lepjunk.hu

Iskolában, utcán

Iskolai és utcai atrocitások - Szülőszemmel

Egy nem beszélő autistát nevelő szülő panaszai

Ennyire durva bántást még nem kaptam a gyerekem miatt, mint a nyári ügyelet utolsó napján:

Hoztam haza a gyerekemet pénteken. Az iskolaudvarral szemközti ház nyitott folyosójáról folyamatosan bámultak minket kb. 1 hónapja. Többen mondták, szülők, tanárok, hogy a fiamra megjegyzést tesznek, bámulják.


Az egyik lakó pénteken (júl. 27) lekiabált: én vagyok-e a mellettem jövő fiam anyja.  Én. Miért? A gyerekem kiabálása nagyon zavarja. Vigyem intézetbe. Különben mi baja a gyerekemnek? Kisgyermekkori autizmus, nézzen utána, mondtam, beszélje meg a tanárokkal. Megtette, neveljem meg a kiabáló gyerekemet és szégyelljem magam, hogy ilyen. Az intézet szótól már kezdtem ingerült lenni. Leszadistavadbaromoztam.. A fiam  iskolai viselkedése miatt miért engem támad ez a kuszaagyú – az iskola melletti óvoda, a fűnyírók, a forgalmas útszakasz nem zavarja, csak az én fiamat figyelte ki magának? Neveljem meg, vigyem intézetbe – hát azért van ebben az iskolában a fiam, mert autista.

Én szégyelljem magam? Mert próbálom megvédeni ezt a kiszolgáltatott emberkét, aki szándékosan senkinek nem árt?!?  Csupán mert nem úgy viselkedik, nem úgy kommunikál, hogy az megszokott legyen?

Az utolsó két hétben minden nap azzal vártak az iskolában,  hogy a gyerekem kiabál, rohangál, gyógyszert kellett adni neki. Aztán már nem csak délelőtt, hanem délután is.

A fiam megszokta, hogy napirendi kártyák alapján teszi a dolgát – ehelyett strukturálatlan ücsörgést láttam – egész nap. Egy kis teremben ücsörögve vagy a padon az udvarban feladat nélkül, körülötte rohangászó, kiabáló nem csak autistákkal, szokatlan volt a gyakori pedagógus váltás, új gyerekek –  de mindig volt olyan pedagógus beosztva, akik az autistákkal vannak évközben, az ő dolga  lett volna a kamasz, nem beszélő gyerekemmel foglalkozni, problémáit kezelni. Ez működött is, míg nem az A. A. nevű pedagógus volt beosztva.

Ez a  pedagógusa egyik nap azzal fogadott, hogy a fiam nyitva hagyta a vízcsapot a mosdóban és egész éjjel folyt a víz, előző héten meg egy másik kisgyerek hagyta nyitva. Én du. 3-kor minden nap hazahoztam a fiam. A pedagógusnak nem lenne kötelessége zárás előtt végignézni az ablakokat, mosdókat? Ennyi odafigyeléssel meg is szökhet egy gyerek…

Aztán máskor meg azzal fogadott, hogy a fiam valakit meglökött . És annak a gyereknek béna az egyik keze, az én gyerekem, ha bajt okoz, az ő fejét harapja le az anyuka... Ezért is kapott gyógyszert az én gyerekem. A fiam minden előzmény nélkül nem megy neki senkinek, nem agresszív, nem önagresszív.

A többi gyereket vitték ki a városba, állatkertbe. Az én gyerekemet nem. Az autista iskola diszkriminálja az én autistámat.

A gyerekem miatt rengeteg bántás ért már, sorstárs szülő sem képes felfogni gyakran, hogy nem csak olyan autista van mint az övé… De hogy a pedagógus, akinek az lenne a dolga, hogy foglalkozzon, odafigyeljen a gyerekemre, ehelyett ellehetetlenít bennünket, ez sok volt.

Még nem higgadtam le - ezt az atrocitást úgy gondolom, hogy az iskola igazgatójával fogom megbeszélni ősszel, vagy még az AOSZ-nak is írok..

Bár vidámabb dolgokról írhatnék…

M

Utóirat:

Fiam tanár nénijének is megírtam a velem kiabáló lakót, a trehány ped. asszisztenst, aki minden empátia nélkül közölte velem naponta, hogy fiamnak megint gyógyszert kellett adni, nem vitték a többiekkel, a vizfolyatást stb. A sok kiabálásához az undok ped. asszisztensnek is köze volt…

Az iskola vezetője is tud már az ügyemről, előbb felhívott, átbeszéltük a sérelmeimet, nagyon megértő volt. Kiderült, hogy a velem kiabáló t. lakónak mindenkivel baja van, a fűnyíróval is, hogy hogyan nyírja a füvet. De csak olyanokba köt bele, akik védtelenek, egy kiabáló, kukát rugdosó, köpködő focidrukkerre nem szól…

Hogy ne égessem az iskolát, sehova nem továbbítom a panaszlevelem - mert félreérthető lenne nagyon, csak a rosszat hangsúlyozná ki - így nem reális – hisz az egész évet tekintve nekik nagyon sokat köszönhetek, a  pedagógusok többsége maximálisan segítő, hosszú éve már - csak ügyeletben kifogtuk ezt a lusta, empátia nélküli oda nem való némbert. Meg egy őrült lakót, unatkozó, bámuló bamba nyugdíjasokkal…

Mától szünet szeptemberig...

Az iskolavezetés megbeszéli, hogy milyen formában tájékoztassák az iskolával szemben lakókat az autizmusról (szórólap vagy nyugdíjasklubban szakember előadása).

Sok orvos, pedagógus, akik nem autista sérültekkel foglalkoznak, nem értik a mi gyerekeinket, csak azt tudják szajkózni, miért nem neveltük meg őket... Na megnézném az ő megnevelt gyerekeit... mitől különbek a mieinknél? Melyikünk gyereke árt többet másoknak…

Rajtam kívül hány szülő napját keseríti meg az emberi butaság és rosszindulat… A sok bárgyú reklám helyett inkább a sérültekről szólnának pár szót. Egy Rainman film legalább annyit nem használ, mint használ az autistáknak, azt hiszik, minden auti valami dilinyós zseni…

A mi gyerekeink nyugalma, boldogulása mások számára egész egyszerű dolgokon múlik. Elég a „kiakadásához”, ha nem engedik a kedvenc hintájához, a szenzomotoros ingerekre is sokkal érzékenyebbek.

Nem az agyon-gyógyszerezés a megoldás, hanem ismerjék meg az autista embert és tartsák tiszteletben a szokásait, és akkor nem kell agyongyógyszerezni, főleg azért, mert másik beteg tőle fél, mert az agresszív..

A szülő, amíg tudja, vállalja a gyerekét, egyikünk sem szabadulni akar tőle, csak megoldást keresni... Nincs a felnőtt autisták számára sem szakember, sem lakóotthon.

Egyre nő a számuk és semmi nem történik, csak a bizonytalanságban csőd szélén lavírozó alapítványi otthonok, vagy az agyonzsúfolt intézmények benyugtatózott gyerekeinkkel... Minél önállótlanabb, annál kiszolgáltatottabb és a szülőnek annál jobban fáj...

Fenti írás is arról is szól, hogy még egy empátiával nem rendelkező (képzetlen?) pedasszisztens is mennyit ronthat gyerekeink mindennapján, meg amit a becsületes, lelkiismeretes kollégái egész évben elértek a gyerekemnél, ő 1-2 nap alatt le tudja rombolni: csak egy ordító óriást lát, aki mindenkit idegesít… Ha adtak volna egy pohár vizet, megtörölték volna a homlokát, virágöntözés, takarítás, és már nem ordít... Nekik szemléletet kellene váltani, ismerjék be, semmi szakértelmük, ismeretük nincs autista emberből… Az ilyen és hasonló szakemberekkel „megáldott” intézményben esetenként inkább csak az összetartás dominál:  a sok nem odavaló ember a saját pozícióját védi... De milyen áron?


Lásd: A kérdésekre válaszolt: dr.-Weisz-Mária (13. pont)

illetve: Kitagolás Ahol nem az érdek szüli a kapcsolatot

Lásd még: Szülőszemmel az autisták társadalmi elfogadottságáról - Idézetek szülőtársak leveleiből

Marcsi módszere - Egy nagyon speciális "fejlesztőprogram"


2012-09-25 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés