lepjunk.hu

Jókai Anna: Éhes élet

Jókai Anna: Éhes élet

Széphalom Könyvműhely - 2012

„Jókai Anna Kossuth- és Príma Primissima-díjas író életműsorozatában megjelenő új regénye az Éhes élet, talán az első igazi 21. századi családregény, amelyben immár semmi sem azt jelenti, amit még a 20. század meghatározó részében jelentett. Korunk jellegzetes családjainak egyikéről van itt szó, erről a „modern” képződményről, elvált és újra házasodott nagyszülőkkel, szülőkkel, korábbi partnerektől származó, egymással vér szerinti kapcsolatban nem lévő gyerekekkel, és a hozzájuk csapódó vagy valamely időszakban számukra fontossá váló emberekkel. Közös bennük, hogy a történet valamennyi hősét a Hamvasi-értelemben vett életéhség jellemzi: kit a pénzéhség, kit a szereleméhség, kit akár az Isten-éhség.”

A könyvborító fülszövegéből a fent idézetteket alábbiakkal egészíteném ki:


Korunk jellegzetességeihez tartoznak a fogyatékos emberek és az őket nevelő szülők is. A regény egyik főszereplője Ádám, aki halmozottan sérülten született, nem beszél, nem ért, 21 éven keresztül csak fekszik a járókájában. Édesanyja, Rózsa is megbetegedett mellette, sclerosis multiplex (SM), és egyre romló állapotában is kitart gyermeke mellett. Házasságukon a fogyatékos gyermek jelenléte mély, látszólag helyrehozhatatlan sérüléseket okozott. Erről Rózsa így gondolkodik:

„…Két bűn között választhattam: csatornába küldeni a gyermekünket, vagy cserbenhagyni a társamat… De hát végül is nem a társam hagyott cserben, minket?!...”

Gyermeke ápolásának terhe kétségbeesett gondolatokat ébreszt:

„…Az erő kiment a csuklómból. Ádám ordít, már aludni sem képes, nem tudom rányomni a bársonyt, és irányítani sem tudom, pontosan oda, ahova kell, az izmaim nem engedelmeskednek… köröznek ujjaim a levegőben. Heti háromszorra rendeltek be infúzióra, és be is akarnak fektetni, ’minek, főorvos úr, meghalni itthon is lehet’…”

„… Az én két lábam mint a fonnyadt hagymaszár. Az arcom viaszsárga, puffad, vizesedik, A biztonsági Tena pelenkám átengedi a szagokat. És már a nyelvem is összeakad, cserélem a szótagokat, mintha félkegyelmű volnék, ámbár ha legalább fél kegyelmem volna, és ez a szó szoros értelmében Isten-vert gyerek végre megbékélne… Mi lesz vele… mi lesz vele? Ha én halok meg előbb? Túl kell élnem, az ő érdekében, ha csak egy nappal, ha csak egy órával is, de túl kell élnem, és a szükséges minimális cselekvőképességgel kell túlélnem!...

A fülszöveg további részlete:

„A napjainkban játszódó történet hősei folyamatosan szembesülni kényszerülnek a körülöttük sebesen változó világ szokatlan, új tényeivel. új élethelyzeteivel, új ’értékrendjével’. Jókai Anna derűs távolságtartással, józan tárgyilagossággal, megértő iróniával ábrázolja a mozgalmas történet minden szereplőjét. Különös eszközt alkalmaz az emberi jellemek kibontakoztatására, amikor továbbfejleszti rendkívüli érdeklődést kiváltó, Ne féljetek című regényének írói metódusát, és megalkotja a párhuzamos belső monológok újszerű rendszerét. Miközben szembesülünk a szereplők cselekedeteivel, megszólalásaival, belelátunk a gondolataikban a saját maguk előtt sem mindig tudatosuló, belső indítékaikba is…”

Mikor ezt az ajánlót feltöltöm honlapomra, a könyv már harmadik kiadásához érkezett. Nem véletlenül! Aktualitása valamint az élet és halál miértje örök kérdés marad számunkra. Jókai Anna, mint valamennyi írásával, ez utóbbival is útbaigazítást ad a hogyanra és számomra megnyugtatóan zárja a rendkívül bonyolult, emberi kapcsolatrendszerében szerteágazó történetet Zsizse gondolatával: „…a valóság örökké változik… Csak az örökkévalóság változatlan.” Ha ebben hiszünk, akkor a remény is éltet minket, hogy a Teremtő tudja, hogy miért érdemes mindazt mértékkel őriznünk, amiért emberi mivoltunk értékes, életünk élhető marad. Mert manapság „mindenbe belekóstol és hányásig zabál a világ.” Ennek nem lesz jó vége, ez egyre nyilvánvalóbb - ahogy MuKi bloger írja: "Emberek százmilliói tesznek arra, hogy mi lesz pár év múlva, jó nekik így. Sokszor úgy tűnik: a modern ember nem akar már "élni", csak bármi áron jól érezni magát." (Lásd: Ha ez így marad, megyünk a levesbe) Ezért is van nagy szükség az Éhes élet-hez hasonló könyvekre, bár manapság az emberek keveset olvasnak, pláne könyveket. Egy felmérés szerint a magyar lakosság kb. 2 %-a.  És nem tudni, ennek az igen pici hányadnak hány százaléka olvas ilyen és hasonló, gondolatébresztő, lélekemelő művet?

Alajos


Lásd még: Bölcsek és pásztorok


2012-10-24 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés