lepjunk.hu

Interjú Kiss Erika dietetikussal

Az interjú Keresztes Anikó IV. éves dietetikus hallgató

Glutén és kazeinmentes diéta hatása autista gyermekeknél -

címmel, 2009. őszén írt szakdolgozatának II. számú melléklete.


Mióta foglalkozol autistákkal?

Hat évvel ezelőtt bekopogott hozzám egy nagyon kedves hölgy, aki arra kért, segítsek autista kisfiát glutén- és kazeinmentes diétára állítani. Mondtam neki, hogy én olvastam már róla, hogy külföldön alkalmazzák a diétát autistáknál, és természetesen tudom, hogy milyen diétára van szükség, de nem foglalkoztam még autistákkal. Azt mondta, nem baj, vágjunk bele együtt, majd meglátjuk mi lesz a vége. Belevágtunk. Hihetetlen volt látni a változást. Az érintett kisfiú azóta normál iskolába jár.

Hány autista „kliensed” volt eddig?

Körülbelül 95-96 családdal kerültem kapcsolatba eddig.

Mekkora hányaduknál volt eredményes a diéta?

Az én tapasztalatom szerint az esetek 70-80%-ában nagyon hatásos a diéta. Ez hatalmas szám, de az eredmény látványossága természetesen nem egyforma. Az a tapasztalat, hogy idősebb autistáknál többet kell várni az „áldásos hatásra” a javulás is kisebb mértékű, de a türelem és a kitartás ilyenkor is meghozza gyümölcsét.

Miben nyilvánul meg a javulás? Mely képességek javulnak, mely tünetek enyhülnek a diéta mellett?

Sok gyermeknek javul az alvása. Könnyebben, többet, mélyebben alszanak. A rémálmok gyakorisága jelentősen csökken. A sztereotip mozgások csökkennek, esetleg megszűnnek. Nagyon gyakran csökken a dührohamok gyakorisága, hevessége. Javul a beszédkészség. Volt olyan kliensem, aki egyáltalán nem beszélt, és a diéta bevezetése után pár héttel gyönyörűen csacsogott, kinyílt, egész mondatokat mondott. A gyermekek legnagyobb része a diéta mellett kinyílik, figyel a környezetére, sokkal könnyebben kontaktust teremt az emberekkel. Jellemző még, hogy kevésbé félősek lesznek, ami nagyon megkönnyíti a szülők dolgát, hiszen a gyermek sokkal rugalmasabbá válik, könnyebb vele közlekedni, könnyebben kimozdul a szülő is. Az autizmushoz a legtöbb esetben bélpanaszok is társulnak. Érdekes módon akár hasmenés, akár székrekedés, akár puffadás formájában jelentkezik ez, a diéta szinte mindig rendezi ezeket. Volt olyan gyermek is, akinek megszűnt az ismeretlen eredetű, krónikus orrvérzése, és az epilepszia jellegű rohamai.

Külföldön a vizeletpeptid vizsgálatot alkalmazzák annak eldöntésére, hogy szükség van-e a diétára. Nálunk viszont még nem alkalmazzák ezt a módszert. Van rá lehetőség, hogy a szülők külföldre küldjék a vizeletmintát, ez azonban elég drága, és az eredményre nagyon sokat kell várni. Ajánlanád, hogy a szülők a teszt elvégzése nélkül, „saját szakállukra” kezdjék diétáztatni a gyermeket?

Én mindig azt mondom: „Diétára fel!” A jól kivitelezett diéta nem jár semmiféle egészségkárosító hatással, nem fáj, nem kerül különösebb erőfeszítésbe, csak odafigyelést igényel. Az eredményeket látva pedig mindenképpen megéri. Volt egy anyuka, aki azt mondta: „Ha a diéta csak a gyerek állandó székletproblémáit megoldja, nekem már megérte.” Szerintem ez a helyes hozzáállás, hiszen amíg a legminimálisabb esély van arra, hogy a gyermeken csak egy kicsit is segíthetünk, már meg kell próbálni, mert tényleg megéri. Az idő múlik, nem érdemes vesztegetni, hiszen minél előbb elkezdi valaki a diétát, annál nagyobb javulás várható. Érdemes viszont szakemberhez fordulni, egyrészt, mert így könnyebben, gyorsabban beletanul az ember a diéta gyakorlatába, másrészt pedig mert szükség lehet vitamin- és ásványianyag-pótlásra, amit segítséggel szintén könnyebb, biztonságosabb megoldani.

Mennyi idő kell, hogy kiderüljön, az adott gyermeknek használ-e az étrend?

Én azt mondom, minimum fél évet kell hagyni magunknak. Időbe telik, míg 100%-osan elsajátítjuk a gyakorlati megvalósításhoz szükséges ismereteket, illetve a hatás sem egyformán korán jelentkezik.

Milyen nehézségekkel lehet számolni az elején?

A diéta elkezdése után szinte rögtön jelentkezik egy negatív hullám. Ez az elvonási tünetek következménye. Ilyenkor a gyermek dühösebb, idegesebb, feszültebb, agresszívabb. Az alvás is romolhat. Ennek egyrészt lelki oka van, hiszen a gyermektől esetleg megvonjuk kedvenc ételét, másrészt pedig az agyban bekövetkezett biokémiai változások következménye. Ez a nehéz időszak a legtöbb esetben 1,5-2 hét alatt enyhül, és innentől kezdve szépen fokozatosan elkezdődik a javulás. Hangsúlyozom, nem egyik napról a másikra, hanem szépen fokozatosan. Sokszor a szülő türelmetlen, nem elég kitartó, elkönyveli, hogy náluk nem hat a diéta, és abbahagyja 1-2 hónap után. Ez hiba, hiszen közel sem biztos, hogy nem használ a diéta, csak kicsit kellene még várni.

Hogyan érdemes felépíteni a diétát? Fokozatosan jobb, vagy „csapjunk a közepébe” elv alapján? Mindig arra kell törekedni, hogy a glutént és a kazeint 100%-osan megvonjuk?

Egyénileg változik, hogy mennyi idő alatt lehet teljesen kiiktatni a glutént és a kazeint. Én azt szoktam javasolni, hogy először a kedvenc ételeket próbáljuk átalakítani. Ha valakinek a tejfölös tészta a kedvence, akkor először a tésztát helyettesítsük gluténmentes tésztával, legközelebb pedig már a tejfölt is elhagyhatjuk. Ezután szépen fokozatosan az összes ételt helyettesítjük. Mindent, az utolsó falatig. A legfontosabb mindig a következetesség. Ha valamit egyszer már kiváltottunk glutén- és kazeinmentes alternatívával, akkor azt az ételt többször ne adjuk vissza. A legkisebb diétahiba is látványos és komoly visszaeséssel jár, ezért mindig a 100%-ra kell törekedni. Ezt körülbelül egy hónap alatt el lehet érni, és innentől kezdve mindig mindent pontosan betartani. Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy ma már szinte minden élelmiszer, étel kiváltható glutén- és kazeinmentes változattal. Minimális lemondással kivitelezhető a diéta, csak leleményesség, és elszántság kérdése.

Az ideális állapot nyilván az lenne, ha Magyarországon is lennének orvosok a háttérben, akiknek a szakvéleménye alapján lehetne dolgozni, illetve akik a társuló bélproblémákat diagnosztizálni tudják. Hogy áll ez most itthon? Tapasztalatod szerint mi a gasztroenterológusok véleménye erről a terápiás lehetőségről?

Sajnos még mindig az elutasítás az általános reakció. Ennek sok oka van. Van, aki nem is ismeri az autizmus és a diéta kapcsolatát. Aki hallott, olvasott már erről, esetleg nem is elutasító, az sem tud igazán segíteni, hiszen nincs egy meghatározott protokoll, aminek alapján dolgozhatna. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a gasztroenterológiai vizsgálatok bizony nagyon drágák, és a magyar egészségügy helyzetét ismerve nem csoda, hogy az orvosok „biztosra mennek”, és csak nagyon meghatározott esetekben alkalmazzák ezeket. Szóval ez az „ideális állapot” még várat magára.


Ajánlott cikk: http://alimento.blog.hu/2016/04/03/soha_tobbe_autizmus


2010-05-17 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés