lepjunk.hu

Kovács Gábor: Mágia és HIT

Kovács Gábor: Mágia és HIT

Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója (2009)

Manapság, az elidegenedés,  az elmagányosodás, a „valósítsd meg önmagad”, az anyagias és atomizált társadalmak korában, amikor már nem csak a nagycsaládok, hanem a kicsik összetartó ereje is elveszni látszik, ezáltal kiszolgáltatottá, védtelenné és végzetesen magányossá váltak az emberek, igen nagy szükség van olyan gondolkodókra, akik felhívják figyelmünket a ránk leselkedő veszélyekre.


Ilyen gondolkodó Kovács Gábor atya, aki Mágia és HIT című könyvével rámutat a „dolgok, jelenségek kontextusára”, bemutatja, hogy mi a hit, és hol kezdődik a babona. „Az emberi hiszékenység szinte határtalan, és mindig akadtak, akik ezt ügyesen kihasználták.”  - írja. Sokszor a legártatlanabbnak látszó dolgok (e-mailen küldött lánclevelek), egy-egy divatos terápia (agykontroll), egy bestseller (Harry Potter), vagy egy, a média által is felkapott híresség (Müller Péter) által képviselt vélemény követői szinte észrevétlenül olyan erők hatalmába kerülnek, melyek nem csupán pszichológiai problémát jelentenek, hanem sokkal többet: elveszítjük ellenőrzésünket saját, Isten adta logikus gondolkozásunk felett. A kulcsszó: manipuláció.

Gábor atya természetesen a keresztény hit szempontjai szerint bírálja és vonja le végső következtetéseit a mágia általa felsorolt formáiról, de minden alkalmat megragad, hogy bizonyítsa: gyakran elegendő volna csupán józan eszünkre hallgatni. A napjainkban újjáéledő okkultizmus (bizonyítatlan háttérfeltevések elfogadása, hit a rejtett természetfölötti, titokzatos erőkben, az ezekkel való foglalkozás. Lásd még: okkult*) legismertebb modern formáit, mint a már fentebb említett agykontrollt, továbbá a szinkretizmust, reinkarnációt, jógát, zen buddhizmust, az alternatív gyógymódokat, a homeopátiát, stb. tárgyalja kritikus szemmel, boncolja ezek mibenlétét.

Az elmúlt évek során számtalanszor találkoztam az autisták állapotának javítását célzó, netán gyógyítónak mondott alternatív terápiákkal. Gábor atya a gyógyításnak alternatív módját nem látja megalapozottnak. „Nincs alternatív gyógyászat.” – írja. „Mindaz a jó, amit a természetgyógyászatban találunk, a tudományos gyógyászathoz tartozik, annak része. Hiba szembeállítani vele.” Példa erre, hogy a gyógynövényes kezelést is orvosi ellenőrzés mellett kell végezni, különben félrekezelést eredményezhet egy-egy kúra.

A homeopátia történetét is megismerjük, és ebből a részből idéznék az alábbiakban, mivel az autizmussal kapcsolatban gyakran előforduló kérdés: használ, vagy sem? Mint sok hasonló módszer, a homeopátia is bizonyos föltételezésen alapul, melyet ellenőrzés és bizonyítás nélkül, azaz „a priori” elfogadunk, mint valamiféle isteni kinyilatkoztatást. Mintha vallási hitről volna szó.

„Erre kitűnő példa a homeopátia. Amikor Samuel Hahnemann (1755–1843) a lipcsei, majd a bécsi egyetemen az orvosi kart látogatta, az orvostudomány még nem sokat tudott a betegségek okairól. Hahnemann előtt világos volt, hogy a gyógyítás egyelőre a tapogatózás állapotában van. 1799-ben tette le doktori vizsgáját Erlangenben, de már 1796-ban közzétett egy új elméletet a gyógyító anyagok hatásáról, amelynek lényege Paracelsus princípiuma: similia similibus curantur, hasonló a hasonló által gyógyul. Ebből az alapgondolatból fejlődött ki a homeopátia, amelyet a hivatalos orvostudomány ugyan elutasított, mégis napjaink egyik divatos módszerévé lett, és manapság számos támogatóra talál az orvosok körében is.

Hahnemann azt figyelte meg, hogy a malária gyógyszere, a kinin, ha egészséges ember veszi be, a maláriához hasonló tüneteket idéz elő. Ezt a megfigyelést általánosította azzal, hogy nem a betegség tüneteit enyhítő, hanem a betegség tüneteit előidéző anyagot kell használni a gyógyításhoz. Egy homeopata teoretikus ezt logikusnak nevezi: ’Mivel a tünetek nem mások, mint a szervezet erőfeszítései a homeosztázis, vagy egyensúly helyreállítására, logikus olyan anyagot keresni, amely túladagolás esetén a páciens által tapasztaltakhoz hasonló tüneteket okozna’.

Talán máris érzékeljük, hogy itt valami nem stimmel. Mert lényegében az van kimondva, hogy a hasmenést hashajtóval kell kezelni, a vérmérgezést vérméreggel, az égési sebeket tüzes vassal. Hahnemannak is nehézséget okozott, hogy gyógyszereitől a tünetek fölerősödtek, amivel akár meg is ölhette volna a pácienseit. Ekkor találta ki azt a megoldást, hogy erősen felhígított oldatokat használt. Ezek a hatóanyagot olyan kis mennyiségben tartalmazták (ha egyáltalán tartalmazták), ami az emberi szervezet tömegéhez képest tökéletesen elhanyagolható. A hígítás a homeopátiában minden képzeletet meghaladó, fantasztikus méreteket ölt, olyanokat, amelyekben a hígított anyag gyakorlatilag elvész az oldószerben...”

A homeopátinál alkalmazott hígítás kiindulópontja az un. „ősoldat”, melyet (egy homeopata leírása szerint) a következőképpen állítanak elő:

„Ahhoz, hogy egy úgynevezett C-potenciát kaphassunk, ezt 1:100 arányban felhígítjuk, egy csepp ősoldatot egy kémcsőben 100 csepp borszesszel hígítunk, majd bedugaszolva az üvegcsét, rázogatás közben százszor hozzáütjük egy kemény, de elasztikus tárgyhoz... Aztán ebből az oldatból (a C1-ből) egy cseppet egy újabb kémcsőbe teszünk, és 100 csepp borszesszel keverve az előbbi módon újra összerázva 100 erős ütéssel dinamizáljuk. Az így keletkezett potenciát C2-nek nevezzük. Egészen addig csináljuk, amíg a C30-at el nem érjük. A leggyakrabban használt C potenciák: a C30, a C200, a C1000, a C10000, a C100000...”

Íme egy rövid számítás, amely a hígítás arányait szemlélteti:

"Robert L. Park, PhD., egy kiváló fizikus, az Amerikai Fizikai Társaság egyik igazgatója megjegyzi, hogy mivel egy vegyület legkisebb mennyisége az oldatban a molekula, ahhoz, hogy egy 30C hígítású oldat legalább egy molekulát tartalmazzon az eredeti anyagból, legalább 10 a 60-ikon számú vízmolekulát tartalmazó oldatmennyiségre volna szükség, amihez a  Földnél több mint harminc milliárdszor nagyobb méretű tartályra volna szükség. (Lásd: BARRETT, Stephen: Homeopathy: The Ultimate Fake - 2006.05.23.)

Nem szükséges tudományos képzettség, hogy világosan lássuk: az az anyag, amely gyakorlatilag nincs jelen az oldatban, nem hathat. Ezen a ponton a homeopatikus gondolkodás elszakad a tudományos gondolkodástól.”

(Ezen a honlapon található cikk: Segít-e a homeopátia az autistáknak?)

Egy szülőtársunk, Dobó Ágnes már hosszú évekkel ezelőtt szembesült az „új vallások” ellentmondásaival. Egy nekem ajándékozott kötetéből, a Színes verspacnik-ból idéznék két versét.

Dobó Ágnes: Új vallásokról –

A kételkedő bölcs

A régi vallások már senkit sem érdekelnek.
Öregasszonyok siratják még a keresztre feszítettet.
Fiatalok templomba, mint múzeumba mennek.
A búcsújáró szent helyeket,
melyek hagyományként felélednek,
videóval, mint turista élményt
örökítik meg.
Pénz az úr! – de mellette kell még
VALAKI
ezt mindenki elismeri.

S az alvilág legsötétebb elemei
fehér lepelbe öltözve emelkednek ki,
követelvén
szent nevet, helyet, alázatos, teljes tiszteletet,
ígérvén halál utáni édeni létet, ha
ebben az életben mindened
eléviszed, eladod testedet-lelkedet
az istennek vélt ördögnek.

Ó, Ember! Hát magadat neveld fel!
Csak Te tudod megváltani magad,
széttörni a vaspántokat, melyek
úgy érzed, szorítanak.

 

Hinni akarók (részlet)

...

Hát hol az én Istenem?
Mi a bűn és ki a bűnös? A feleletet
keresem.

Az én Istenem másnak is istene!
Találok tán társakat, nézem az
újságokat.

Hare Krisna, A család, Fehér Testvériség
Transzcendentális meditáció, Agykontroll, Szcientológia,
Reiki és Jóga...

Szeretném mások szemében felfedezni
a ragyogást, csillogását a hitnek.
Testvérek!

Szeretném velük együtt lehajtani fejem,
imádkozni, hogy mások is megtérjenek.
Segítsetek!

Az Élet sötét, vigasztalan verem,
a fényt keresem, Utat, mely kivezet.
Vezessetek

És így megyek bénultan, kábán, át az élők lábán
vakon kinyújtva kezemet keresem
Istenemet.

Elveszek. Érzem, a mélybe merülök.
Már nem találom Énem, feladom lényem:
a lényeget.

Valaki voltam. Most már csak félholtan
halkan énekelem a dalom: Kár volt mégis a Világot
elhagynom.

Sírok. Könnyeim az Örök Élet Kútjába hullnak,
Ó, ez valódi könny, szívemből jön, ó van remény, a
Kegyelem!


*okkult. rejtett, titkos, titokzatos - nincs az ésszerű gondolkodás világossága elé tárva; a róla szóló ismeret nem természettudomány, hanem okkult tudomány.

Lásd még: Egy homeopata szemtanú megfigyelései

Hugo Ohntrup: Homeopátia és keresztény hit - Összeegyeztethető?

Simon Singh-Edzard Ernst: Trükk vagy terápia illetve Alternatív terápiák kritikus szemmel

Alajos


2011-01-30 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés