lepjunk.hu

AZ AUTIZMUS FORMÁI

2.1 A Kanner-autizmus

illetve

2.2 Az Asperger-autizmus (más néven Asperger szindróma)


2.1 A Kanner-autizmus

Az autistákkal kapcsolatban a legfőbb probléma a más emberekre való reagálás alapvető hiánya. A szociális interakció e korlátozottsága többé-kevésbé a diagnózis fő kritériuma lehet. Ha ez a már említett én-központúság az autizmus fő ismérve is, korántsem állíthatjuk, hogy az autisták semmiféle reakciót nem képesek mások iránt mutatni. Ha nagyon „különös” módon is, de ők is kialakítanak kapcsolatokat. Mindemellett az autistáknál súlyos korlátozottságok merülnek fel más területeken is. Egy csomó ismérv együttes fölfedezhetősége alapján tudjuk csak az autizmust diagnosztizálni. A nyelvi fejlődés elmaradottsága a legtöbb autistára jellemző. A beszéd hangzása gyakran feltűnő, sokszor sajátos „éneklés”. Ezeknek az embereknek nehézséget jelent a beszédhangok modulálása, azaz a hangmagasság és hangszín tudatos változtatása. Egy másik ismérv az „éntalálás”, a névmásokat gyakran „helytelenül” használják. Az autisták gyakran harmadik személyben beszélnek magukról, vagy összekeverik az „én” és a „te” névmásokat. Ezt névmási visszafordulásnak nevezzük. Különösen fiatal autistáknál gyakran előfordul az echolália jelensége is. Az echolália az utoljára hallott szó értelem nélküli, visszhangszerű ismétlése. Pl.: a „Mégy fürödni?” kérdésre adott válasz: „Fürödni.” Ez a válasz azonban korántsem biztos, hogy „igen”-t jelent, s hogy a válaszadó érti is, amit mond. Az echolália gyakran okoz az autistákkal való munka során irritációt. A szakemberek ezért a kérdést úgy teszik fel, hogy a lehetséges válasz ne az utolsónak elhangzó szó legyen. Egy további jellemző a szerepjátékok teljes hiánya. Az autista gyerekek nem játszanak fantáziajátékokat, nem játszanak király, rabló, cowboy, indián stb. szerepeket. Egy harmadik, feltűnő jellemző a sztereotip viselkedésminta. Az autisták ellenszegülnek a változásoknak, félnek minden újtól, és gyakran sajátos dolgok iránt érdeklődnek. Az autistáknak gyakran van „speciális szakterülete”, amely lebilincseli ôket. Mindazonáltal nem szabad csodagyerekekre számítani, még akkor sem, ha mindig akadnak újból autisták, akik egy-egy szűk területen megdöbbentő képességekkel bírnak. Azokat az autistákat, akikre a fenti ismérvek közül sok jellemző, Kannerautistának nevezzük. A röviddel a II. világháború kitörése előtt Bécsből az Egyesült Államokba emigrált Leo Kanner, gyermekpszichológus. 1943-ban, a Hopkins Hospitalban, tizenegy fiatal feltűnő viselkedését figyelte meg és írta le. A csoport legmarkánsabb jellemzője az volt, hogy ezek a gyerekek alig vettek fel kapcsolatokat; nem, vagy nagyon sajátosan beszéltek, és különösen fontos volt számukra a környezetük változatlansága. Ennek a különös létezési formának a „koragyermekkori autizmus” megnevezést adta, amivel bevezette a tudományba a mai értelemben vett autizmus fogalmát. A „Kanner-autisták” intelligencia terén is hiányosságokat mutatnak.

2.2 Az Asperger-autizmus

Vannak azonban olyan autisták is, akiknek autizmusa első ránézésre, elsôő hallásra alig ismerhető fel. A beszédjük tökéletesen megfelel fejlettségi szintjüknek, a hanghordozás és a mondatépítés semmiben sem tér el másokétól. Messzemenőkig normális intelligencia és nyelvi fejlettség mellett a viselkedésük valahogy mégis különös, „hóbortos”. Hajlamosak a sztereotip viselkedési formákra, motorikusan általában ügyetlenek, és mindenekelőtt szociális és kommunikációs problémáik vannak. Ezeket az embereket Asperger-autistáknak nevezzük. A bécsi Hans Asperger, gyermekorvos, Kannertől függetlenül, de vele nagyjából egy időben figyelte meg néhány gyerek jellegzetes, furcsa viselkedését, s nevezte azt „autisztikus pszichopátiá”-nak*. Mivel tudományos munkájának eredményeit a háború alatt, a náci Németországban írta le, azok feledésbe merültek,és csak jóval később – Nagy-Britanniából kiindulva – kerültek napvilágra.

Fontos a skizofréniától való megkülönböztetés. Az autizmus esetében nincsenek kényszerképzetek, hallucinációk, tudathasadás, mint a skizofrénia esetében. A skizofrénia legtöbb formája csak a pubertás után fejlődik ki. A skizofréniában megbetegedett emberek egész lénye megváltozik. Az autizmus már nagyon korán megmutatkozik, de sokszor nem ismerik fel azonnal. A klasszikus kézikönyvek szerint az autizmus már a harmadik életévet megelőzően diagnosztizálható és diagnosztizálandó. Későbbi diagnosztizálásnál figyelembe kell venni az illető személyiségfejlődését. Minden autista – ugyanúgy, mint minden nem autista– önálló személyiséggel bír. Ahogy a nem autisták különböznek egymástól, ugyanúgy különböznek egymástól az autisták is. Ennek ellenére vannak közös jellemzőik. Egyszerre mindig több ismérvnek kell megfelelni, ahhoz, hogy az autizmus diagnózisára gondolhassunk. Az összes ismérv azonban soha nem található meg egy személynél.

E tanulmány szerzői kidolgoztak egy rövid kérdőívet, ami jól megfelel egy ún. gyanúdiagnózis felállítására. Ez a megfelelően tesztelt kérdőív a legfontosabb faktorokra irányítja a figyelmet. Végleges diagnózist azonban csakis pszichológusok, vagy orvosok állíthatnak fel, miután magát a gyereket is megvizsgálták.

Anton Diestelberger – Therese Zöttl

Tovább AZ AUTISTA GYERMEKEK FEJLESZTHETŐK c. fejezethez

vagy vissza a STRUKTURÁL TANÍTÁS ÉS TANULÁS tartalomjegyzékéhez


(A kérdőívet ezen az oldalon nem mellékeltük a tanulmányhoz. Az megtalálható a Kulcskeresők című könyvben. A szintén ott található AQ-teszt segít az úgy nevezett autizmus kvóciens megállapításában. Ez az ív idősebb „Asperger autisták” diagnosztizálására szolgál. – A kérdőíveket kérésre készséggel elküldöm. – Alajos E-mail: kocsis.alajos@gmail.com )


Jegyzetek:

*pszichopata A pszichopata kifejezést hosszú időn keresztül használták azokra a személyekre vonatkozóan, akik többek között képtelenek az emberi kapcsolódások terén valódi érzelmi kötődések kialakítására, kegyetlenek, figyelmen kívül hagyják a másik személyt, felszínesek, érzéketlenek. Mivel mára túlságosan pejoratívvá vált, a pszichiátria diagnosztikus rendszere (DSM) ma már nem alkalmazza ezt a kifejezést, helyette az antiszociális személyiségzavar kategóriáját használják. Az antiszociális személyiségzavarral küzdő embereket érzéketlenség és kizsákmányoló viselkedés jellemzi, valamint az empátia és a bűntudat hiánya. Mások jogait nem, vagy kevéssé tartják tiszteletben, képtelenek arra, hogy a törvényeket betartsák, a társas normákhoz alkalmazkodjanak, ez pedig gyakran a törvény megsértéséhez és ismételt letartoztatásokhoz vezethet. Megfigyelhetők náluk a gyakori csalások, álnevek használata, illetve mások rászedése, átverése, melynek célja sokszor személyes haszon-, vagy örömszerzés. Az előrelátás és tervezés hiánya, valamint az impulzivitás gyakori agresszív megnyilvánulásokhoz, illetve a saját és mások biztonságának semmibe vételéhez vezethetnek.

*pszichopátia meg kell különböztetni az antiszociális személyiségzavar DSM-ben – az Amerikai Pszichiátriai Egyesület által szerkesztett diagnosztikus kézikönyvben – leírt fogalmától. A pszichopátiára inkább jellemző az érzéketlenség, a felszínes és sekély érzelmi megnyilvánulás, az empátia hiánya, kegyetlenség, felelőtlenség, bűntudat hiánya, mások megkárosítása, kihasználása, manipulálása, valamint a másokkal szembeni ragadozó magatartás.


2019-09-28 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés