lepjunk.hu

A kezdetek

1798 - 1987


1798-ban egy meztelen, 10-12 év körüli kisfiút találtak a franciaországi Aveyron erdejében. A gyermekről, aki nem tudott beszélni, feltételezték, hogy elhagyottan, a vadonban nőtt fel, vagyis a „természet igazi gyermeke” volt. Victornak nevezték el. Jean Itard (francia orvos és gyógypedagógus) 5 éven át szinte minden energiáját arra fordította, hogy Victort megtanítsa az emberi magatartás alapelemeire, és számos olyan technikát dolgozott ki, amely kiválóan alkalmas a fejlődésben elmaradt gyerekek képzésére. Azonban Victor sosem tanult meg beszélni és az emberi környezetben általában ellenségesen viselkedett. Itard ilyen irányú munkásságát a 19. sz-ban Franciaországban Esquirol folytatta, a 20. sz-ba Maria Montessori fejlesztette tovább. Uta Frith nézete szerint a leírtak alapján a bizonyítékok megengedik azt a feltételezést, hogy Victor autista volt. (Lásd: Uta Frith: Autizmus – A rejtély nyomában illetve A vad gyerek)

1806-ban jelenteti meg Jean Itard doktor Victor neveléséről szóló feljegyzéseit

1843-ban megnyitotta kapuit Angliában az első intézmény szellemileg visszamaradott emberek számára, az Islingtoni Iskola Idiótáknak

1864-ből van adat arra, hogy Frankfurtban gyermekpszichiátriai kórházi osztály, ill. részleg létesült, mégis e betegek Európa-szerte évtizedeken keresztül lényegében csak karitatív ápolás keretén belül kaptak legfeljebb elhelyezést.

1875. Magyarországon Frim Jakab tanító 20 évesen kapcsolatba kerül a Munka nevű szabadkőműves páhollyal, amely külföldi tanulmányait finanszírozza. Ennek eredményeképpen hazatérése után Frim sajtópropagandát indít az értelmi fogyatékosok érdekében. A teendőket három szempontból vizsgálta: gyógyítási-nevelési, orvosi és emberbaráti szempontból. Az első ilyen intézmény hazánkban a Munka nevű, 1875-ös alapítású budapesti intézet volt (a mai Csalogány utcai intézet jogelődje). A szabadkőművesek támogatása nem sokkal később megszűnt, így az intézet magánintézet lett az 1896-os államosításig. Közben többször költözött az Alkotás utca 16, később az 53 szám alá, ahol a körülmények sokkal kedvezőbbek voltak a tanulók számára. Az államosítás után orvosi ellátással bővült az intézet.

1880-as évek. Ekkor használták először a "gyógypedagógia" kifejezést, kezdetben csak az értelmi fogyatékosok nevelésének megkülönböztetésére. Eredete német nyelvterületről származik: "Heilerziehung" (gyógyító nevelés)

1896-tól Berkes János munkatársaival (Éltes Mátyás, Káplán Gyula), kétféle gyógypedagógiai programot dolgoz ki; lerakja a kisegítő iskola alapjait, és tovább építi a "gyengeelméjűek" gyógypedagógiai programját.

1906-ban Budapesten a Gyógypedagógiai Tanítóképző, majd 1922-ben Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola veszi át a szakemberképzés feladatát.

1906. február 18-án megszületett Hans Asperger egy Bécs melletti farmon. Ő nevezte később a diagnosztizált autisztikus gyermekeket „kis professzorok”-nak. Az általa leírt tünet-együttest a szakirodalom róla nevezi később Asperger-szindrómának.

1909-ben Amerikában Chicagóban létesült az első gyermekpszichiátriai intézmény, jellemző módon elsősorban kriminológiai problémák miatt vizsgálatra került személyek számára.

A 20. sz. első évtizedeiben kezdődött el nem kis mértékben a pszichoanalízis alapvető felismeréseinek megtermékenyítő hatása révén a gyermeki pszichés fejlődés törvényszerűségeinek és kóros oldalainak tanulmányozása és elemzése. A klinikai jellegű gyermekpszichiátriai irányzat kibontakozása Tramer nevéhez fűződik, és ennek hatására a 20. sz. 50-es éveiben már megfogalmazhatták azt, hogy a gyermekpszichiátria a pszichiátria szakterületén belül önállósult. (Fentiek forrása dr. Babrik Zsuzsanna Germekpszichiátria kurzusának a Gyermekpszichiátria történet c. fejezet, illetve: http://csaloganyiskola.uw.hu/)

1911. Eugen Bleuer svájci pszichiáter először említi az „autizmust” mint fogalmat a szakirodalomban, azonban itt még mint a skizofrénia kísérőjelenségeként.

1924-ben Rudolf Steiner (1861 -1925) osztrák filozófus kezdi leírni a Terápiás Oktatás módszertanát, amelyet munkásságának korai időszakában szerzett tapasztalataira épített. Steiner 1886-tól fiatal hallgatóként egy négy gyermekes családnál dolgozott házitanítóként. A legfiatalabb, tízéves gyermekről Steiner ezt írja: „Rendellenes testi és szellemi fejlődésű, megdöbbentő viselkedésű”. Feltehetőleg autizmussal élő gyermeket látott.

1925-1937. A Budapest, Alkotás úti Frim Jakab gyógypedagógiai intézet igazgatója, Szabó Károly bevezeti a számszerű értékelést, modernizálja a fejlődési értékelés elméletét. Ebben utóda, dr. Bárczi Gusztáv ér el jelentős sikereket, aki emellett értelmi akadályozott gyermekek számára óvodák alapítása mellett érvel, és a felvételi diszkrimináció megszüntetését sürgeti. (Fentiekről bővebben: http://csaloganyiskola.uw.hu/)

1928. november 15-én megszületett Bernard Rimland. Ő a San diegó-i Autism Research Institute (USA) alapítója, igazgatója.

1930-as évek Nagy-Britanniában Rudolf Steiner hatására jó néhány gyermekotthon létesül az ő  nevelési elveit követve, és 1939-ben átadják Steiner modellje alapján az első Camphill iskolát. A személyzet orvosokból, tanárokból, ápolónőkből és művészekből áll, dr. Karl König vezetése alatt.

1943. Dr. Leo Kanner (1894-1981), Bécsből az USA-ba emigrált gyermekpszichológus a Baltimore-i, Maryland-ben 11 fiatal viselkedésének megfigyelése utána írta le a koragyermekkori autizmus fogalmát. Különösen egy gyermek, bizonyos Donald T. viselkedésének leírása alapján nevezzük Kanneri- autistának a hasonló tünettel rendelkező autistákat. Kanner első, autizmusról szóló cikkének címe: Az érzelmi kapcsolat autisztikus zavara („Autistic Disturbances of Affective Contact”), mely a John Hopkins Egyetem által kiadott Nervous Child című folyóiratban jelent meg. Vele közel egy időben, de tőle függetlenül a bécsi Dr. Hans Asperger gyermekorvos nevezte néhány általa megfigyelt gyermek viselkedését „autisztikus pszichopátiának”. (Aspergeri-autisták)

1944. Dr. Hans Asperger (1906-1980) Leo Kannerrel egy időben 200 családnál végzett vizsgálatot, melynek során Kanner megfigyeléseihez hasonló viselkedésű gyermekeket talált azzal a különbséggel, hogy náluk nem talált beszédfejlődési zavarokat. Megfigyeléseit már 1944-ben publikálta német nyelven, melyet azonban csak 1989-ben fordítottak angolra.

1945. június 26-án elfogadják az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) alapokmányát San Fraciscóban (USA). Célja többek között egy nemzetközi együttműködés létesítése a nemzetközi gazdasági, szociális, kulturális és humanitárius problémák megoldása, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának előmozdítása érdekében.

1951-ben Svédországban jelenik meg egy érintett szülő, Karen Stensland Junker: Gyermek az üveggolyóban c. könyve, melyet 1964-ben fordítanak angol nyelvre: The Child In The Glass Ball (New York: Abingdon Press, 1964).

1953. Burrhus Frederic Skinner aki úttörő munkát végez a kísérleti pszichológia és a behaviorizmus területén megírja híres könyvét Science and Human Behavior címmel.

1953. Ole Ivar Løvaas, Ph.D elkezdi kísérleteit Skinner (lásd fentebb) munkásságát felhasználva a behaviour analízist autista gyermekekkel

1955. Dr. Simon Béláné Dr. Lóránd Blanka neurológus, pszichiáter, gyermekpszichiáter, az Országos Ideg és Elmegyógyintézetben (OIE) – a későbbi Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) – létesített első magyarországi gyermekpszichiátriai osztály osztályvezető főorvosa írja le először, hogy az autista és autisztikus gyermekek számára külön intézményrendszerre van szükség.

1955-ben Dr. Jacques May és felesége Marie Anne, miután ikergyermekeiket autistának diagnosztizálták, megalapítják a May Intézetet (May Institute) a Massachusetts állambeli Cape Cod ban (USA).

1958-ban jelenik meg Dr. Jacques May: A Physician Looks at Psychiatry című könyve (New York: The John Day Company, 1958)

1960-as évek Dr. Fred Volkmar gyermekpszichiáter munkásságának köszönhetően az autizmus ku­tatá­s ugrásszerű fellendü­l

1962-ben megalakul az angol Nemzeti Autista Szövetség (angolul „National Autistic Society”, NAS). A NAS-t olyan szülők alapították, akiknek autista gyermekük volt, és nem találtak megfelelő állami segítséget. Mára a NAS az Egyesült Királyság vezető civil szervezetévé vált, évente mintegy 100 ezer embernek nyújt valamilyen típusú szolgáltatást.

1963. megalapították Írországban az Irish Society for Autistic Childern (ISAC) nevű szervezetet melynek nevét 1992-ben Irish Society for Autism (ISA) (Ír Autista Szövetség) elnevezésre változtatták.

Ugyanebben az esztendőben Franciaországban is létrejön az első autizmus szövetség a La Pradelle: l'Association Sésame-Autisme.  Évnegyedes kiadványuk a Sésame. 1990-re már országos hálózattal rendelkezett, 24 regionális szervezetet és 1200 családot számlált tagjai sorában.

1964. megjelenik dr. Bernard Rimland autizmus-szakértő, pszichológus „Gyermekkori autizmus: a szindróma és utalásai egy idegi viselkedéselméletre (Infantile Autism: The Syndrome and Its Implications for a Neural Theory of Behavior) c. könyve, melyhez előszót Leo Kanner írt.

1964. augusztusában Jean Vanier kanadai katolikus filozófus vesz egy régi kis házat Franciaországban a Párizstól 100 km-re északra fekvő Troslyban, ahová meghív két értelmi fogyatékos férfit, hogy lakjanak együtt. Így született meg a Bárka közösség, amely ma már öt földrész huszonhat országában működik.

1965-ben megalakul az Autism Society of Amerika; ASA  (Amerikai Autizmus Társaság). Alapítói: Dr. Bernard Rimland, Dr. Ruth Sullivan és számos érintett szülő

1966. Locker és Michael Rutter (1933) a Maudsley Kórházban (angol pszichiátriai kórház Londonban) végzett vizsgálatai. Az akkoriban "kisgyermekkori pszichózissal" diagnosztizált gyermekek vizsgálatakor a tünetek pontos leírását tűzték ki célul. A fő kérdés az volt, hogy létezik-e autizmus, mint önálló kórkép, és ha igen, akkor hogyan lehet elkülöníteni az egyéb pszichiátriai rendellenességtől. (Lásd: Dr. Gallai Mária: Az autizmus 60 éve)

1967-ben jelenik meg Bruno Bettelheim Az elhagyott erőd című könyve, melynek alcíme: A gyermekkori autizmus és az én születése (The Empty Fortress: Infantile Autism and the Birth of the Self). A könyvben kifejti meggyőződését, hogy a szoptatás döntő szerepet játszik abban, hogy a gyermek megtanulja szükségleteinek megfelelően alakítani az életét, s ha az édesanya nem tudja ezt biztosítani, az pszichológiai katasztrófához, többek között skizofréniához vagy autizmushoz vezet. E feltevéséből kiindulva, miszerint az autizmust a szülők okozzák javasolta, hogy az autisták állapotának javítására „szülőtlenítést” (parentectomia) kell alkalmazni, így a szülők sokszor évekig sem láthatták az általa kezelt gyermeküket. Bettelheim majd három évtizedig a Chicagói Egyetem Ortogenetikus Iskolájának igazgatója volt, mely intézményt Bettelheim a sérült gyermekek szeretetteli menedékeként ábrázolta. Könyvei alapján az amerikai laikus sajtó a gyermekpszichológia valamint az autizmus legnagyobb szakértőjének tartotta.

1967. dr. Bernard Riemland megalapította San Diegóban a Gyermekviselkedés-kutató intézetét, későbbi nevén az Autizmus Kutatóintézetet (Autism Research Institute). Olyan elsöprő bizonyítékokat sorakoztat fel az autizmus biológiai eredete mellett, melyek háttérbe szorítják Bettelheim nézeteit.

1970-es évek elején Hollandiában Auping úr, egy autizmussal élő gyermek édesapja, pénzt adományozott illetve létrehozta a SHAKA (Stichting Hulp aan Aautistiche Kinderen en Adolescenten = Az autista gyermekek és serdülőkorúak támasza) alapítványt, egy bentlakásos otthon létrehozására Oosterbeek-ben. Az otthon Dr. Leo Kannerhuis elképzelése alapján 1974-ben nyitotta meg kapuit.

1970. február 26-án  bemutatják A vad gyerek (L'Enfant sauvage) fekete-fehér francia filmet, amely François Truffaut filmrendező rendhagyó témájú játékfilmje. Angol címe: The Wild Child, USA bemutató 1970. szeptember 9-én a New York-i filmfesztiválon. Megtörtént eseményt dolgoz fel és Jean Itard doktor 1806-ban megjelent, egy vad gyerek, azaz Victor (lásd fent) neveléséről szóló feljegyzésein alapul. A film 1970-ben elnyerte a Francia Filmkritikusok Szövetségének Méliès-díját.

1971 Az Egyesült Nemzeteknek az Értelmi Fogyatékos Személyek Emberi Jogairól szóló deklarációja

1971-ben egy Lourdes-ba fogyatékos emberek, valamint szülei és barátai részére Jean Vanier által szervezett zarándoklat alkalmából megalakul a Hit és Fény közösség. A zarándoklaton összesen tizenkétezren vettel részt. A világ hetven országában azóta több mint ezerháromszáz Hit és Fény közösség működik.

1974. őszére Bruno Bettelheim neve Franciaországban válik közismertté, miután a francia állami televízió, az ORTF bemutatja Daniel Karlin Bruno Bettelheimről és a chicagói Ortogenetikus Iskoláról forgatott filmjét Un Autre Regard sur la Foile (Az őrület más megközelítése) címen. Ebben Bettelheim többek között elmondja, hogy az iskola a filmben bemutatott Marciához hasonló autista gyermekekkel a legkevésbé eredményes, s csak 50%-ukon tud segíteni, míg összesített eredményei 85%-on mozognak. A négyrészes film nem mutatta be a személyzet tagjait, és a nézők a szülőkről sem tudhattak meg semmit, azokról az autista gyermekeket nevelő édesanyákról sem, akiket feldúlt Bettelheim könyve, Az elhagyott erőd.

1974. október 17.én az ORTF egyes csatornája amely a Bettelheimről készült filmet is bemutatta, élő adásban közvetített vitát a gyermekkori autizmusról és Bettelheim módszereiről.

1975. Az Egyesült Nemzeteknek a Fogyatékos Személyek Jogairól szóló deklarációja

1979. Wing és Gould - Camberwell-tanulmány: empirikus vizsgálat Kanner alapján, 11ezer fővel. Megtörténik a tünetek elkülönítése: elsődleges/definitív/mag ill. a másodlagos/járulékos zavarok. A mai definíció a Wing-féle triászon alapul:

1980. októberében elhunyt Hans Asperger osztrák gyermekorvos és gyógypedagógus.

1981. Loran Wing britt pszichiáter használja először az Asperger-szindróma kifejezést.

1981. Ole Ivar Løvaas megírja Teaching Developmentally Disabled Children: The Me Book című kézikönyvét.

1982-ben alakul meg Franciaországban a Párizs környéki családok számára nyújtandó segítség céljából az Autism-Ile de France, a kezdetben 224 fős, szülők alkotta szervezet, mely mára Franciaország egész területére kiterjedő hálózattal rendelkezik.

1982. júliusában az írországi Dublintól 50 km-re North County Kildare régióban, Jonston Bridge közelében az Irish Society for Autism (ISA) adományokból megvásárolta a 28 hektáros Dunfirth uradalmat és farmot, ahol Írországban először jöhetett létre autizmussal élők integrált lakóközössége.

1983. Az ENSZ által kinyilvánítottan, a Fogyatékos Emberek Évtizedének kezdete

1983-ra a dániai Allerød-ban egy szülőcsoport felújít egy lepusztult téglaépületet, és beköltözhet a Ny Allerødgärd-ba az első tíz lakó. Mai napig ez az egyetlen, autizmussal élő felnőttek számára létrehozott majorság Skandináviában.

1987-ben Spanyolországban a Fundació Tutelar Congost Autisme szponzorálásával Rom és Cuxart kidolgozza az autizmus ellátás, kezelés  és oktatás irányelveit.

1987-ben Kelemen Pál, a Magyar Rádió külsős rendezője felkéri Ferenczy Ágnest, hogy több műsorban foglalkozzon a sérült emberekkel. Így született meg a Kapaszkodó című rádiós műsor, amely tíz évet ért meg. A közszolgálati Rádió indoklás nélkül megszüntette 1997-ben.


2010-04-21 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés