lepjunk.hu

Húsvéti gondolatok - 2012.

Kezdjük egy imával: A tudatlanság legyőzéséért


Ima a Mária Rádió hírleveléből:

Hordozzuk, Uram, sebeit az eredeti bűnnek és más bűneinknek, bár szeretünk róluk megfeledkezni. Értelmünk belefúrja magát a valóságba és lámpájával csodálatos távlatokat tár fel a valóság és az igazság világában. A megismerés gyönyöreitől nem vesszük észre, hogy milyen kicsi és vékony rétege a valóságnak, amit megismerünk!

Mily kevéssé áll előttünk a világmindenség, a történelem ezer rétegű folyása, az ember számlálhatatlan szálú élete és hány dologról rossz az értesülésünk, és mennyire átszínezi tárgyilagosnak vélt ismereteinket az elfogultság, a feledékenység... Nem vesszük fontolóra, hogy mennyire ki van téve értelmünk érdekeink, vágyaink homályosító erejének... Add, Uram, hogy betegségünk e fölismerésétől ne bátortalanodjunk el, de segíts bennünket szívós küzdelemre, hogy állandóan tisztítsuk, állandóan javítsuk értelmünk ismereteit, ítéleteink pontosságát.
Add, hogy óvakodjunk a megföllebbezhetetlen véleményektől és a megföllebbezhetetlen fölfogásoktól, amint apostolod is int: „Aki tetszeleg tudásában, még nem értette meg, mi a helyes ismeret” (1Kor 8,2)

Fenti sorokat olvasva jutott eszembe néhány gondolat, melyeket szeretnék megosztani Önökkel.

Mindenek előtt két alapvető kiindulási pont:

Ki kell szakadnunk az időleges, a csupán pillanatnyi értékkel rendelkező materiális dolgok fogságából a hozzánk legközelebb álló közösség felé fordulva, és ne valami ellen, ne érdekeink mentén, hanem az értékállóért, valakiért, valami mellett álljunk ki, vállalva mindezért a gyakran elkerülhetetlen áldozatot is. Tudom, ez nehéz. De számomra, így hét évtizeddel a vállamon ez húsvét üzenete.

*

Ehelyett mi van ma? A bolygófogyasztás „bulifilozófiája” igazi értékeket felmutató szimbólumok nélkül. Az eredeti bűn hordozása.

„De csak szakíts.
Jőjjön reánk, minek ránk jőnie kell,
„Legyünk tudók, mint Isten.” – mondja Lucifer kacagva Az ember tragédiájában. Majd, miután előbb Éva majd Ádám a tudás almáját megízleli Éva még hozzáteszi:

„S e felett
Örökké ifjak.”

*

„A kereszténység olyan világvallás, amely saját értékeit másokkal is megosztja” – hallgatom Dávid Katalin művészettörténész szavait egy vele készült interjúban. „Ez az egyetlen vallásból született kultúra, amely ezt képviseli. A keresztény kultúra élő, elpusztíthatatlan valóság. Szimbólumok nélkül nem értjük meg önmagunkat, nem jutunk el belső énünkhöz, világunkhoz, ahhoz a szakrális ponthoz, amelyben minden ember közös, azonos, függetlenül műveltségtől, hittől, biológiai hovatartozástól.”

Nem függ tehát a keresztény kultúra az egyházi hovatartozástól, azok is élhetnek a tanítás erkölcsi mércéje szerint, akik nem vallásosak, nem tagjai egyetlen keresztény egyháznak sem. Hiszen a hazugság az hazugság a világi törvények szerint is, és az élet az élet, a halál az halál, akár hívők akár nem hívők vagyunk, csupán nem mindegy, hogy valaki teljes életet, azaz nem csak önmagáért él, hanem másokért, elsősorban a hozzá legközelebb álló közösségekért is, úgy mint család, haza. Vagy már élete során sietteti a teljes erkölcsi, kulturális megsemmisülését, kirekesztve magát a közösségi életből mint mindent csak viszonylagosan szemlélő, önző, részvétlen, ezáltal manipulálható egyén. Így születik a cinizmus, a deviancia, a haláltáborokat létrehozó ideológia, mely saját embereit is elpusztítja, és hol az irigység, hol meg a gyűlölet a mozgatórugója.

*

Kínai bölcsesség:

Bajaink és válságaink jobbára a fogalmak helytelen használatában érhetők tetten, és megfelelő használatukkal orvosolhatók. Kardos Gábor filozófus egy ma divatos kifejezéssel kapcsolatban erről így elmélkedik:

„A globalizmus kifejezést ugyanaz a fogalomzavar terheli, mint a globalizáció szót. A globális szó hozzávetőlegességet is jelent. A szó eredeti jelentésével ellentétben használják ma a globalizácót. Mert a globus szó eredetileg bolygónkra utal, így a globalizáció nyelvünk logikája szerint nem jelentene mást, mint a Föld és a bioszféra törvényeit követő folyamatokat, tevékenységeket vagy világnézetet. Ma viszont pont ezt nevezik antiglobalista mozgalomnak, miközben a globális ökoszisztémánk törvényeivel legdurvábban dacoló törekvéseket (ahogyan a folyókkal, forrásokkal és általában a természettel bánunk) szokás globalizációnak nevezni. Agresszív illúzió, pontosabban hazugság, ezért fenntarthatatlan.”

*

Böjte Csaba pedig így beszél: „félnek az emberek”

„Rengeteg kísértés és limlom van körülöttünk, ami után kapkodunk, holott a lelkünk mélyén arra vágyunk mindannyian, hogy legyen valaki, aki megért, elfogad, aki hozzánk bújik... Talán a sok csillogó limlomról elhittük, hogy fontos, és az emberek attól félnek, elveszítenek valami fontosat. Én azért imádkozom, hogy legyen bátorságuk az embereknek elengedni ezeket a csillogó holmikat, és az igazán fontos dolgokra összpontosítani.”

Csaba atyától hallottam azt is, hogy a mai kor civilizált embere mindent megtesz, ha valakit fizikai sérülés, baleset ér. A mentő, a kórház jön, segít, és a testünk gyógyítására készen áll többnyire minden. Csak a lelkek gyógyítását hanyagoljuk el nem törődve egymással, és olyan hamisan csengő kifogásokat keresünk, hogy „nem akarunk zavarni”, nem akarunk beleszólni mások életébe, a magánszféra szent sérthetetlenségére hivatkozva, bár gyakran látjuk, mennyire nagy szükség volna egy-egy jó szóra, kiadós beszélgetésekre, a másik bajainak meghallgatására. Inkább ülünk a tv előtt.  Ez az elidegenedés kora, nem tudjuk felülmúlni saját énünket, nem érjük el azt a bizonyos szakrális pontot.

*

A szavak magukkal ragadják az embert. Ha nincs, akivel bajainkat megoszthatnánk, előbb-utóbb akár durván is kifakadunk sorsunk ellen.

Garndpierre Attila csillagász zenész ezt mondja:

„Meg kell tisztítani magunkat a lealacsonyító, elidegenítő tényezőktől annak érdekében, hogy felfoghassuk az élet szédítő távlatait, a sorsot, amire születtünk, ami valódi értelmet és célt ad életünknek... Formáljunk igényt teljes lelki épségünk visszanyerésére, amennyire erőnkből telik. Minden ember képes erre, hiszen ez nem alapvetően külső tényezőktől függ, nem attól, hogy mi történt velünk az életben, hanem attól, hogy ezeket hogyan értékeljük. Vigyáznunk kell arra is, miket mondunk: a káromkodás lealacsonyít. Elképesztő, hogy már a 2–3 éves gyerekekkel milyen csúnyán beszélnek a szüleik. Ezeknek a gyerekeknek az érzésvilága sérül.  A tévéből a szenny dől, védekeznünk kell! Az egész emberiséget érintő világháború ma nem bombákkal folyik, hanem finom lelki-szellemi eszközökkel.”

*

Maradok a kaptafánál:

Az elmélet gyakorlat nélkül nem sokat ér, és (többek között) az autizmus (is) az a terület, ahol segítő, ápoló, szakember a "saját én" felülmúlása nélkül nem dolgozhat. Tehát fontos, hogy előbb megtaláljuk belső énünket, azt a Dávid Katalin által említett szakrális pontot, hogy legyen honnan elindulnunk. Húsvét egyik legfontosabb üzenete tehát, a másik emberért vállalt áldozat, lemondás, és aki erre nem képes jobb, ha nem vállalja a segítő szakember feladatát, mert naponta sérelem éri, és ezt nehéz feldolgozni. Úgy gondolom, elengedhetetlen, hogy ne csak szakmailag, hanem emberileg és érzelmileg is minden nap felkészülten álljon szolgálatba az, aki (autista) sérültekkel foglalkozik. Az a bizonyos, fent említett „helyes ismeret”, mely egész embert, alázatot és mindenek fölött hitet, reményt és odaadó szeretetet kíván.

És fejezzük be egy imával a Mária Rádió hírleveléből:

Emberség hiánya

Uram, mennyire szenvedjük, hogy tetteinkben nem vagyunk egész emberek! Uralkodik rajtunk vagy az értelem hidegen fénylő világa, vagy az akarat erőszakosan törtető rohama, vagy az érzelmek parttalanul ömlő, fülledt légköre. Pedig úgy „ember” az ember, ha mindhárom erő benne van eljárásaiban és megnyilatkozásaiban.
Szabadíts meg bennünket az esztelenségtől, az értelem teljes kikapcsolódásától! Ments meg az ész és ésszerűség beteges hajhászásától, a gyilkos ész kérlelhetetlen kritikájától, az előre kigondolt agyrémek kínpadjától, az előre összeállított rendszerek és elképzelések borzalmától!

Törd meg bennünk az észtől nem kormányzott akarat garázdálkodását, mely egyeduralomra tör életünkben! De oldd fel az akaratnélküliség senyvesztő bilincsét rajtunk!

Ne járjon bennünk külön utakon se ész, se érzelem, se akarat, hanem fogd össze azokat szent kezeddel, a Te mértéked szerint!

És vedd el belőlünk az érzéstelenség, az érzéketlenség kietlenségét is, de úgy, hogy óvj meg bennünket az érzelmek szabad hullámzásaitól! Távoztasd el tőlünk a rokon- és ellenszenveket, a talmi ábrándozásokat és reménytelen levertségeket, érthetetlen lángadozásokat és nyirkos szomorúságokat!

Mindenkit sok szeretettel üdvözöl: Alajos

Kelt Budapesten, 2012. április 9-én


2012-04-09 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés