lepjunk.hu

Theory of Mind

SZOCIÁLIS MEGÉRTÉS – „THEORY OF MIND”

A késő gyerekkor az az időszak, amelyben a gyerekeket elsősorban a többi ember érdekli, amelyben a többi emberről mindent meg akarnak tudni. Ahogy kérdezgetnek, és kitalált vagy megismert történeteket mesélnek emberekről, szociális megértésük hatalmas lépésekben fejlődik. Ezzel szorosan összefügg annak a képessége, hogy a másokban végbemenő pszichológiai változások tudatosuljanak bennük. Egészséges gyerekek esetében ez a képesség a harmadik életév második felében alakul ki.


Ahhoz, hogy az ember egy másik ember helyzetébe bele tudja magát helyezni, először is fel kell ismerni, hogy a másik embernek a sajátunktól eltérő ismeretei és meggyőződései vannak. A kisgyerekek csak saját magukból kiindulva tudják a környezetükben történteket interpretálni. Ez az egocentrizmus normális fejlődés esetén a korral csökken. A nagyobb gyerekeket már érdekli mások álláspontja, követni tudják azt, és kialakul egy metakognitív* gondolkozásmódjuk, „gondolkozás a gondolkozásról”, melyet a szaknyelv „Theory of Mind”-nak nevez. Az autista gyerekeknek azonban nehezére esik ezt a „Theory of Mind”-ot kifejleszteni, saját gondolatmeneteiket és másokét megítélni. Az autisták számára nehéz különbséget tenni saját tudásuk és mások tudása között, ez szorosan összefügg azzal a problémával, hogy nem birtokolják azt a képességet, amely a társadalmi életben való részvételhez szükséges konvenciók elsajátításához szükséges. A meta-kognició és a szociális megértés terén mutatkozó hiányosságaikat tekintve nem csoda, hogy a legtehetségesebb autista gyerekek, (Asperger-autisták) is csak nagyon korlátozott társadalmi kompetenciával rendelkeznek.  Nem értik azokat az utalásokat, melyek egy beszélgetés kezdeményezéséhez és továbbviteléhez szükségesek. Az autista gyerekek ugyan észreveszik, ha valaki nyíltan kigúnyolja őket, szubtilisabb (finomabb, árnyaltabb - Alajos) formákat és visszajelzéseket azonban nem észlelnek. A jelenlétükben, róluk folytatott beszélgetésekből kiveszik, szemmel láthatólag mennyire elégedetlen velük a környezetük, s erre gyakran elég egyértelműen reagálnak is. Nincsenek azonban abban a helyzetben, hogy nyelvi eszközökkel kifejezzék, miért és milyen nagyon kellemetlen ez nekik. Ha azonban egy autistának sikerül egy témát egy beszélgetés tartalmává tennie, nem érzékeli, amikor beszélgetőtársának már elege van abból, és már rég beszédtémát váltott. Mivel az autista gyerekek nem rendelkeznek a szociális viselkedésformák azon repertoárjával, mely a normál fejlődésű gyermekek számára lehetővé teszi, hogy azonos korúakkal kapcsolatokat alakítsanak ki és tartsanak fenn, számukra a szociális interakció olyan, mintha iránytű és térkép nélkül indulnának idegen vizekre. (vö. SIGMAN*/CAAPS*, 2000.) Az autista gyerekek kevés kapcsolatot alakítanak ki azonos korúakkal. Elsősorban a környezetükben lévő, számukra mintát jelentő felnőttekkel alakul ki kapcsolatuk. Csak rajtuk keresztül hozhatók létre további, közvetett kapcsolatok. Ha egy ilyen mintát jelentő személy az autista gyerek közeledését visszautasítja, mert az nem a korabeli gyerekektől megszokott módon kezdeményez egy kapcsolatot, izolációba taszítja a közeledő gyereket.

Anton Diestelberger – Therese Zöttl

Ugrás a pedagógiai modell tartalomjegyzékhez: AUTIZMUS: STRUKTURÁLT TANÍTÁS ÉS TANULÁS


Jegyzet:

*A metakognitív tudás a gondolkodásról szerzett ismereteket jelenti azt a tudást, amivel a gondolkodási folyamat ellenőrizhető (Flavell, 1979).

*SIGMAN Mariano Sigman Phd, argentin neurológus, a “The Secret Life of the Mind” c. sikerkönyv szerzője.

*CAPPS Lisa Capps (1964. október 22. Santa Barbara – 2000. február 7.  Berkeley) autizmus kutató, pszichológus, University of California, Berkeley. Egyik, Mariano Sigman-nal közösen kiadott tanulmány a "Children with Autism: A Developmental Perspective" (1997)


2019-09-27 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés