lepjunk.hu

Az autizmusról és az autizmus ellátásának jelenlegi helyzetéről hazánkban 2/4

Az autizmusról általában  

  1. Az autizmus leírásának története
  2. Az autizmus meghatározása, fogalma és etiológiája
  3. Az autizmus tünettana, diagnosztikája és elhatárolása más hasonló állapotoktól.
  4. Összefoglalás

1. Az autizmus leírásának története

Az autizmus fogalmát először Eugen Bleuler svájci pszichiáter használta, 1911-ben. A skizofrénia kísérő jelenségeiként írta le az autista visszahúzódást, kontaktus-elhárítást, a realitásérzék zavarát.

A szó a görög autos (önmaga) névmásból származik, utalva az autizmussal élő emberek jellemző sajátosságára, az önmagukba fordultságra. 1943-ban Leo Kanner amerikai gyermekpszichiáter 11 gyermekről számolt be, akik sajátos, szokatlan viselkedésükkel tűntek fel: nem, vagy sajátos módon beszéltek, mindenféle kontaktust elhárítottak és ragaszkodtak környezetük változatlanságának, fenntartásához. Hogy valahová besorolja e szokatlan viselkedést, Kanner autizmus fogalmát választotta.

Ugyanebben az időben, 1943-ban Hans Asperger, bécsi gyermekorvos is közzétette írását néhány fiú sajátos viselkedésformáiról, "autista pszichopátiát" diagnosztizálva.

Az autizmus-kutatás fellendülése külföldön a 60-as évektől kezdődött, amely összefüggött az autista gyermekek szüleinek önszerveződésével. Magyarországon a köztudatba az Esőember című film hozta meg az áttörést, ennek jó és rossz oldalával együtt. Egyre többen tudtak arról, hogy létezik autizmus, mint "betegség". Ugyanakkor legtöbbször azonosították azt a főszereplő furcsa, de zseniális, különleges képességekkel rendelkező figurájával.

Természetesen a szakemberek, gyermekpszichiáterek körében ismert volt a probléma. A mai húsz év feletti autista fiatalok és szüleik hálával és szeretettel emlékeznek dr Weiss Mária gyermekpszichiáter és az 1999-ben elhunyt dr Gerő Zsuzsanna pszichológus áldozatos, úttörő munkájára. Magyarországon elsőként kezdtek küzdelmet azért, hogy az ebben a sajátos "másság állapotában" élő gyerekek részére a megfelelő intézményrendszer és terápia, rendelkezésre álljon. (Lásd még bővebben: A kezdetek - Alajos)

2. Az autizmus meghatározása, fogalma és etiológiája

"Az autizmus a központi idegrendszer, az agy fejlődési zavara, melynek hátterében genetikus, vagy egyéb, az agyat ért károsító tényezők állnak" (Dr. Vikár András)

(Autista Info 2000. 5. o. Az Autisták Érdekvédelmi Egyesületének kiadvány, szerkesztette a Szakmai Munkacsoport)

(Lásd még: Mi az autizmus? )

Etiológiája igen sokszínű, változatos. Nincs még végleges és egyértelmű válasz az ok vagy okok kérdésére, de az újabb kutatások, az utóbbi évek felismerései eredményeként az autizmus kilépett a "talányos betegség" köréből.

  1. Az autizmus lélektani okokat feltételező elmélete Bruno Bettelheim nevéhez fűződik, aki szerint az elégtelen szülői, elsősorban anyai gondoskodás okozza az autizmust. Ma már megdőlt ez az elmélet, de sokáig a végső kétségbeesésbe taszította az egyébként is agyongyötört, magukat vádló szülőket.

  2. Az autizmus biológiai elméletét az új kutatási eredmények egyre több bizonyítékkal támasztják alá. E szerint az agyban van egy vagy több rendellenesség, amelyeket egy vagy több biológiai tényező alkot. (Lásd: Riemland, Bernarad Phd. - Alajos) Az autizmus biológiai elméletét alátámasztó néhány tény:
    Az autizmus sajátosságai
    • Gyakrabban fordul elő fiúknál.
    • Körülbelül egyformán gyakori eltérő területeken és kultúrákban.
    Az autizmushoz viszonylag gyakran társuló tényezők
    • Értelmi fogyatékosság
    • Epilepszia
    • Neurológiai tünetek
    • Kisebb veleszületett rendellenességek
    • Komplikációk a terhesség és a szülés során.
    Összefüggés más zavarokkal
    • Kromoszomális / genetikai rendellenességek
    • Anyagcserezavarok
    • Vírus fertőzések
    • Veleszületett fejlődési rendellenességek

    Nagyon sok tényező károsíthatja az agyat, melynek hatására megjelenhetnek a jellegzetes viselkedészavarok, kórképek, amelyek autizmust okozhatnak.
    Genetikai zavarok
    Vírusfertőzések
    Anyagcserezavarok
    • A purinanyagcsere zavarai
    • A szénhidrát anyagcsere zavarai
    Veleszületett fejlődési rendellenességek
    (Forrás: Baron – Cohen – Bolton: Autizmus 2000. 55.o.)

    Hangsúlyozni kell azonban, hogy az autizmus, mint következmény nem törvényszerű.
  3. Genetikai okok A genetikai okok vizsgálatában fontos szerepe van az ikerkutatásoknak, amelyeket autista gyermekeknél is elvégeztek. Autista zavarok ikreknél

     

    Mindkét testvér autista

     
      egypetéjű ikerpároknál kétpetéjű ikerpároknál
    Európa 22-ből 14
    63,6%
    20-ból 0
    0%
    USA 23-ból 22
    95,655%
    17-ből 4
    23,55%

    (Forrás:Janetzke: Autizmus 1995. 51. o.)

    Az a megállapítás, hogy egypetéjű ikrek esetében jelentősen nagyobb arányban fordul elő autizmus mindkét gyermeknél, mint kétpetéjű ikrek esetében, bizonyítja, hogy részben legalábbis valamilyen genetikai ok áll a háttérben. Vizsgálatok történtek arra vonatkozóan is, hogy azoknál az ikerpároknál, akiknél – testvérükkel ellentétben – nem alakult ki autizmus, vannak-e általánosabb pszichológiai problémák, mint például nyelvi, olvasási zavarok, értelmi fogyatékosság. A vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy ezek a problémák igen gyakoriak, ami arra utal, hogy nem csak az autizmus, hanem a pszichológiai zavarok egy tágabb köre öröklődik. (A testvérek 10-15%-a mutatott ilyen típusú problémákat.) Hozzá kell tenni mindehhez ugyanakkor, hogy a testvérek nagyobb része egészségesen fejlődik.

  4. Terhességi, szülési komplikációk esetében vetődött fel, hogy ezek károsíthatják a magzat ill. újszülött agyát. E tényezők önmagukban feltehetően nem okoznak autizmust, hiszen sok olyan kisgyermek élettörténetében előfordul ilyen esemény, akik később teljesen normálisan fejlődnek. Nagy valószínűséggel genetikai és egyéb tényezőkkel együtt hatva okozzák az autizmust.

  5. Fertőzések
    Nincs egyértelmű bizonyíték a különböző fertőzések és az autizmus kapcsolatára, de például a rubeola, a CMV, a herpes encefalitisz hozzájárulhat autizmus kialakulásához.  

Az okok magyarázatára szolgáló elméleti modell a "végső közös ösvény" gondolata:

 

(Forrás:Baron – Cohen – Bolton: Autizmus 2000. 63. o.)

A különféle okok közösek abban a modell szerint, hogy olyan agyi területeket károsítanak, amelyek a kommunikációért, a társas viselkedésért és a játéktevékenységért felelősek.

Az agyban ezek a területek a homloklebeny, amely többek között a viselkedés vezérléséért, tervezéséért felel, a limbikus rendszer, amely többek között az érzelmi szabályozásban vesz részt, és a kisagy, amely egyebek mellett a mozgáskoordinációt is szabályozza.
Egy neurotranszmitter anyag figyelhető meg az agyban, amely az autizmus esetében jellemzően kb. 30-40%-al magasabb szintet mutat. Ez az anyag a szerotonin.

Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy különböző okok, együttesen és egymással kölcsönhatásban játszhatnak szerepet az autizmus kialakulásában, s ebből a multikauzalitásból adódhatnak a megjelenés szokatlanul széles variációi.

A diagnosztikai módszerek finomodásával, az enyhébb és a komplexebb esetek felismerésével az érintett populáció egyre szélesebb.

"Epidemiológiai vizsgálatok szerint a PDD nem annyira ritka állapot: a nukleáris csoport (gyerekkori autizmus) kb. a lakosság 2-4 tízezrelékét teszi ki, de az enyhébb, jobb értelmű, vagy atipusos esetekkel együtt (teljes PDD csoport), tehát az egész autista spektrumot figyelembe véve 10-25 tízezrelék, ami Magyarországon még közepes gyakorisággal számolva is kb. 16 000 embert jelent. Köztük 2 000 tíz év alatti, további 1 000 tíz-tizenhat év közötti gyerek lehet (megközelítő és számított adatok). A fiú-lány arány átlagosan három-négy az egyhez" (Forrás: dr. Balázs Anna: Az autizmus korszerű szemlélete 1997. 11-12. o.)

3. Az autizmus tünettana, diagnosztikája és elhatárolása más hasonló állapotoktól

A tünetek vonatkozásában szemléletes táblázatot találunk Székely Margit – dr Weiss Mária könyvében.

Autizmus Kényszerek Az affektivitás
zavarai
A gondolkodás
zavarai
A mozgás
zavarai
Vegetatívum
zavarai
odafordulás hiánya,
érdeklődés beszűkülése,
emocionalitás hiánya,

kontaktus képtelenség.
beszédben,
mozgásban,
viselkedésben,
kérdezési kényszer,
azonossághoz való kényszeres ragaszkodás.
agresszió,
autoagresszió,
szorongás,
félelem,
ambivalencia,
inadekvát sírás,
nevetés.
érzékelés,
észlelés zavara,
logikai funkciók zavara,
a beszéd zavarai,
3. személyű echolália,
nem közlő jelleg,
új szavak,
kérdésre nem válaszol.
harmónia elvész,
kényszer-vezérelt forgatás, pöcögtetés.
veszély tudat hiánya.
evés, ürítés, alvás zavara.
negativizmus.

 

Speciális tünetek
szemkontaktus hiánya
epidermis-kontaktus
személyes kapcsolat
személy mint tárgy
boldogoskodás
szagolgatás
okulo-digitális szindróma
zene iránti fogékonyság
önszórakoztatás
nem sürgethető

Bizarréria

 

 

Öntörvényűség

Az első csoportba tartozó autizmus és komponensei primér tünetek, tekintve, hogy ezek lényegi, mindig jelenlévő tünetek. A második csoportba tarozó tünetek, kényszerek, a gondolkodás, mozgás, stb. zavarai szekunder tünetek. Nincsenek mindig jelen, de ha igen, akkor mindig az autizmusból következnek.

A speciális tünetek nem az autizmusból következnek, de szinte mindig megfigyelhetők az autizmussal élő gyermekeknél.

"A bizaréria és az öntörvényűség, mint jelző teszi teljes mértékben látványossá, patológiai és elmekórtani értelemben is látványossá és színessé az egészet."

(Forrás: Székely Margit – dr Weiss Mária: Autisztikus kórképek diagnosztikája és terápiája 1994. 18. o.)

Az autizmus jellemzői a különböző területeken

Korai életkorban megjelenő tünetek:
  • Túl jó, közömbös csecsemő
  • A környezetre irányuló reakciók szegényesek
  • Szopási étkezési zavarok
  • Alvás zavarok
  • Viselkedési zavarok
  • A hangok, gesztusok utánzása hiányzik
  • Gagyogás hiánya
  • Nehezen értelmezhető sírás

ÉRDEKLőDÉS, AKTIVITÁS

  • a játékok nem vagy csak kevéssé érdeklik
  • játéka funkció nélküli sztereotíp játék
  • a játékok részletei érdeklik
  • szűk az érdeklődési köre
  • az érdeklődés tárgyak fizikai jellegzetességére irányul
  • később érdeklődés a szociális tartalommal nem bíró témák
  • iránt (közlekedés, térképek, szakácskönyvek)
  • állandósághoz ragaszkodás
  • szerepjátékok hiánya
  • a képzeleti működés hiánya sokszor társul rögeszmés viselkedéssel (játékban: mindent sorba rak, étkezésben: csak egy fajta márkát eszik meg stb.)

TÁRSAS VISELKEDÉS, SZOCIÁLIS KÉSZSÉGEK

  • képtelenség a másik emberrel való társas viszony kialakítására (Kenner, 1943)
  • nem teremt vagy nem kezdeményez kapcsolatot
  • idegenekkel túl közeli vagy közömbös
  • tárgyként kezeli a másik embert, nem figyel rá
  • válaszkészség hiánya
  • szemkontaktus gyenge, a szociális funkció szempontjából gyenge
  • nem a társas jellegű tulajdonságokra figyel (név, hajszín stb.)
  • nem figyel más érzéseire illetve nem ismeri fel
  • saját örömmegosztása zavart
  • a magányos tevékenységet szereti
  • hangulata erősen ingadozó lehet
  • viselkedési kontrollja alacsony

 KOMMUNIKÁCIÓ, NYELVHASZNÁLAT

A kommunikációs szándék, ill. funkció sérülése a probléma
  • beszéd teljes hiánya is előfordul
  • beszédfejlődés egyenetlen vagy késik
  • nincs metakommunikációs kísérlet
  • beszédértés, beszédfigyelem zavart
  • kérdést, kérést figyelmen kívül hagy
  • azonnali vagy késleltetett echolália
  • elvont fogalmat, rokon értelmű szót nem ért
  • szó szerint ért mindent
  • halandzsa szövegek jelenhetnek meg
  • hangsúly, hangmagasság, intonáció zavara furcsa, gépies, (monoton hanglejtés)
  • helytelen személyrag, névmás használata
  • neologizmus: új szavakat képez, ezt sokáig használja
  • mások gondolatainak megértése: nem veszik figyelembe, mit gondol a másik
  • nem értéki a csalást, könnyű kihasználni őket

SZENZOROS ÉRZÉKELÉS

 ÖNKISZOLGÁLÁS, HÁZIMUNKA

INTELLIGENCIA, TANULÁS

A Lemp-ábrák segítségével szemléletesen mutatható meg a különbség a normális, a fogyatékos, a pszichotikus és az autista között a tekintetben, hogyan viszonyul az őt körülvevő, reálisan létező és objektíven megismerhető világhoz.

 

 

 

Normális: az ép idegrendszer egyre jobban képes közelíteni az objektív valósághoz, ismeretei ennél fogva egyre szélesebbek és gazdagabbak

 

 

 

 

Fogyatékos: csak annyit tud kiszűrni, megismerni a realitásból, amennyire közelíteni tud hozzá. Minél fogyatékosabb, ennek esélye annál kisebb.

 

 

 

 

 

Pszichotikus: a betegség kialakulása előtt benne élt a realitásban, intellektuális képességeinek megfelelően közelítette meg azt. A betegség manifesztációjakor a betegség az egész embert a realitásokon kívül helyezte. 

 

 

 

 

 

 

 

Autista: soha nem élt benne a realitásban, csak egy kis, érintőleges területen találkozik vele.

 

 

 

Az érintettség mértékének sokféleségét mutatják a következő ábrák:

A téglalap átlóval bontott felső fele jelzi a patológiás jegyeket, az alsó háromszög a normál tulajdonságokat. Az átlón mérhetők a különböző mértékű autisztikus adottságok.

 

Dominál az autisztikus állapot a normál jegyeket teljesen vagy szinte teljesen elfedi. Ez az autizmus állapota. A normál jegyek hiányoznak.

 

A túlnyomóan normál övezetbe tartozó tulajdonságok következtében a környezet, a társadalom jól tolerálja ezeket a különc, furcsa, bogaras embereket. Az ide tartozó gyerekek – jó szociális háttér esetén – jól beiskolázhatóak a normál általános oktatási rendszerbe.

 

A patológiás jegyek mértékétől függően szorulnak ki a közösségből. Minél jobban fedik le a patológiás jegyek a normál jegyeket, annál kevésbé képes az alkalmazkodásra, az önálló életre.

(Székely M. – dr. Weiss M.: Autisztikus kórképek... 1994. 25. o./

A mai nézet szerint az autizmus, mint fogyatékos állapot súlyos és enyhébb formái, illetve a teljes és részleges – atipusos képek egy spektrumon belül helyezkednek el, és az átmeneti, nehezen diagnosztizálható eseteken át a normalitás övezetébe olvadnak.

A klinikai kép igen sokféle lehet, függvényében az autizmus súlyosságának, az értelmi színvonalnak, az egyéb képességeknek ill. fogyatékosságoknak, valamint a gyermek személyiségének.

Lorna Wing gyakorlati szempontok alapján csoportosította, sorolta típusba a gyerekeket. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy fejlődésük során a gyerekek típust válthatnak, tehát ezek nem tekinthetők merev kategóriáknak.

1.) Izolált típus

A szociális környezetről nem vesz tudomást, kapcsolatot nem tűr, szemkontaktust nem vesz föl, nem beszél vagy csak sztereotip módon, funkcionális cél nélkül. Tartását, mozgását, aktivitását is bizarrériák, szimpla, főleg mechanikus sztereotípiák jellemzik. Számos halmozottan sérült, értelmi fogyatékos gyermek tartozik ebbe a csoportba. Prognózisa a legrosszabb.

2.) Passzív típus

Viszonylag jó értelmű, inkább a feltűnő passzivitás, mint a bizarr viselkedés jellemzi, szociálisan nem kezdeményező, de közeledést eltűr, ezért a fejlesztés esélyei ennél a csoportnál a legjobbak.

3.) Bizarr típus

Viszonylag jó verbalitás és értelem, esetleg a normálist is meghaladó mennyiségű szociális kezdeményezés jellemzi ezt a csoportot. Kapcsolataik nélkülözik a kölcsönösséget, a partner személyiségének figyelembevételét, felületesek. Közeledéseik gyakran inadekvátak, sztereotip jellegűek.

A későbbiekben a szerző a három típust egy negyedik: "Formális, merev, modoros típus"-sal egészítette ki.

( dr. Balázs Anna: Az autizmus korszerű szemlélete 1997. 11. o.)

Az autizmus diagnózisa során fontos, hogy a vizsgáló elkülönítse az autizmust más, hasonló állapotoktól. Ez nem mindig egyszerű feladat, hiszen sok más zavarral összetéveszthető.

Az érzelmi fogyatékosság – ahol minden képesség késében van, így a szociális készségek is –, különböző formái hasonlíthatnak az autizmushoz. Hasonlít az elektív mutizmushoz is, amikor a gyermek bizonyos szituációkban nem hajlandó beszélni. Még nehezebb a helyzet, ha az autizmushoz nagyon hasonló viselkedésminták figyelhetők meg, de az autizmus egy vagy több jellegzetessége hiányzik. Ilyen például az atipusos autizmus esete.

H. Janetzke által készített ábra jól mutatja az autizmusnak más pszichés zavarokkal való érintkezését és elkülönülését.

A pszichiátriában az autizmus diagnózisa során jelenleg a két leggyakrabban használt diagnosztikus rendszer a BNO-10 és a DSM-IV.

Mindkét rendszerben három területen kell károsodást kimutatni az autizmus diagnózisának felállításához:

Diagnosztikus feltételek a BNO 10 szerint:

Az első három életévben jelentkeznek a jellemző sajátosságok

Mindhárom jellemzőnek jelen kell lennie.

Diagnosztizálás alapelvei:

A vizsgálat klinikai keretek között, többféle vizsgálat, team-munkával folyik. A differenciált diagnózis nagyon fontos.

El kell különíteni más állapotoktól, így:

A diagnózis alapján besorolható a BNO kód F84-es kategóriába (kivételt képeznek a Rett szindrómában szenvedők, illetve a pszichotikus betegek, kontrollálhatatlan autoagresszió, közveszélyes agresszió).

F84 Pervazív fejlődési zavar

A zavaroknak egy olyan csoportja, melyben a reciprok szociális interakciók, és a kommunikációs sémák minőségi abnormalitása észlelhető. Ezek a minőségi abnormalitások az egyén funkcióit minden helyzetben meghatározzák.

F84 Gyermekkori autizmus (kivéve a psychosis)
F84.1 Atipusos autizmus (kivéve a psychosis)
F84.3 Egyéb gyermekkori desintegratív zavar (kivéve a psychosis)
F84.4 Mentális retardátióval és stereotyp mozgászavarral társuló túlzott aktivitás
F84.5 Asperger syndroma
F84.8 Egyéb pervasív (átható) fejlődési zavar
F84.9 Nem meghatározott pervasív (átható) fejlődési zavar

A zavarokkal kapcsolatos kritériumok meghatározásához, és diagnózis felállításához orvosi definíciókon alapuló, de pedagógiai szempontokat is tartalmazó diagnosztika szükséges. Nem elégséges a pontos diagnózis, meg kell határozni a fejlesztés, ellátás területét.

Az autizmus tüneteinek összessége nem található meg egy-egy gyermeknél, súlyosságuk is változó lehet. Az autizmus teljes képe esetén az összes fenti területen károsodás figyelhető meg. Részleges vagy atipusos autizmus esetén egyes funkciócsoportok enyhén érintettek vagy épen is maradhatnak.

Hány éves korban diagnosztizálható az autizmus? Általánosnak mondható, hogy 3 éves kor előtt ritkán diagnosztizálnak autizmust, sok esetben ennél is később állapítják meg ezt a zavart.

Ennek több oka van:

Simon Baron-Cohen, Jane Allen és Christopher Gillberg kidolgozott egy olyan, 14 kérdésből álló kérdéssort, amellyel – állításuk szerint – a diagnózis már 18 hónapos korban is felállítható. A kérdések a társas játszásra, utánzásra, kommunikatív mutogatásra, stb. vonatkoznak. A szülőnek 9, az orvosoknak, védőnőknek 5 kérdést kell megválaszolni. Az ellenőrző vizsgálatok során, 30 hónapos korukban, 4 kisgyermeknél, akik 2 vagy több kérdéscsoportnál fennakadtak, diagnosztizálták is az autizmust.

(Az Autizmus korai diagnosztizálása Esőember III. évf.1.sz. 10. o.)

Elgondolkodtató a vizsgálat egyszerűsége, gyorsasága, amelynek segítségével legalábbis a gyanú felmerülhet, s a megfelelő fejlesztés biztosításával értékes éveket lehetne nyerni a mind teljesebb fejlődés érdekében.

4. Összefoglalás

Összefoglalóan tehát elmondhatjuk, hogy autizmus esetén a személyiség fejlődésének egészét átható zavarról beszélünk, jellemző a korai kezdet, és hogy az egész életen át tart. A személyiségfejlődés lényegesen eltér az átlagostól, az önálló életvezetés a legtöbb esetben jelentősen akadályozottá válik.

Miután az autizmus speciális fejlesztést, ellátást igényel nagyon lényeges a hasonló állapotoktól való elkülönítése. Pszichotikus betegségektől elkülöníti a pervazív, anamnesztikusan igazolható korai fejlődési zavar, szemben a korábban már kialakult, jól működő készségek zavarával vagy elvesztésével. Lényeges az értelmi fogyatékosságtól való elkülönítés is, hiszen autistáknál a fejlődés lehetősége elsődlegesen a külvilágra való nyitottság kialakítása és fenntartása, míg értelmi fogyatékosoknál a fejlődés lehetősége a meglévő kapacitások minnél teljesebb kihasználása.

Az autizmus a központi idegrendszer, az agy fejlődési rendellenessége, melynek hátterében genetikus, vagy – és egyéb, az agyat ért károsító tényezők állnak. A tünetek kisgyermekkorban, általában 2-3 éves kor előtt már jelentkeznek.

Az autista gyermekre jellemző viselkedés-zavar elsősorban a szociális készségek területén mutatkozik meg. A kialakuló részképességek fejlettségi foka eltérő, egy-egy részképesség az átlaghoz képest kiemelkedően magas is lehet. Gyakori a sztereotíp viselkedés, "befelé fordulás", az aktivitás hiánya. Jellemző az, az önmaga által generalizált cirkuláris reakció, mely a környezet visszacsatolása után jelentkezik. Ezek az inger-feldolgozási problémák következtében fellépő túlzott reakciók. A viselkedési, adaptációs anomáliák a megszokottól eltérő környezetben jelentkeznek leginkább.

A tanulmány következő, 3/4 részét itt elérheti


2010-02-15 21:03:28
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés