lepjunk.hu

RAIN MAN 52-53. oldal

Leonore Fleischer regénye nyomán: RAIN MAN (ESŐEMBER) - Zeneműkiadó 1989 - Fordította Jankovich Krisztina

(Idézet az ötödik fejezetből)


...

„Későre járt, Charlie és Susanna rég visszavonultak a másik szobába, hogy elfogyasszák a pizzát, tévét nézzenek és szerelmeskedjenek, de Raymond csak nézte a tévét, és tömte magába a Sajt-bogyót. Az éjszakai film ment már, valami régi limonádé, Raymond fel se fogta, de azért nézte. Ott volt az orra előtt, mozgott, és ez a lényeg.  A képernyőn egy kisfiú rajzfilmet nézett a tévéjén, bement a szobába a mamája, és szidni kezdet a gyereket.

- Johnny Peters! Azt mondtam a papának, hogy a leckét csinálod! Kapcsold ki a tévét kisfiam, de rögtön!

Az utasítás hallatán Raymond engedelmesen felállt, odament a készülékhez és kikapcsolta. A szobában sötét lett. Raymond visszahuppant az ágy szélére, pontosan arra a helyre, ahol korábban órákig ült mozdulatlanul. A képernyő sötét volt.

Mi mást lehetett volna tenni, mint olvasni? Olvasott hát egy kicsit, aztán becsukta a könyvet. Jaj, de hiányzik a tévé!

A másik szobából fojtott hangok szűrődtek át, lihegés, zihálás, néha nyöszörgés. Raymond nem ismerte a szerelem hangjait, de nem is törődött velük, mert Charlie szobájából más hang is áthallatszott: a tévéből, amit elfelejtettek kikapcsolni, mikor lefeküdtek. Charlinál megy a tévé, Raymondnál nem. Felkapta a Sajt-bogyós zacskót, és átcsoszogott a másik szobába.

A franciaágyon Charlie és Susanna halálos szerelmi küzdelmet folytattak a takaró alatt. Annyira elmerülte egymásban, hogy nem is hallották Raymondot belépni. Ami pedig őt illeti, rájuk se hederített, hszen az igéző képernyőn David Letterman csevegett éppen egy vendéggel. David Letterman a késő esti tévéprogram elmaradhatatlan szereplője.

Raymond leült az ágy szélére, és maga mellé tette a kis Sajt-bogyós zacskóját a hullámzó takaróra. A zacskó föl-le járt, de Raymondot sokkal jobban lekötötte Letterman, semhogy bármit is észrevett volna. Gépiesen nyúlt a zacskóhoz, kiszedett egy sajtbogyót, egy másikat, anélkül, hogy szemét levette volna a képernyőről. Nem hallott ő semmi egyéb hangot a szobában pedig a szerelmesek a csúcs felé közeledtek.

Nem is nézve oda, Raymond hátranyúlt az újabb bogyóért, de keze egy lábat fogott meg helyette. Suzanna lábát.

Halk sikoly, Susanna megdermedt. Félve kikukucskált Charlie válla fölött és meglátta Raymondot, aki csámcsogva bámult rá üres tekintettel.

- Hé! ... Helló! – szólalt meg Susanne idegesen de mosolyogva, nehogy Raymond észrevegye, hogy haragszik és megint kiboruljon. Raymond fogadta a mosolyt, ahogy délután tanulta, mosolya ezúttal kissé gúnyosra sikeredett, vicsorítva mutatta fogait.

Charlie elfojtott hangja tört ki a takaró alól.

- Ray, te vagy itt?

- Itt vagyok – hangzott a válasz.

Charlie mély lélegzetet vett, hogy lecsillapítsa magát.

- Na, menj ki!

Raymond engedelmesen felállt, sajtos-zacskójáért nyúlt, szeme találkozott Susannáéval, és szó nélkül kikullogott a szobából, vissza a sajátjába. Az ajtó bezárult mögötte.”

...


2010-09-14 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés