lepjunk.hu

Glutén és kazeinmentes diéta hatása autista gyermekeknél - 2.

Keresztes Anikó szakdolgozata 2009. ősz.

2. Az autizmus

2.1 Az autizmus fogalmi meghatározása

2.2 Az autizmus története

2.3 Az autizmus diagnosztizálásában bekövetkezett változások

2.4 Az autizmus okára vonatkozó elméletek

2.5 A védőoltás szindróma elmélete

2.6 Opioid elmélet - „lyukas bél szindróma”


2. Az autizmus

 

Az autizmus korunk egyik legrettegettebb betegsége. Az előforduló esetek száma egyre növekszik. Az Egyesült Államokban „autizmusjárvány”-ként emlegetik a jelenséget. A rendellenesség a becslések szerint 67 millió embert érint a világon. Hazánkban ez a szám körülbelül hatvanezerre tehető. Ezek a számok becsült adatok, és nem csak az autizmussal élő személyeket, hanem a szűk családi körükben élőket is jelöli. A Magyarországon élő autisták számáról nincs pontos adat. 2007-ben 2000-4000 főre becsülték számukat. (19)

Az Autisták Országos Szövetségétől kértem adatot arra vonatkozóan, hogy hány regisztrált tagjuk van. A szövetség az autizmus területén Magyarország egyetlen ernyőszervezete, ám Petri Gábortól (az AOSZ ügyvezetője) úgy értesültem, hogy „az AOSZ tagságának egésze sem reprezentálja a hazai autista populációt”. Több mint 1300 személy tartozik tagjai közé, de ebbe beletartoznak a szülők, szakemberek is. Pontos adat tehát nincs a magyarországi autistákra vonatkozóan.

2.1 Az autizmus fogalmi meghatározása

Az autizmus a görög autos=önmaga szóból ered, és az e rendellenességben szenvedők legfőbb jellemvonására, az egyén saját világába való fordulására utal. Az autizmus az egész személyiséget átható, szaknyelven pervazív fejlődési zavar. Nem ritka állapot, hiszen a legújabb epidemiológiai vizsgálatok szerint előfordulási gyakorisága 0, 2%.

Mai tudásunk szerint az autizmus az idegrendszer korai ártalmának, illetve genetikai és környezeti hatások együttes jelenlétének következménye. Az autizmus három fejlődési területen okoz minőségi károsodást: a kommunikációban, a társas kapcsolatokban és a rugalmas viselkedésszervezésben, gondolkodásban. Az autizmus tünetei, megjelenési formái igen változatosak, nincs két egyforma eset. Ez azt jelenti, hogy a segítségadás módja és tartalma sem lehet egyforma, egyénre szabottnak kell lennie. (40)

2.2 Az autizmus története

Ezt a rendellenességet először Leo Kanner írta le, 1943-ban. Egyes megállapításait a későbbi kutatások nem igazolták, míg más megállapításai ma is helytállóak. Megdőlt az az elmélete, miszerint az autizmus oka a hideg anyai bánásmód lehet. Ma is helytálló viszont Kannernek az autizmus lényeges jellemvonásait összegző listája, amely az állapotot a maga klasszikus formájában írja le. A lista a következő kilenc pontból áll:

  1. Kapcsolatteremtési képesség hiánya
  2. Késés a beszéd elsajátításában
  3. Nem kommunikatív nyelvhasználat
  4. Megkésett echolália
  5. Névmások felcserélése
  6. Repetitív és sztereotip játék
  7. Állandóság fenntartása
  8. Jó mechanikus memória
  9. Normális külső megjelenés

Szinte ugyanabban az időben (1944-ben), de Kannertől függetlenül az osztrák Hans Asperger serdülők egy csoportjánál figyelt meg egy bizonyos abnormális viselkedéstípust, amit „autisztikus pszichopátiának” nevezett el. Ő idősebb gyermekekről és serdülőkről számolt be, akik naivan, vagy nem a helyzethez illően viselkedtek a szociális interakciókban. Ezek a gyermekek jól beszéltek, de ezt a képességüket csak korlátozottan használták, inkább csak saját, speciális érdeklődési körükről voltak hajlandóak beszélni, és nem párbeszéd, hanem monológ formájában. Szegényes hanghordozás és testbeszéd jellemezte őket, sokuknál volt megfigyelhető gyenge motoros koordináció. Értelmi képességeik a normál intelligencia határövezetébe, illetve az átlag feletti mezsgyébe estek. Néhányuknak eredeti, kreatív ötletei is voltak. Mindezek ellenére sokan közülük specifikus tanulási nehézségekkel küzdöttek. (44)

Az autizmuskutatás ettől kezdve két irányban, a kanneri és az aspergeri álláspont mentén fejlődött tovább.

Az „Asperger-szindróma” kifejezést először Digby Tantam használta, aki az „A mind of ones own” című publikációjában feltételezte az autizmus egy olyan alcsoportjának létezését, melybe tartozó egyének jó verbális képességűek, szociábilisak, fejlett speciális érdeklődésűek, azaz „közel normálisak”, ám a mozgás területén esetlenek. Az „Asperger-szindróma” diagnózisát ma is a ritkán előforduló, intelligens, jó verbális képességű autista gyermekek kapják.

A Kanner-szindróma elnevezést gyakran használják az olyan klasszikus nukleáris jellemzőkkel rendelkező gyermekekre, akik részletekbe menően mutatják a Kanner által leírt kilenc jellemvonást. (12)

2.3 Az autizmus diagnosztizálásában bekövetkezett változások

Kanner óta már számos kutató felállította az autizmus diagnosztizálására vonatkozó saját kritériumrendszerét. Ezeket rendszerint a kritériumrendszer szempontjainak megléte vagy nemléte alapján vették számításba az autizmus diagnosztizálására. E rendszerek gyengesége ma már nyilvánvaló, hiszen ha egy gyermek a kilenc jellemvonásból csak nyolccal rendelkezett, máris „nem autista”-ként lett diagnosztizálva.

Michael Rutter professzor, az angol Pszichiátriai Intézet kutatója jelentősen hozzájárult az autizmus pontosabb megértéséhez, és irányt mutatott az állapot átfogóbb szemlélete felé. Rutter felismerte az autista gyermekek intelligenciabeli változatosságát, és feltételezte, hogy az IQ ugyanúgy jellemző paramétere az autistáknak, mint a nem autistáknak. Ez azért volt fontos, mert a kanneri szemléletmóddal szemben egy újfajta megközelítésre tevődött át a hangsúly, miszerint nem minden autista esik a normális intelligenciatartományba. Többek között ez a felfedezés járult hozzá, hogy megdőljön az elmélet, miszerint a nem megfelelő szülői bánásmód okozza a viselkedészavart. (12)

A pszichiátriai betegségek és rendellenességek besorolására két nemzetközileg elfogadott, standardizált rendszer létezik. Mindkettőnek van az autizmusra vonatkozó része, és néhány évenként mindkettőt felülvizsgálják. Az egyiket az Amerikai Pszichiátriai Társaság készítette Mentális Rendellenességek Diagnosztikai és Statisztikai Útmutatója néven. A másikat az Egészségügyi Világszervezet adta ki, és Betegségek Nemzetközi Osztályozása néven vált ismertté. Ez magában foglalja mind a fizikai, mind a pszichiátriai betegségeket. Ezen osztályozási rendszerek előző kiadásainak az autizmussal foglalkozó részeiben történt jelentős változások illusztrálják az autizmus természetének felfogásában történt változásokat és a diagnosztizálás körüli folyamatos vitát. Mindkettőnek a legújabb kiadása az autizmust pervazív fejlődési zavarnak nevezi, és az autisztikus rendellenességek alcsoportjainak sorát ismeri fel. Ez a felfogás jóval tágabb, mint a klasszikus autizmusértelmezés. (12, 32)

2.4 Az autizmus okára vonatkozó elméletek

A kutatók a mai napig nem jöttek rá, mi okozza ezt a viselkedészavart. A legtöbb tudós úgy gondolja, hogy az autizmus környezeti és genetikus hatások egy bizonyos kombinációja miatt jön létre. Tudjuk, hogy amíg egy betegség okát pontosan nem ismerjük, addig megszüntetni sem tudjuk, és ez az oka annak, hogy az autizmust nem gyógyítható betegségként tartjuk számon. Vannak bizonyos elméletek, talán túl sok is, így az autizmus okának kérdése heves vitákat szül mind a tudósok, szakemberek körében, mind pedig az érintettek, érdeklődők körében. Van azonban remény. Az érdeklődés egyre nő, és így természetesen a kutatásokra fordítható pénzösszeg is egyre gyarapszik, a feltételek tehát adottak ahhoz, hogy a tudósok hamarosan mégis rájöjjenek, mi áll a titokzatos betegség hátterében. Az alábbiakban ismertetni szeretném az eddig létező autizmus elméleteket, ám ezt csakis a teljesség igénye nélkül tehetem, egyrészt mert az elméletek tárháza szinte végtelen, másrészt pedig mert a szakdolgozat terjedelme határt szab.

2.4.1 Az autizmus pszichogén elmélete

Európában a 20. század korai éveiben bontakozott ki a freudi pszichoanalízis, majd számos más mélylélektani elmélet. Ezek a II. világháború alatt és utána nagy befolyásra tettek szert Amerikában is, erősen befolyásolva a pszichiátria tudományágát.

Kanner hitt abban, hogy az autizmus okai között fontos szerepe van a genetikai faktoroknak, de befolyásolták a divatos pszichoanalitikus irányzatok is. Úgy vélte, hogy a gyermekek állapotához nagyban hozzájárult, hogy „hideg, távolságtartó, humortalan, merev szülők nevelték őket, akik maximalisták voltak, és úgy gondoskodtak gyermekükről, ahogyan egy munkás törődik a rábízott géppel”. Kanner szerint a gyermekek potenciálisan épek voltak, intelligencia szintjük a normális tartományba esett, de emocionálisan sérültek. Szilárd meggyőződése volt az is, hogy az agyban semmiféle fizikai elváltozás nem található. Kanner kezdeti nézeteit a szülők személyiségéről a pszichiáterek feltétel nélkül elfogadták. Számos más, autistákkal foglalkozó szakember, talán a többségük, szintén magáévá tette az elképzelést. Vonatkozott ez az orvostudományra és a nevelésre, tanításra egyaránt. Még magukba a szülőkbe is sikerült belesulykolni ezt a teóriát. Az eredmény katasztrofális volt. Sok szülőt mély bűntudat gyötört, családok bomlottak fel, mert az anya és az apa egymást hibáztatta. A szülők vagyonokat költöttek gyermekük pszichoanalitikus kezelésére. (44)

Az 1960-as években nagy fordulat következett be. Egyrészt néhány szülő eléggé független gondolkodású volt ahhoz, hogy elutasítsa az elképzelést, miszerint ők a felelősek gyermekük állapotáért. Szülőszövetségeket hoztak létre. Az első ilyen szervezet, amely csak egy szűk körre terjedt ki, a British Society for Autistic Children volt, ami ma British National Autistic Society néven ismert. A szülők más országokban is követték ezt a példát, így ma világszerte találhatók ilyen szervezetek.

A változások másik oka a tudományos módszer bevezetése volt ezen a területen. 1966-ban Victor Lotter vezetésével készült el az első epidemiológiai tanulmány a kanneri autizmusról. Olyan gyermekeket keresett Anglia egy megyéjében, akik mutatják a Kanner által meghatározott, általam már ismertetett kilenc pont mindegyikét. Ekkor minden 10 000 gyermek közül 5 mutatta ezt a sajátságos viselkedésmintát.

Michael Rutter és kollégái szintén megkezdték a típusos autizmussal kapcsolatos tanulmányaik sorát. Ekkor derült ki, hogy egyáltalán nem igaz, amit Kanner állított, hogy minden autista a normál intelligenciatartományba esik. Más kutatók a szülőket vizsgálták, és semmilyen bizonyítékot nem találtak arra, hogy helytelen nevelési módszereikkel ők okoznák gyermekük autizmusát. Mindezeknek köszönhetően tehát az autizmus pszichogén elmélete megdőlt. (44)

2.4.2 Az autizmus biológiai elmélete

Miután a pszichogén elmélet megdőlni látszott, a kutatások más irányban folytatódtak. A tudósokat számos jel vezette arra a következtetésre, hogy valamilyen biológiai rendellenesség rejlik az autizmus gyökereinél. Erre utaló jel, hogy az autizmus nagyjából 3-4-szer gyakrabban fordul elő fiúknál, mint lányoknál.  Biológiai eredetre lehet következtetni abból is, hogy a rendellenesség gyakran társul más neurológiai tünetekkel, értelmi fogyatékossággal és bizonyos betegségekkel (például epilepsziával). Az a tény pedig, hogy az autizmus nagyjából ugyanolyan számban fordul elő különböző kultúrákban, szinte bizonyossá teszi, hogy nem társas hatások okozzák ezt a viselkedészavart. Nehéz elfogadni, hogy a biológiai elmélet kézenfekvő, amikor azzal a látszólagos ellentmondással találkozunk, hogy sok autista gyermeknek nincsenek olyan nyilvánvaló egészségi rendellenességeik, amelyek a zavart okozhatták volna, és nincs jelen sem értelmi fogyatékosság, sem epilepszia. Amikor azonban kutatók az autizmussal élő gyermekek csoportjait vizsgálták, azt vették észre, hogy a várhatónál jóval gyakrabban fordultak elő különböző járulékos zavarok. Arra következtettek ebből, hogy minden esetben valamilyen biológiai ok húzódik meg az autizmus mögött, noha ez ma még csak az esetek kis részében azonosítható pontosan. (6)

2.4.3 Az autizmus genetikai okai

Feltételezések szerint az autizmus indítóoka valamilyen genetikai eltérés, mely a központi idegrendszer organikus sérülését eredményezi. Több kutatócsoport rámutatott a 7. kromoszóma egy területére, ahol legalább egy „autizmus-gén” lehetséges. Valószínűleg 3-5 (a legújabb kutatások szerint akár 10) génről lehet szó, melyek az autizmus kifejlődésére hajlamosíthatnak. Egy 2008-ban publikált kutatás szerint az autizmussal kapcsolatos sok különféle gén egy hálózat része, amely lehetővé teszi, hogy a gyermek agyában az élmények és a tapasztalatok hatására új kapcsolódások alakuljanak ki. A mutáns gének többsége az agyi fejlődés ki-bekapcsolójára hat. Dr. Christopher A. Walsh, a bostoni gyermekkórház genetikai részlegének vezetője szerint ez sokkal jobb helyzet, mint ha maguk a gének hiányoznának. Mivel a mutáció nem távolítja el a gént, csak megzavarja a „ki-be kapcsolóját”, így van remény, hogy a későbbiekben a kutatók képesek lesznek megtalálni a gén aktiválásának módját. Annyi bizonyos, hogy az autizmusban nagy szerepet játszik a genetika, de a legtöbb esetet nem lehet visszavezetni egyetlen mutációra. Mind több és több génről állapítják meg, hogy köze van az autizmus kialakulásához. Dr. Walsh szerint az érintett gyermekek több, mint  felénél még mindig nem világos a genetikai háttér, és azt is ki kell még deríteni, milyen nem genetikai eredetű tényezők játszanak szerepet, mert bizonyos, hogy vannak ilyenek is. (14)

Nem egyértelműen bizonyított tehát, hogy az autizmus genetikai eredetű, de több jel is erre utal. Az egyik az, hogy az autizmus gyakran halmozódik családon belül. Az autizmussal élő gyermekek testvérei között 2-3 %-ban fordul elő ugyanez a rendellenesség. Ez az arány jóval magasabb, mint amit a puszta véletlen produkálna. A genetikai eredetre utalnak az ikervizsgálatokból kapott eredmények is. Az egypetéjű ikrek esetében (akik genetikailag azonosak, mivel ugyanabból a petesejtből fejlődnek ki), jelentősen nagyobb arányban él az ikerpár mindkét tagja autizmussal, mint a kétpetéjű ikreknél (akik két külön petesejtből fejlődnek ki, azaz genetikailag csak olyan kapcsolatban állnak egymással, mint bármely más testvérpár, génállományuknak csak a fele egyezik meg). (6)

2.4.4 Terhességi és szülési komplikációk, mint az autizmus lehetséges okai

A különböző vizsgálatok során a kutatók azt a tényt állapították meg, miszerint a terhesség és a szülés során  fellépő nehézségek gyakoribbak az autizmussal élő gyermekek esetében, mint azt pusztán statisztikai alapon várhatnánk. Valószínűleg az alábbi rizikótényezők függnek össze az autizmussal:

A kutatók úgy vélik, hogy ezek a komplikációk károsíthatják az újszülött agyát. Fontos azonban leszögeznünk, hogy ezek a történések az autista gyermekeknek csak kis részénél mutatható ki, és megjelennek sok gyermek anamnézisében is, akik később tökéletesen fejlődnek. Tehát ezek a tényezők önmagukban valószínűleg nem okoznak autizmust, csak az okok egy részét képezik, illetve más faktorokkal együttesen okozzák a rendellenességet. Sőt, az is lehetséges, hogy a terhességi és szülési problémák nem okai a gyermek állapotának, mint inkább annak következményei. (6)

2.4.5 Fertőzések, mint az autizmus okai

Egyes tudósok összefüggésbe hozták az agyat károsító terhességi vagy gyermekkori fertőzéseket az autizmussal. Feltételezik, hogy ezekben az esetekben a fertőzés okozza a viselkedészavarokat, noha az erre vonatkozó bizonyítékok ma még nem egyértelműek. Az alábbi fertőzéseket hozták összefüggésbe az autizmussal:

  1. Rubeola A rubeola, azaz a kanyaró vírusa, főleg ha a terhesség első trimeszterében kapja meg a fertőzést anyjától a magzat, károsíthatja annak agyát, így értelmi fogyatékosságot, süketséget, vakságot, valamint autizmust okozhat.
  2. Cytomegalovirus (CMV) Ez a vírus bizonyos esetekben szintén okozhat értelmi fogyatékosságot, ritkábban autizmust. Tény azonban, hogy sok csecsemő, akik átestek CMV fertőzésen, később teljesen normálisan fejlődtek, és ez arra utal, hogy más faktorok is biztosan jelen vannak, amikor ez a fertőzés autizmust okoz.
  3. Herpes encephalitis Előfordul, hogy a herpesz vírus a csecsemő agyát támadja meg, és agyvelőgyulladást okoz. Azok a gyermekek, akiknél ez a betegség kialakul, időnként az autizmushoz nagyon hasonló viselkedést mutatnak. Erre az esetre is érvényes viszont az a megállapítás, miszerint sok autista gyermeknél nem volt ilyen előzmény a kórtörténetben, illetve sok gyermeknél, akik átestek ilyen fertőzésen, nem alakul ki fejlődési rendellenesség. (6)

2.5 A védőoltás szindróma elmélete

1998-ban a Lancet című orvosi szakfolyóiratban jelent meg egy kutatás eredménye, miszerint az autizmus és a kanyaró-mumpsz-rubeola (MMR) védőoltás között összefüggés van. A kutatást Andrew Wakefield, brit gasztroenterológus vezette. Wakefield számos tanulmányt publikált, miszerint kapcsolat van a kanyaró és a Crohn betegség között. Wakefield a ’90-es évek közepén vetette fel annak lehetőségét, hogy kapcsolat lehet az MMR oltás, az autizmus és a különböző bélbetegségek között. Azt figyelte meg, hogy a vakcina megnöveli a bélfal áteresztőképességét, és „lyukas bél szindrómát” okoz, aminek következtében méreganyagok (melyek a nem megfelelően emésztett anyagok lebontásának köztitermékei) kerülnek a véráramba az emésztőrendszerből. A mérgek a vérből aztán az agyba jutnak, ahol károsítják az érzékeny agyi szöveteket, ennek a folyamatnak a következményeként autizmus alakul ki.(43)
Wakefield tanulmánya hatalmas port kavart, a szülők féltek beoltatni gyermekeiket, ami az amerikai Járványügyi Ellenőrző és Megelőző Központ (Centers of Disease Control and Prevention) szerint kanyarójárvány-hullámokat indított el szerte az Egyesült Államokban és Európában. (46)

A New York-i Columbia Egyetem és a Járványügyi Ellenőrző és Megelőző Központ kutatói végeztek egy tanulmányt, melynek célja az volt, hogy megcáfolják a Wakefield által feltárt összefüggés létezését. 25 olyan autista gyermek beléből vettek szövetmintát, akiknek társuló bélpanaszaik is voltak. A mintákat 13 gyermek mintáival hasonlították össze, akik nem autisták, de valamilyen táplálkozási zavarban szenvedtek. A mintákat 3 különböző laboratóriumban elemezték, egyikben sem tudták, hogy melyik minta kitől származik. A szerzők a következőképpen értékelték a vizsgálat eredményeit: „Nem találtunk összefüggést az MMR oltás időzítése és a gyomor-bélpanaszok vagy az autizmus kezdete között.” „Ez a kutatás erőteljes bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az autizmus nem függ össze a gyomor-bélrendszerben található kanyaróvírus-RNS-sel vagy az MMR-rel történő oltással.” (46)

2001-ben Dan Burton képviselő kongresszusi meghallgatásokat tartott a gyermekkori oltások és az amerikai autizmusjárvány közötti összefüggés ügyében. Több szakértő tanúvallomása után Burton képviselő az amerikai egészségügyi hatóságokat azzal vádolta meg, hogy elhallgatnak bizonyos, az MMR oltás és az autizmus közötti kapcsolatot alátámasztó bizonyítékokat. Burton bizottsága megállapította, hogy azon hivatalnokok többsége, akik az Orvostudományi Intézet számára az oltási irányelveket állapítják meg, pénzügyileg érdekelt a gyógyszeriparban, ez pedig megsérti az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat. (8)

Ezt az összeférhetetlenséget az Amerikai Orvosok és Sebészek Szövetsége (AAPS) is megerősítette. Dr. Jane Orient, az AAPS elnöke kijelentette, hogy „az állami oltási irányelveket meghatározó titkos folyamatot megfertőzi az állami hivatalnokok és az oltóanyaggyártók közötti vérfertőző kapcsolat”.(30)

Burton képviselő a meghallgatásokat az amerikai egészségügy elmarasztalásával zárta, amiért nem vonják ki az MMR vakcinát a piacról. (9)

A védőoltás szindrómáról a mai napig folyik a vita, döntő bizonyítékkal egyik fél sem tudott még szolgálni. Ha a vitának lesz is eredménye valaha, arra még valószínűleg nagyon sokat kell várnunk. (Lásd: A The Lancet visszavonta című cikket - Alajos)

2.6 Opioid elmélet - „lyukas bél szindróma”

Wakefield tehát rámutatott, hogy az autisták bélrendszere fokozottan áteresztővé válik bizonyos anyagokkal szemben, amik így a véráramba kerülve az agy működésére hatnak. Arra vonatkozóan, hogy ezt valóban az MMR oltás okozza, nincsenek egyértelmű bizonyítékok, de mindenképpen érdemes odafigyelni a jelenségre, mert Wakefield után számos kutatónak felkeltette érdeklődését ez az elmélet.

Meg kell említenem, hogy már a nyolcvanas évek eleje óta végeztek kísérleteket a glutén- és kazeinmentes diétával kapcsolatban, ám ezek a próbálkozások nem voltak igazán eredményesek, nem tudtak beszámolni különösebb eredményekről. A köztudatban ez az elmélet Wakefield publikációja hatására kezdett elterjedni.

A teória szerint tehát az autisták bélrendszere nem tudja teljesen lebontani a glutént és a kazeint, az így keletkezett opioid hatású peptidek átjutnak a véráramba, onnan pedig az agyba jutva hatást gyakorolnak a neurotranszmitterekre. Az elmélet szerint ez okozza az autisztikus tüneteket. (35)

2.6.1 Defeat Autism Now!

1995-ben Defeat Autism Now! címmel rendeztek konferenciát Dallasban azok az orvosok, akik hittek a fent ismertetett teóriában, és úgy gondolták, az autizmus nem csak neurológiai probléma. Ezek az orvosok felépítettek egy komplex kezelési tervet, ami a lyukas bél szindróma elméletére épül. Ezt nevezzük DAN-protokollnak. A DAN a Defeat Autism Now mottó szavainak kezdőbetűiből származtatott mozaikszó.

A konferenciából mozgalom lett, az orvosokhoz csatlakozott számos szakember és szülő, akik hittek az elméletben, és ebből következően abban, hogy az autizmussal élő emberek állapotán javítani lehet biológiai gyógymóddal. A mozgalomhoz csatlakozó orvosokat nevezzük DAN-orvosoknak. Számuk világszerte egyre nő, ugyanakkor nem kevesen vannak, akik kételkednek a módszerben.

A DAN konferenciát 1995 óta évente megrendezik. Az összejöveteleken rendszerint beszámolókat lehet hallani olyan esetekről, melyekben az autizmust sikeresen kezelték a DAN-protokoll alapján. 2004-ben egy kaliforniai konferencián számos gyermeket mutattak be, akikről orvosaik azt állították, kigyógyultak az autizmusból, a DAN-protokollnak köszönhetően. A konferencia hatalmas szenzációnak számított az Egyesült Államokban, azóta 6 amerikai gyermekklinika kizárólag a DAN módszer szerint kezeli az autista gyerekeket. (45)

A DAN-protokoll összetett kezelési terv, nem csupán a glutén- és kazeinmentes diétából áll. Része még a különböző élelmiszer allergiák diagnosztizálása, kezelése, vitamin- és ásványi anyag pótlás, esszenciális zsírsavak plusz bevitele,  a belek kezelése gombaölő diétákkal, probiotikumokkal és emésztő enzimek pótlásával, aminosavak bevitele, a pajzsmirigyműködés serkentése, metallotionein pótlása, és az immunrendszer szabályozása. (1)

Maguk a DAN-orvosok hangsúlyozzák, hogy a protokollt csakis a különböző fejlesztési módszerekkel együtt ajánlják, és hogy nem minden autizmussal élő személy esetében hatásos, csak azoknál, akiknél az opioid peptidek okozzák a tüneteket. (1)

A vitaminok közül nagy dózisban adagolják az A-vitamint (RDA 4-szerese), a C-vitamint (RDA 25-40-szerese), az E-vitamint (RDA 10-20-szorosa), a B1-vitamint (RDA 50-szerese), a B2-vitamint (RDA 30-szorosa), a B3-vitamint (RDA 2-szerese), a B5-vitamint (RDA 8-szorosa), a B6-vitamint (RDA 66-szorosa), a B12-vitamint (RDA 600-szorosa!). A C-vitaminnak és a B12-vitaminnak tulajdonítják a legnagyobb szerepet, és természetesen csak folyamatos orvosi felügyelet mellett ajánlják, a nagy dózisok miatt. Az ásványi anyagok közül a kalciumot, a cinket, a magnéziumot, a krómot, a jódot pótolják leggyakrabban. (1)

A metallotionein szerepéről érdemes néhány szót szólni. Ha elegendő metallotionein van jelen a belekben, akkor a nehézfémek szulfhidril-csoportokhoz kötődnek, amik így aktiválódnak. Az enzimekben jelen lévő szulfhidril-gyök szükséges a kazein és a glutén lebontásához. Ezért a metallotionein hiány a kazeint és a glutént bontó enzim hiányához vezet. Az eredmény a lyukas bél szindróma, amelynek következtében a higany, az ólom, és a már említett ópiátok a portális keringésbe jutnak. Ez az egyik sarkalatos pontja Tinus Smits homeopata orvos kezelési elvének, melyet sok autizmussal élő gyermeknél alkalmaznak sikerrel, és mára az egész világon elterjedt. (36)

Mint már említettem, a nyolcvanas évek eleje óta folynak tudományos kísérletek, melyeknek célja kideríteni, a glutén- és kazeinmentes diéta valóban egy lehetséges gyógymód-e autisták számára. Ezt a tényt a mai napig nem sikerült alátámasztani. Számos kísérleti eredmény van, miszerint a diéta használ, és több olyan eredményt is publikáltak, mely alapján az ellenkező konklúziót vonták le.

Azok a kísérletek, amik pozitív eredménnyel zárultak, a vizsgált személyek állapotában való, nagyon jelentős változásokról számolnak be. A DAN-doktorok és a szülők által elmesélt történetek hasonlóan bíztató változást írnak le. Sok helyen beszámolnak arról, hogy az autista gyermek addig állandósult bélpanaszai teljesen megszűntek a diéta hatására. Ezek a bélproblémák sokszor okozzák az autisták hirtelen, megmagyarázhatatlannak tűnő ingerlékenységét, agresszióját, illetve a nagyon jellemző éjszakai ébrenléteket. Így tehát sok esetben a bélpanaszok rendeződésével enyhülnek ezek a tünetek is. (21)

A tapasztalatok és a szakirodalmak alapján azonban a diétától nem csak a béltünetek enyhülése várható. Az opioid elmélet szerint a magatartászavarokat a peptidek opiátaktivitása okozza, hasonló mechanizmus útján, mint ahogyan a különböző kábítószerek hatnak az emberi agyra. Mivel ezek a peptidek a gluténból és a kazeinből keletkeznek a szervezetben, a teória és a megfigyelések szerint a glutén- és kazeintartalmú élelmiszerek megvonása után ezek az anyagok nem termelődnek tovább, és egy idő után kiürülnek. (20)

Ez a folyamat azonban korántsem zajlik zökkenőmentesen. Ugyanúgy, mint egy drogfüggő személytől esetén, ha megvonjuk az addig kábítószerként ható anyagot, az látványos idegrendszeri tüneteket okoz. Ilyenkor az autista gyermek a szokásosnál is agresszívabb, ingerlékenyebb. Dührohamai felerősödnek, alvása sokat romlik. Ezek a tünetek viszont pár nap után enyhülnek, és a gyermek állapota fokozatosan javulni kezd, és pár hónap után a viselkedése az eredetihez képest szinte teljesen megváltozik. Az addig hiperaktív gyermek nyugodt lesz és figyelmes, a dührohamok megszűnnek, a szemkontaktus javul, sok esetben megindul a beszédfejlődés. A gyermekkel való kommunikáció gördülékeny lesz, a gyermek pedig kiegyensúlyozottabb, összességében kezelhetőbb. A legtöbb ezzel kapcsolatos szakirodalom hangsúlyozza, hogy ez nem minden autistára igaz. Más és más adatokat lehet találni erre vonatkozóan, de a legtöbb irodalom szerint az autisták 20-30 %-ánál áll fenn a peptidek opioid aktivitása. (15)

Létezik egy laboratóriumi módszer, amivel eldönthető, hogy az adott gyermek szervezetében jelen vannak-e opioid peptidek, azaz, hogy esetében a diéta hatásos lenne-e. Ezt a vizsgálatot nevezzük peptidtesztnek. A teszt lényege, hogy a (24 órás) vizeletmintát megvizsgálják, és ha a vizeletben jelen vannak az opioid peptidek (gluteomorphin és/vagy kazomorphin), akkor a gyermeknél ezek okozzák az autisztikus tüneteket. A teszt nem csak azt mutatja ki, hogy jelen vannak-e a peptidek a vizeletben, hanem azt is, hogy mely peptidek szintje magas. Előfordul ugyanis hogy a glutén és a kazein közül csak az egyikből keletkezik ilyen anyag. Az ilyen esetekben az étrendből nem kell kiiktatni a glutént és a kazeint is. Ha a gluteomorphin szintje a magas, akkor a glutén okozza a tüneteket, ha pedig a kazomorphiné, akkor a kazeint kell megvonni a gyermektől. (26) (A „Mellékletek” fejezetben található egy peptidteszt lelet. IV. számú melléklet.)

Készült néhány tudományos vizsgálat, amik megkérdőjelezték a peptidtesztet. Az egyik leghíresebb ilyen vizsgálatban 65 autista fiú vett részt. A kontrollcsoportban 158 hasonló korú fiút vizsgáltak. A 24 órás vizeletmintákból megállapították, hogy a vizeletpeptidek mennyisége nem volt szignifikánsan eltérő az autisták csoportja és a kontrollcsoport esetén. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a peptidteszt nem reprezentatív, nem szolgálhat biomedikális markerként, és nem alkalmas a glutén- és kazeinmentes diéta hatásának sem megjóslására, sem ellenőrzésére. Az „ellentábor” szerint viszont a vizsgálat 65-ös elemszámú mintája nem elég ahhoz, hogy ilyen következtetést le lehessen vonni. A peptidtesztet tehát továbbra is alkalmazzák, így az ügy eldöntéséhez további kísérletekre lesz szükség. (10)

Szakemberek felvetették annak a lehetőségét, hogy a kizáró étrend előidézheti bizonyos tápanyagok hiányát. Ezzel kapcsolatban is végeztek egy kutatást. A vizsgálat Anglia két megyéjében történt, kérdőíves módszerrel. Az ott élő diétázó és nem diétázó autista gyermekek szüleitől részletes, 3 napos diétanapló kitöltését kérték. Az eredmény a következő volt: a nem diétázó gyermekek 30%-ánál volt megfigyelhető az ajánlottnál alacsonyabb cink, kalcium, vas, A-vitamin, B12-vitamin és a riboflavin bevitel. A diétázó gyermekek 50%-ánál volt alacsonyabb a kalcium- és a cinkbevitel, viszont jelentősen megnőtt a gyümölcs- és zöldségfogyasztás. A kutatás vezetői azt a következtetést vonták le, hogy nincs jelentős különbség tápanyagbeviteli szempontból a két csoport között. Ezzel egyben az a teória is megdőlt, miszerint a kazeinmentesség miatt a diétázó gyermekek olyan alacsony kalciummennyiséget visznek be, hogy károsodnak a csontjaik. (11)

Elmondható tehát, hogy az eddig lezajlott klinikai vizsgálatok még nem bizonyították sem a diéta hatásosságát, sem hatástalanságát. Az arra vonatkozó eredmények viszont, hogy a glutén- és kazeinmentes diéta - szakszerű kivitelezés mellett - okoz-e valamilyen egészségkárosodást, meggyőzőek az eredmények. Az eddig tapasztaltak szerint a diéta biztonsággal alkalmazható, így ha nem is „evidence based”, de mindenképpen biztonságos orvoslási módszer.

Az Autisták Országos Szövetsége, mint az Autism Europe tagja állásfoglalást kért a nemzetközi szervezettől a DAN-protokollal, illetve a glutén- és kazeinmentes diétával kapcsolatban. Az Autism Europe e-mailben küldött válasza a következő volt:

„Az Autism-Europe-nak nincs hivatalos állásfoglalása a DAN! protokollról, de az International Society of Child and Adolescent Psychiatry and Allied Professionals (Gyermek és Serdülő Pszichiátria és Szövetséges Szakmák Nemzetközi Szövetsége) ajánlása alapján elismeri, hogy a DAN! Projekt módszerei nem épp a leginkább ajánlott beavatkozások az autizmus spektrumzavarok körébe, a területen végzett legfrissebb tudományos kutatások szerint.

A DAN! projekt tanácsadói és lelkes rajongói által terjesztett népszerűsítő kampányok ellenére máig nem áll rendelkezésre olyan tudományos bizonyíték, amely alátámasztaná a DAN! Protokoll hasznosságát az autizmus spektrumzavarok problémakörére.

Végkövetkeztetésként, az Autism-Europe nem tudja támogatni sem a DAN! protokoll terjesztését, sem pedig a használatát az autizmussal élő gyermekek kezelésére, és azt ajánlja minden szülőnek, hogy legyenek óvatosak, amikor a ˝kétségbeesés piacán˝ elérhető ˝megoldások˝ után kutatnak, melyek ugyan azt ígérik, hogy meggyógyítják a gyermeket, viszont megbízhatatlanok.

Minden jót kívánva:

2005. december 22-én

Donata Vivanti elnök   Autism-Europe   Rue Montoyer 39, B-1000 Bruxelles”  (48)

Vissza a Tartalomjegyzékhez


2010-05-16 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés