lepjunk.hu

Hugo Ohntrup: Homeopátia és keresztény hit

Hugo Ohntrup: Homeopátia és keresztény hit

Összeegyeztethető?

Új Ember Kiadó, Budapest, 2011
Szerkesztette: Ursula Ohntrup
Fordította: Balogh Anna

A borítón látható növény a homeopátiás anyagként is használatos Fekete hunyor (Helleborus niger), melynek egyik népi elnevezése: Krisztus-virág.

A könyvet Zatykó László ferences testvér többek között alábbi szavakkal ajánlja:


„Fontos ez a könyv, mert keresztény részről, orvosok és betegek között is sok a zavar a tekintetben, hogy élhetnek-e ezzel a gyógymóddal. Az orvosi-szakmai kérdés, hogy hatékony-e a homeopátia, összekeveredik a hitbeli kérdéssel.”

Ajánlásában utal egy rádióban elhangzott előadásra, mely eléggé elitélően szólt a homeopátiáról és ez sok hívő embert – teljesen feleslegesen –  elbizonytalanított. (Lásd: Kovács Gábor: Mágia és Hit) Ezért is hasznosnak tarja, hogy ez a könyv megjelent, mert – bár „nem kényszerít ilyen, vagy olyan állásfoglalásra, de segít helyesen mérlegelni”.

Zatykó testvér elmondja azt is, hogy ő maga olyan betegséggel küszködött, mellyel a hagyományos orvoslás nem tudott mit kezdeni, a homeopátiás gyógymód viszont napokon belül megoldotta a problémát. Utal egy, a közelmúltban a világhálón elhangzott, a homeopátiát nem éppen kedvező színben bemutatott rendezvényre: „Ne mondjuk súlytalannak a tollpihét csak azért, mert meg se rebben súlya alatt a mázsa-mérleg nyelve. Ne minősítsem elhamarkodottan mágikus handabandának a kínai írásjeleket csak azért, mert nem értek kínaiul. Ha egy homeopátiás szer hatásosságának az a feltétele, hogy ne egy bögre kávé után vegyem be, leöblítve néhány féldecivel, miközben mobiltelefonommal babrálok, akkor bedrogozva, félrészegen, mobiltelefonnal a kezemben ne tegyek tévedhetetlen kinyilatkoztatást, hogy nézzétek, sokszoros adagot bevettem, és mégsem hat, tehát hatástalan a szer. Népszerű, agyukra büszke csapat tagjai tették ezt a világhálón.” (Lásd: Egy homeopata szemtanú megfigyelései)

Ursula Ohntrup, a szerző felesége szerkesztésében Hugo Ohntrup homeopta orvos és hívő keresztény ember előadásainak kéziratait foglalta össze egységes egésszé ebben a könyvben. Ohntrup doktor rövid önéletrajzával, majd a homeopátia lényegének (nem ellentétessel, hanem hasonlóval történő gyógyítás) bemutatásával a könyvet olvasva hamar eljutunk magának Samuel Hahnemann korának és környezetének megismeréséhez. Ami abból a szempontból lényeges, hogy megfelelően megítélhessük a homeopátia atyjának munkásságát, és belássuk: a 18-19. században nem ismerték még sem a higiéniát, sem a hippokratészi gondolkodást, és Hahnemann elsőként ismerte fel és alkalmazta ezeket a ma is alapvetően fontos tételeket a gyógyításban.

Ohntrup a homeopátia és a hagyományos orvoslás közötti különbséget a minőségi és mennyiségi felfogásbeli különbségben látja. Elismerve az orvostudomány sikereit megjegyzi, hogy az „esetközpontú” tudományos-pragmatikus érdeklődés miatt az ember maga túlságosan háttérbe szorul. Emiatt a páciensek gyakran fordulnak alternatív gyógymódokhoz, ez viszont azzal a veszéllyel is jár, hogy könnyen sarlatánok kezébe kerülhet.

A tudományos-pragmatikus felfogásra a deduktív, míg a homeopátiára az induktív gondolkodás jellemző. Ezért így figyelmeztet: „Ismert, hogy mai tudásunk felezési ideje hét év. Ha tehát a tudományt a homeopátiával szemben tanúként hívjuk, mindig megfontolandó, hogy a tudomány jelen állásával van dolgunk.”

A sokat vitatott magas potenciák működésére is magyarázatot kapunk. A hasonlóval történő gyógyítás – mely egyébként nagyon régi – „Hahnemannál tudáson alapul, olyanon, amely rendszerezve egészségeseken végzett gyógyszervizsgálatokkal nyerhető el”. Így jutott el a potenciálás, azaz a felerősítés fogalmához is, mely hatás mai fizikai tudásunkkal már bizonyítható: „...a vízmolekulák az elektromágneses rezgések információit mint lenyomatokat tárolják, még akkor is, ha a gyógyszer egyetlen molekulája sem található már meg bennük.”  Wolfgang Ludwig fizikus a Max Planck Biofizikális Kémiai Intézetben 1993-ban végzett mérései is ezt igazolják.

A szerző világossá teszi, hogy a homeopátiának – és itt kizárólag a klasszikus homeopátiáról beszél -, semmi köze az okkultizmushoz. Sajnálatosnak tartja, hogy sokan belekevernek a homeopátiás gyógyítási gyakorlatba bizonyos mágikus eljárásokat, mint a szellemidézés, inga használata, stb., melyeknek semmi közük Hahnemann saját tudományos tapasztalataira alapuló tanításához. Tehát – ha valakinek efelől kétségei volnának – a klasszikus, orvosok által végzett, minőségi szempontokat szem előtt tartó homeopátiás kezelés a keresztény hittel összeegyeztethető.

Érdemes elolvasni ezt kis, alig több mint 70 oldalas könyvecskét, mert sok kétséget, félreértést, félremagyarázást tisztáz a homeopátiával kapcsolatban, és a szerző mint orvos, az orvosi gyakorlat szempontjából személyes tapasztalataival is hozzájárul mindehhez.

Jómagam pedig azért ajánlom különösen, mert korábban részletesen ismertettem Kovács Gábor: Mágia és HIT című könyvének a homeopátiával foglalkozó részét, és úgy tartom tisztességesnek, ha ebben a körben közzéteszem a fentieket is. A mérlegelés és a döntés végső soron mindig az olvasóé.

Alajos


2012-02-08 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés