lepjunk.hu

Problémás gyerekek kényszerközössége

Az iskolaigazgatók többsége szakmailag soha nem értett egyet a sajátos nevelési igényű gyerekek többiekkel való együtt nevelésével, és csak kényszerből számolta fel a korábban számukra létrehozott gyógypedagógiai tagozatokat – derül ki a lapunk birtokába került felmérésből. Az intézményvezetők többsége hátrányosnak tartja a többi gyerek szempontjából az enyhén értelmi fogyatékos vagy magatartászavaros diákok többiekkel való együtt oktatását.


Hátrányos a többi tanulóra nézve, ha magatartászavaros gyerekkel oktatják őket együtt az iskolaigazgatók hatvan százaléka szerint, mert a problémás diákok visszafogják őket a tanulásban – mutat rá a még Hiller István megbízásából készült, Az integrációs oktatáspolitika hatásvizsgálata című kutatás. Előnyösnek mindössze az igazgatók 15 százaléka tartja ezt, a vezetők egynegyede szerint pedig a „normál” gyerekek fejlődésére semleges hatást gyakorol a magatartászavaros diákok integrálása.

Az enyhén értelmi fogyatékos fiatalok esetében kicsit jobb az arány, de összességében az ő integrálásukat sem tartja jónak az igazgatók többsége: 54 százalékuk gondolja úgy, hogy az enyhén értelmi fogyatékosokkal való együtt oktatás hátrányos a többi gyerekre nézve, harminc százalék szerint közömbös, és csupán 14,9 százalék szerint előnyös. A kutatás készítői leszögezik: az igazgatók többsége szerint a sajátos nevelési igényű gyerekek együtt nevelése azért káros a többi tanulóra nézve, mert a képességhiányos gyerekek visszafogják őket a haladásban.

A problémás gyerekek szempontjából nem ennyire rossz az integrált oktatás megítélése, de összességében ott sem pozitív az összkép. A megkérdezett iskolaigazgatóknak csupán 15 százaléka gondolja úgy, hogy a magatartászavaros gyerekek esélyeit rontja a többiekkel való együtt nevelés, de egyértelmű pozitív hatásról is csak a vezetők 30 százaléka számolt be. Az igazgatók fele úgy látja: fejlődésük szempontjából közömbös, integráltan, vagy elkülönítve oktatják-e őket. Az enyhén értelmi fogyatékosok esetében még rosszabb a helyzet: az igazgatók 30 százaléka szerint kifejezetten rontja a fogyatékosok esélyeit az integrált oktatás. Csak 21 százalék szerint gyakorol rájuk ez pozitív hatást, a vezetők 36 százaléka szerint pedig a fogyatékosokra nézve közömbös a folyamat.

Az eredmények azt mutatják, hogy az iskolaigazgatók többsége szakmailag soha nem értett egyet a sajátos nevelési igényű gyerekek többiekkel való együtt nevelésével, és csak kényszerből számolta fel a számukra létrehozott gyógypedagógiai tagozatokat. Emlékezetes: Magyar Bálint szabad demokrata és Hiller István szocialista oktatási miniszterek a sajátos nevelési igényű gyerekek integrálása mellett törtek lándzsát, sőt, utóbbi emelt összegű normatívát vezetett be az ilyen gyerekek integrált oktatására.

A felmérés szerint 2004-ben még a vizsgált iskolák 50,2 százaléka működtetett olyan gyógypedagógiai osztályt, amelyekben a magatartászavaros és enyhén értelmi fogyatékos gyerekeket elkülönítetten oktatták, ma már csak az intézmények egynegyedében működik ilyen. Az iskolaigazgatók 44 százaléka elismerte, hogy a gyógypedagógiai tagozatot külső nyomás, illetve jogszabályi kényszer hatására számolta fel.

(...)

Farkas Melinda

Forrás: Magyar Nemzet 2010. szeptember 11. http://www.mno.hu/portal/735768

Lásd még az INTEGRÁCIÓ. INTEGRÁCIÓ? 1/2 ill. 2/2 című írást illetve

Befogadás vagy kirekesztés



2010-09-22 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés