lepjunk.hu

Időskorú értelmi fogyatékos emberek kísérése, segítése

Kézikönyv az idős értelmi fogyatékos emberkért

2006-ban jelent meg az "Időskorú értelmi fogyatékos emberek kísérése, segítése" című kiadvány az Akadémiai Kiadónál, melynek előszavában ez olvasható: "Jelen kézikönyv a szerzők konkrét tapasztalatokból eredő ismeretein alapul."

Megjelent az Esőember 2006. - X. évfolyam, 4. számában


Ahhoz persze, hogy egy ilyen könyv megszülessen kellett két olyan alapítvány, amely elkötelezett az értelmi fogyatékos emberek ügye mellett: a magyar Kézenfogva és az osztrák Lebenshilfe Alapítvány.

A kiadványnak nemcsak az ad létjogosultságot, hogy hiányzik egy ilyen típusú kézikönyv a piacról, hanem az is, hogy napjainkban egyre több idős ember válik demenssé. Nem véletlen, hogy ezzel a mottóval ajánlják az érdeklődők figyelmébe: Az idős emberek fogyatékossá válnak, a fogyatékos emberek pedig megöregednek. Ebben a mondatban az is benne van, hogy szerzői kiknek is szánják e könyvet. Elsősorban természetesen a szakembereknek, akik idős emberekkel vagy idős és fogyatékos emberekkel foglalkoznak, de haszonnal forgathatják azok is, akik otthon ápolják idős hozzátartozójukat vagy fogyatékos gyermeküket.

A kiadvány ugyanis nem bíz semmit a véletlenre, az alapoknál kezdi: az időskor jellemzésével, a társadalmi helyzettel, a fizikai változások bemutatásával és a pszichés problémákkal az értelmileg akadályozottaknál, valamint a pszichés sérülésekkel általában az időseknél. Azok az alapszükségletek, az életminőséget biztosító szolgáltatások, az ebben a korban is fontos képzés, és művészettel való kapcsolat mind-mind bemutatásra kerül. A könyv függelékben pedig olyan kérdéssor szerepel, aminek alapján kontrollálható, hogy az idős ember hétköznapjaiban valóban megvalósul-e mindaz, ami szükséges ahhoz, hogy jó közérzettel, jó hangulatban élje le életét.

A könyv írói között egyaránt találunk magyar és külföldi szakembereket, köztük az osztrák alapítvány tiszteletbeli elnökét, Maria Bruckmüllert, aki például az időskor alapszükségleteiről írt. De nemcsak írt, hanem személyesen is ellátogatott a könyvbemutatóra, amin érdekes előadást tartott a témáról. Az ő kapcsolata a magyar gyógypedagógiával és annak intézményével, a főiskolával, évtizedekkel mérhető: a negyven évvel történt első találkozást meleg szavakkal említette előadása elején.

Ugyanezen a bemutatón Radványi Katalin, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola Értelmileg Akadályozottak Pedagógiája Szakának tanszéki csoportvezetője általában ismertetett meg minket az Európai Unió, benne hazánk időspolitikájával. A könyv témájának az is aktualitást ad, hogy az Unió lakossága vészesen öregszik. Míg 1960-ban 34 millió idős ember élt ebben a térségben, addig 2001-ben a 65 évesnél idősebbek már 62 millióan voltak. Azóta ez a szám csak nőtt, és az előrejelzések alapján 2007-ben a lakosság 22%-a lesz időskorú.  Nem véletlen hát, hogy a könyv készítői abban bíznak, hogy írásuk segíteni fogja az e területen dolgozókat szakmai munkájukban, és ez pozitívan hat majd az idős fogyatékos emberek életminőségére.

Ferenczy Ágnes


2010-04-25 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés