reakciót. Ha nem felejtjük el, hogy az autizmus nem csak fejlődési zavar, hanem észlelési zavar is, talán könnyebb lesz viselkedését tudatosan irányítani. Időt adni és venni az időt – ehhez szó szerint kellenek idegek. Lényeges metodikai útmutatás, hogy olyan felszólításokat adjunk a gyereknek, amelyeket jól megfontoltunk, s amelyek megvalósíthatóak. Ezután viszont adjunk nekik időt, még akkor is, ha nincs azonnali reakció. A pedagógiai érzék és tapasztalat fogja megsúgni, mennyi időnként érdemes a felszólítást megismételni, esetleg átfogalmazni. A legnagyobb nehézségeket okozhatjuk azzal, ha azonnal másik felszólítás követi az elsőt, vagy ha alternatívákat nyújtunk neki. Dolgoznunk kell magunkon is, hogy kitanuljuk a várakozási idő optimális hosszát, illetve hogy tudjuk, hogyan jelzi a gyerek, ha plusz segítségre van szüksége.

10.3. Adjunk visszajelzést (feedback)

Az autistáknak állandóan kellemetlen érzésekkel kell küszködniük. Kritikával és szidással ne fokozzuk tovább a feszültséget bennük. Ezek a nevelési eszközök kevéssé válnak be náluk. A célravezető stílus az úgynevezett „barátságos következetesség”: szeretetteljes megértés, de szilárdság és rendíthetetlenség, ami a célok elérését és a nem kívánt viselkedésformák leküzdését illeti. A dicséret a legfontosabb és leghatékonyabb nevelési eszközünk. Ha az autista gyerek valamit jól csinált, azonnal meg kell érte dicsérni, meg kell neki mondani, mi az, amit jól csinált: „Nagyon jó, jól raktad össze.”. Ezt a fajta dicséretet „differenciált dicséret”-nek hívják. Ha azonban egy feladatot rosszul old meg, egy ú. n. „segítő visszajelzés”-t kell adni. Ez abban áll, hogy határozott, de segítőkész hangon megmondjuk, hogy mi az, amit újra meg kell csinálnia, és segítenünk kell a hibát azonnal kijavítani.

10.4 Siker és dicséret mint erősítők

Nagyon fontos, hogy egy jelenet ne azzal záruljon, hogy a gyerekben az az érzés marad, hogy kudarcot vallott, vagy hogy egy nem kívánt viselkedéssel érte el a célját, hanem azzal, hogy valamit teljesített, amit a felnőttek várnak tőle. Ehhez néha szükség lehet arra, hogy a feladatot egy kicsit módosítsuk, vagy újat adjunk. Az óra tervezésénél ügyeljünk arra, hogy a végére már valami ismertet tegyünk. Ezáltal garantált a siker, és meg lehet a gyereket dicsérni, ezzel erősítve őt. Egy jól sikerült metodikai felépítéssel és strukturált tanulással és tanítással lépésről lépésre végig tudjuk vezetni a gyereket az anyagon. A lényeg az, hogy elsajátítsuk annak a képességét, hogy komplex tartalmakat részekre bontsunk. Ezen kívül meg kell határoznunk, hol áll a gyerek a saját fejlődési dinamikájában, és mi lehet a következő lépés. Biztos metodikai eljárással sikerülhet például megszabadítani a gyerekeket egy-egy tantárgytól való félelmüktől. Megfigyeljük, milyen gyakran előfordul az, hogy olyan gyerekek, akik az elemi iskolában azt mondták magukról, hogy nem jók matekból, néhány hét elmúltával már mindig örömmel várták a következő matekórát. Végül legalább olyan jól tudják az anyagot, mint a többiek, és még örömüket is lelték az elsajátításában. Hogy ezen közben jelentős lépéseket tettek az önértékelésük és én-érzetük fejlődésében, azt gyakran már csak a profi veszi észre.

10.5 Zavaró viselkedés leküzdése

Ha a zavaró viselkedés a „zavaró” szempontjából sikeres, egyre erősebb lesz. Az ilyen viselkedést azonban nem lehet egyszerűen kiiktatni, és a legkevésbé sem megtiltani. Lépésről lépére kell leküzdenünk. Ez azt jelenti, hogy tudatosan nem szabad reagálnunk. Ebben az egész teamnek egységes stratégiát kell követnie. Ha bizonyos helyzetekben találkozunk a zavaró viselkedéssel, meg kell néznünk, hogy nem tudnánk-e megakadályozni ezeknek a helyzeteknek a kialakulását. Sikeresek voltuk például akkor, ha rá tudunk valakit arra vezetni, hogy kivonja magát az ilyen szituációkból. Ha egy gyerek ilyen helyzetben kimegy a tanteremből, az teljesen rendben van, és egy lépést jelent az önkontrollhoz vezető úton. Ha egy gyerek ki tudja fejezni, hogy nem érzi jól magát, az egy következő lépés. De meg is kell neki adni a lehetőséget, hogy valóban visszahúzódhasson. Ha egy gyerek megold egy kellemetlen helyzetet, nem szabad mellette szó nélkül elmenni. De semmiképp sem szabad azt mondanunk: „Megy ez. Ahogy ma ment, menni fog máskor is.” Rollett rávilágít, hogy a megerőltetést kerülők mindig félnek, hogy egy teljesítményt mindig elvárnak tőlük. „Ma nagyszerűen sikerült. Lehet, hogy máskor nem fog ilyen jól sikerülni. De nem baj, nem muszáj mindig mindennek sikerülnie.”  Nagyon bevett zavaró szokásoknál esetenként sikerrel használhatjuk a „paradox intervenció”-t: Ha lehetséges és ésszerű, „parancsoljuk” a gyereknek azt a viselkedést, amivel bosszantani akart minket, és hagyjuk, hadd csinálja, míg el nem megy tőle a kedve.

10.6. Válaszoljunk a kapcsolatfelvételre

Ha autista gyerekek kapcsolatokat kezdeményeznek, ezekre a kezdeményezésekre mindig válaszoljunk szeretetteljesen. A probléma csak ott van, ha ezek a kapcsolatok szerintünk nem felelnek meg az általános normáknak. Ha egy autista gyerek interakciós partnerét megérinti, vagy külön felszólítás nélkül a szemébe néz, hozzábújik stb., az mindenképp egy kezdeményezés, amelyre azonnal és szeretettel reagálni kell. Az majd csak egy következő lépés lesz, hogy rátérjünk az egyre „normálisabb” formákra. Ha azonban egy ilyen kezdeményezést visszautasítunk, a gyereket visszataszítjuk az elszigeteltségébe. Minél több közeledést enged egy gyerek, annál több eszközünk van, hogy hassunk rá, és fejleszteni tudjuk.

10.7. Hogyan kezeljük a hullámvölgyeket?

Az ilyen szigorú metodikai programoknál előfordul, hogy az egyik vagy a másik félnél elfogy az alkalmazkodáshoz szükséges energia. Ilyenkor egy darabig látszólag romlik a gyerekek viselkedése. Az ilyen hullámvölgyek azonban nem szabad rezignálttá tegyenek, és nem szabad megszakítanunk a munkát. Minden nehéz pedagógiai folyamathoz hozzátartoznak ezek a látszólagos visszaesések. Ha sikerül leküzdenünk, nem hogy visszaesnénk, hanem egy lépéssel közelebb is kerültünk a célhoz.

Anton Diestelberger – Therese Zöttl

tovább a következő fejezethez METODIKAI MEGFONTOLÁSAINK ÖSSZEFOGLALÁSA

vagy vissza a STRUKTURÁLT TANÍTÉS ÉS TANULÁS tartalomjegyzékéhez

 


Jegyzetek:

 

*Rollett Brigitte A. Rollett (1934. Október 9. Graz) osztrák pszichológus, számos autizmussal kapcsolatos tanulmány szerzője, a támogatott kommunikáció (FC) kritikusa.

*Kastner-Koller Ursula von Kastner-Koller pszichológus, a Bécsi Egyetem alkalmazott pszichológia intézetének munkatársa. Autizmussal kapcsolatos munkája: Rollett / Kastner-Koller Praxisbuch Autismus

*PIAGET Jean Piaget (Neuchâtel, Svájc, 1896. augusztus 9. – Genf, 1980. szeptember 16.) svájci pszichológus és ismeretelmélet-teoretikus.


2019-10-05 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés