lepjunk.hu

Kitagolás (Szülőszemmel)

A TASZ filmjével kapcsolatban (a bemutató Kino Moziban Budapesten, 2011. június 14-én volt) a Facebook oldalamra a Para Fitt Sportegyesület az alábbi hozzászólást írta.


"Van három állami gondozott, vagy hivatalosan gyermekvédelmi gondoskodás alatt lévő tanítványunk, akiket kitagoltak ilyen klasszul egy csudiszép kis létszámú korszerű helyre. Meg is kapták az ehhez a létszámhoz mért gondozókat. Igaz a régi otthon egy hatalmas budai ház volt, ahol többen laktak és egy szobában néhol még öt gyerek is volt...Viszont mindig volt olyan szabad kapacitással rendelkező felnőtt valamelyik csoportban, aki hozni-vinni tudta a gyerekeket ilyen-olyan programokra, strandra, kirándulni vagy csak a Millenárisra játszani egyet. A kis létszámú új otthonban természetesen kis létszámú dolgozó is van. Amióta itt laknak, úgy tudnak eljönni velünk is progikra a gyerekek, ha értük megyünk és haza is visszük őket utána. Különben nem. Azóta se színház, se koncert semmi. A nyaralás ugyanilyen lesz. Jönnek egy hétre velünk táborba, egy hétre a sulival, utána pedig ülnek benn a csili-vili emberközeli kitagoltban. Ahol az egy szem gondozó még főz is rájuk, mert ugye azt ők nem tudnak. Kapnak szép játékokat gazdag kintiektől, csak idő nem maradt rájuk, meg ember. Nem attól lesz valami embertelen,hogy hányan vannak-laknak ott. Tordason is 270 ember él, és meg lehet nézni a körülményeket, a szolgáltatásokat. A 2 és 4 ágyas szobákat és az ellátást is. Ha nincs pénz humán erőforrásra, akkor megette a fene az egészet. A 20 fős lakóotthonokba megfelelő asszisztencia híján ugyanúgy be lesznek zárva a fogyik. Egyedül pedig nem biztos,hogy ki fognak tudni jönni körülnézni a környezetükbe, vagy használni fogják tudni azokat a szolgáltatásokat,amik a külvilágban vannak. Láttam 20-30 fős pisiszagú otthont is magánkézben. Nem a létszámon múlik az emberség és a gondoskodás...Ja és fecskeszolgálat nekik nincs, mert az a családoké."

(Persze én sem álltam meg, hogy ne mondjam el a véleményemet, csak ezt követően a bejegyzés rejtélyes módon eltűnt az oldalamról. A Para Fitt fent olvasható bejegyzését szerencsére még előzőleg kimásoltam - Alajos)

2011. június 11.

Egy hozzám érkezett másik vélemény a TASZ-ról:

„...az a baj, hogy ők jogászok, és hiába van ott Verdes Tamás, mint gyógypedagógus, ő sem ismeri a napi praxist, és csak azt látják, hogy nagy intézet, sokan vannak egy szobában, (ezen lehetne úgy segíteni, hogy átalakítják), és csak szajkózzák azt, amit hallanak az EU-ból, meg a "demokratikus" világból.

Én pl. elszoktam menni a Speciális Művészeti Műhely fesztiváljaira, és látom, hogy mennyi gonddal, törődéssel készítik fel a nagy intézetek lakóit a pedagógusok. Nem azt mondom, h. ott nincsenek atrocitások, nincsenek üres járatok, és a kívülállónak sokszor nyomasztó látni együtt ennyi fogyatékos embert, mégis úgy hiszem, hogy nem kéne mindent egyszerre lerombolni, és főleg azért nem, mert ki fogja ezt anyagilag állni? Egy percig nem hiszem el, hogy a kis lakóotthonok olcsóbbak, mint a nagy intézetek, még egyetlen egy számítást nem láttam, és csak a magam pórias ... gondolkodásából hiszem azt, hogy a lakóotthon drágább. Ők azt mondják, olcsóbb. És ki fogja megszervezni a szabadidejüket? Állandóan azt hangoztatják, hogy a fogyatékos emberek is pont olyanok, mint a többségi társadalom tagjai. Ha így lenne, akkor nem kellene külön gondoskodni róluk. Épp az lenne az esély (és nem egyenlőség, mert esélyegyenlőség nincs), hogy mi, többségiek segítünk, és ami az erőnkből, tehetségünkből futja, azt megadjuk a fogyatékos embereknek. ... A minőségi munkát kellene nézni, nem a mennyiséget, a lakók számát. De ezt most, ebben a helyzetben nem tudnád átverni, mert mindenki csak az ENSZ-konvenciót, az EU-direktívát harsogja, mintha azok mind-mind csalhatatlanok lennének, és náluk lenne a bölcsek köve...”


A 2011. szeptember 2. pénteki Magyar Nemzet Látó-Tér rovatában Mizsei Bernadett egész oldalas cikkben számol be a fogyatékosintézmények feloszlatásával kapcsolatos dilemmákról. A cikk címe Ahol nem az érdek szüli a kapcsolatot (rákattintva letölthető a riport teljes terjedelemben). Alábbiakban a cikk bevezetője és saját véleményem olvasható:

Ahol nem az érdek szüli a kapcsolatot

"Vegyes a fogadtatása a kormány tervének a fogyatékosintézmények feloszlatásáról · A cél a felkészítés az önálló életre
2011. szeptember 2. 00:00

Mizsei Bernadett
Racionális és megfontolt döntést hozott a kormány, amikor elhatározta: megszünteti a több száz fős bentlakásos, fogyatékos embereknek otthont nyújtó intézményeket. Az érintettek számára emberibb körülmények biztosítását célzó terv azonban számos kérdést felvet, közöttük azt is, valóban jól járnak-e azok, akikért mindezt megteszik, és szívesen intenek-e búcsút megszokott otthonuknak. Riportunkban ennek jártunk utána."

Van pro és kontra helyszíni riport, felvetődik, hogy az eléggé elutasító társadalmat ki fogja átnevelni, be- és elfogadóvá tenni, és a végén a tanulság: "Nehéz eldönteni, hogy mi a helyes út..."

Persze az ÉFOÉSZ ügyvezetője (Kovács Melinda) elpufogtatja eufemisztikus érveit (ENSZ alapokmány, egyéni szükségletek kielégítése, a társadalom többségéhez leginkább hasonló közösségi alapú lakhatási formák, stb.)

Nekem mindig az a legnagyobb bajom, hogy a fogyatékosokról úgy általában beszélnek, aztán kiválasztanak egy-két középsúlyos, vagy jó képességű fogyatékost (általában mozgássérültet, mert az már csak látványában is meggyőző lehet), és aki mélységében nem ismeri a napi gondokat, elhiszi a liberális indokokat, és ejnye-bejnyézik, mennyire kirekesztők vagyunk mi épek, un. neurotipikusok.

Csak hát ugye az autizmus...

Az integrált lakókörnyezeti elképzelés is annyira állja meg a helyét, mint az integrált oktatás mindenáron. Csömörön Nóra lányom (30) lakhelye mellett van egy un. integrált, garzonlakásokból álló kétemeletes épület is. Ott laknak pl. fogyatékosok, akik önálló életvitelre valóban képesek, és laknak hozzátartozók is, kiknek gyermeke éppen a Tibor házában, vagy valamelyik másik épületben lakik, valamelyik műhelyben dolgozik. Nos, ez történt nemrégiben:

Az integrált ház udvarán (a Tibor házával közös telken) van egy masszív, fából készült hintaágy. Nóra ezt hamar fölfedezte, és munka után rendszeresen odajárt, hogy kicsit hintázzon. Ez köztudottan megnyugtatja az autistákat. Egy alkalommal Nóra teljesen kiborulva fogadott, kiabált, és hajtogatta: "Itt nem tudják, hogy mi az autizmus?!" A segítőktől tudtam meg mi történt, és összeállt a kép:

Nóra ismét boldogan hintázott munka után egy szép napos délután. E. bácsi, aki épelméjű lakója az integrált háznak, fogyatékos gyermeke valahol másutt lakik, dolgozik a csömöri intézményben, rászól Nórára:

"Ne hintázz olyan gyorsan, mert tönkremegy a hinta!"

"Én mindig így szoktam! Mindig így szoktam!" - válaszolt Nóra a szokásos éneklő hangon, ha ideges lesz.

"Ne feleselj! Nem tudsz viselkedni?" - így E. bácsi.

Erre Nóra hazarohant a Tibor házába, és az ügyeletes segítőnek kiabált órák hosszat, teljesen frusztráltan. Mikor mentem hozzá este látogatóba, még mindig feldúltan járkált a folyosón.

Lassan állt össze számomra a fenti kép, és érdeklődtem, mi E. bácsi kompetenciája itt az intézmény területén, és egyáltalán tudja-e, mi az autizmus? Kinek a tulajdona a hinta?

Ő csak egy egyszerű lakó - mondták, és a hintát bárki használhatja. Mire én kértem, hogy világosítsák föl E. bácsit ha nem tudná, hogy ez egy fogyatékosokat ellátó, foglalkoztató intézmény, és ne utasítson rendre senkit! Továbbá egy hinta nem megy tönkre, ha gyorsan hajtják, azért hinta, de ha netán mégis, akkor én kifizetem a javítás költségeit.

Azóta semmi válasz, senki nem intézkedett, és Nóra azóta nem mer még a hinta közelébe se menni, és ha meglátja E. bácsit, szorongva említi föl az esetet.

E. bácsinak az a kérdése, hogy "Nem tudsz viselkedni?" egy autista felé annyit tesz, mintha egy vak embertől, aki éppen készül átkelni az úttest másik oldalára azt kérdeznénk: "Nem látja, hogy piros a lámpa?"

Ennyit a társadalmi elfogadásról! Remélhetőleg az illetékes tárca tervezett társadalmi befogatást segítő médiakampánya elér E. bácsihoz is (hacsak másokkal egyetemben nem éppen egy kereskedelmi adó valóságshow-ját nézi nézi).

Egy szülői reakció E. bácsi viselkedésével kapcsolatban:

"Úristen! Egy xy bácsi így tönkreteheti egy tündér autilány mindennapjait... A mi gyerekeinket egy hinta, egy nagylabda megnyugtatja, biztonságérzetet ad, hogy visszatérhet használni mindennap... Helyette az értetlenség miatt benyugtatózzák a gyerekeinket… Rossz rágondolni…

Nekem ez a hinta-ügy régóta érthetetlen, fájó pont… Egyetlen intézményben nem gondoltak arra, hogy a gyerekeinknek a hinta, akár egy mókuskerék, mérleghinta, felnőtt-játszótér elemei mekkora segítség lenne… Hisz’ nem csak mozgássérült van…

A feszültségek levezetésére vesztibuláris stimuláció hatását akár korosodó emberekre... Miért nem jut senki eszébe, és az intézmények miért csak kb. 10-12 éves emberkére állítanak eszközöket? Mit gondolnak, utána csoda történik a mieinkkel? Igen, ha figyelembe vennék az igényeiket…"

Más:

Hírlevelem (a 2011. szeptemberi) kapcsán a szokásos köszönő szülői levelek közül egy a legutóbbiból:

-------------------------------------
"Kedves Alajos,
nagyon köszönöm a Hírleveleket, a szülőknek nagy segítség a sok friss és hasznos információ.
A hirtelen dühöngés pár éve még nálunk is gyakori volt, nem kell magyarázni milyen, ha visít a gyerekem egy strandon pl... Pillanatok alatt 5-6 vagy több biztonsági őr tud előteremni, vagy a sorbanállásokkor... vagy a buszon a sok zaj, szagok, stb hatására.
Nálunk ami azonnal hat, gyorsabban mint bármi gyógyszer: az ILLÓOLAJ. Egy-két csepp a csuklója fölé vagy markába. A levendulásnak van a legjobb hatása. A fiam egyből összeteszi a két markát és "inhalál"  és csönd lesz. :)
Tudom, nem mindegyik gyereknél fontosak az illatok, a fiamat mindig érdekelték az illatok, ha boltban vagyunk, a tesztes spray-kből egyet kipróbálunk, jól hat :)"
Hátha másnál is segít :) Az aromaterápia biztosan többet tud a szimatokról :)"
-------------------------------------

Hát akkor szimatoljunk, hátha rájövünk, mitől bűzlik a ... társadalom!

Alajos


Bélapátfalva fél a fogyatékosoktól?

Nem támogatták a bélapátfalvi (Heves megye) lakosok, hogy a fogyatékossággal élő emberek otthonát kisebb lakócentrumokba helyezzék, így a szomszédságba költözzenek az értelmi sérültek. A polgármester szerint a lakók tartanak az eltérő viselkedéskultúrától, és féltik ingatlanjaik értékét.

Mizsei Bernadett – MN – 2012.szeptember 24.

Bélapátfalván 522 ember voksolt tegnap (2012. szeptember 23-án), ahol véleménynyilvánító népszavazást tartottak a helyi idősek és fogyatékosok otthonának kisebb lakócentrumokba, illetve lakásokba történő kihelyezéséről. A résztvevők jelentős része, 350 ember elutasította a kezdeményezést, 162-en támogatták, míg tíz szavazat érvénytelen volt. A polgármester … azt nyilatkozta, hogy a lakosok vélhetően tartanak az eltérő viselkedéskultúrától, és féltik ingatlanjaik értékét. Ferencz Péter hozzátette: ez csupán véleménynyilvánító népszavazás volt, eredményét eljuttatják Heves Megyei Intézményfenntartó Központnak, amely meghozza az ügyben a végső döntést.

A népszavazásra azért volt szükség, mert nem támogatta a bélapátfalvi önkormányzat kompromisszumos javaslatát a Heves Megyei Intézményfenntartó Központ (MIK) a fogyatékkal élők lakóotthonairól. A Bélapátfalvi Idősek, Fogyatékosok Otthona és Módszertani Intézete „Bentlakásos intézmények kiváltás” címmel szeretne pályázatot benyújtani. Amennyiben megnyerné a település a pályázatot, százhetven fogyatékossággal élőt költöztetnének ki, s gondoznának családiasabb környezetbe Bélapátfalván és környékén. A helyhatóság kompromisszumos javaslata szerint a 25 fős lakócentrumot szívesen látják, de a többi lakást vidéken vásárolja meg a pályázó. Ezt a MIK nem fogadta el.

A lakások és a lakócentrumok kialakítása egybecseng a kormány tavalyi döntésével, illetve az uniós elvárásokkal, amely szerint a nagy létszámú intézményeket meg kell szüntetni, hiszen a fogyatékossággal élő emberek kevésbé tudnak ilyen körülmények között integrálódni a társadalomba.

(Kérdésem: megkérdezték-e az érintett fogyatékossággal élő embereket, hogy egyáltalán milyen feltételekkel, milyen körülmények között és akarnak-e egyáltalán integrálódni a táradalomba? A lakásokban mennyire lesz családiasabb a környezetük, jut-e elegendő segítő szakember, akik rendszeresen ellátják, segítik őket, foglalkoznak velük, ha erre rászorulnak? Alajos)

Egy újságírói észrevétel, sok kérdéssel:

A 60-70 éveseket akarják kitagolni? Vagy már nincs is ott öreg? A lakókkal elvileg beszélgetett 1 mentor (de lehet, hogy neki nem ez volt a neve) igényfelmérés címszó alatt, de én még egy darab ilyen beszélgetést nem láttam, pedig igencsak kíváncsi lennék rá, a 25 fős lakócentrum meg biztos a nagyon öregeknek lesz. A lakóktól persze nem szép, hogy nem akarják fogadni a fogyatékosokat, de szerencsére ott még nem tartunk, mint az USA-ban, ahol mikor elkezdték a lakóotthonokat, volt, ahol belőttek az ablakon. Előbb-utóbb megszokják, de a lakosokat is fel kéne készíteni erre, meg arra, hogy rájuk jobban kell figyelniük, mint a másik szomszédra, akivel évek óta 1 szót sem váltott. Nem tudom, mikor lesz itt változás, mindenesetre azt sem szeretném, hogy fogyatékos embert jelöljenek képviselőnek, még ha csak önkormányzatinak is:

 


 

Értelmi fogyatékos képviselő-jelölt

Belgium Gent nevű városában az októberben tartandó helyi választásokon a Flemish Christian-Democratic CD&V párt listás helyen indítja a 41 éves, szellemi fogyatékos Didier Pelemant.

Didier önéntesként dolgozik egy fogyatékos szervezetnél, és évek óta a párt tagja. Egy rádióbeszélgetésben ezt mondta: „Problémáim vannak a beszéddel és az írással, de ez nem

jelenti azt, hogy a sarokban kellene maradnom.” Reméli, hogy megmutathatja: a fogyatékosság és a felelős beosztás nem zárják ki egymást.

Veli Yüksel, a párt vezetője szerint Peleman talán megkapja a szükséges támogatást, és más, szintén fogyatékossággal élő politikusokra hivatkozott, akik jól ellátták feladatukat, mint például a korábbi brit belügyminiszter, a vak David Blunkett. Pártjának kampányszlogenje: Gent befogadó város. Veli Yüksel úgy véli, hogy Didier Peleman jelölése bizonyítja: ez nem csak a szavak szintjén igaz – bár az internetes hírportál a flandersnews.be szerint bejutására kevés az esély, mert csak 20. a listán


Lásd még: Iskolában, utcán (Szülőszemmel)


2013-08-24 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés