lepjunk.hu

Theo Peeters: Autizmus – az elmélettől a gyakorlatig

Theo Peeters: Autizmus – az elmélettől a gyakorlatig

„Ebben a könyvben megpróbálom megmagyarázni az autizmus elméleti megértése, és annak a nevelésre tett hatása között kapcsolatot; … megkísérlek olyan munkafilozófiát átadni, amelyből nevelési módszertant fejleszthetek ki … Ezt a könyvet a széles körű nyilvánosságnak szántam; nem annyira tudományos, mint ismeretterjesztő jellegű; … a leírtakat sok találó példa segítségével tudom illusztrálni; … számos magasan funkcionáló autista személy tette közzé gondolatait, … ők a tanúk arra, hogy mi, szakemberek, jó úton haladunk.”

Kapocs Könyvkiadó, Budapest, 1998. első kiadás; 2007. második kiadás


Theo Peeters pszichológus az antwerpeni Opleidigscentrum Autisme igazgatója, a kiemelkedően jó színvonalú belga ellátás megszervezője, a szakember- és szülőképzés nemzetközileg elismert, szeretett és nagyra becsült személyisége. Ebben a rendkívüli, okos és mélyen emberi könyvben is különleges képességgel épít az olvasó saját élményeire azért, hogy az autista személyek problémáinak valódi megértéséhez segítsen eljutni.

Könyve mindazoknak szól, akik gyermekeik, tanítványaik, pácienseik érdekében mélyebben szeretnék megismerni az autizmus, és az autista személy problémáját.

Ennyi olvasható a könyv hátoldalán található könyvismertetőben.

Ehhez hozzáfűzném még, hogy pl. a tudatteória (Theory of Mind = ToM) leírásánál ő is Uta Frith magyarázatát idézi, hivatkozva Az autizmus - A rejtély nyomában c. könyv borítóján látható Hamiskártyások c. George de la Tour festményre. (A magyarázatot lásd ott.)

Szokásomhoz híven, had idézzek itt is pár sort a könyv mellékletében olvasható egy autista kisfiú, Ian szüleitől származó rövid beszámolók egyikéből:

„Ebben az időben már nem jártunk sehová. Elmaradtunk a templomból, otthon maradtunk, ha valami olyan esemény zajlott, mint például egy falusi ünnep, szüreti vacsora stb., és nagyon ritkán látogattuk meg a családot. Mindenhol ugyanaz volt a szöveg: ’Ha az enyém lenne, jól megraknám.’ A lelkészünk azt mondta, hogy őt ez nem zavarja, és hogy most is szívesen lát minket a templomban. Amikor azonban tudtuk, hogy a templom figyelmének középpontjában vagyunk, amikor mindenki Ian-t nézte és szorongástól megizzadva ültünk ott, és tudtuk, hogyha bármit mondanánk, attól csak még rosszabbak lennének a dolgok, akkor nem igazán volt kedvünk menni. ...”

Azt hiszem ezzel a helyzettel, a szorongás érzésével mi szülők majd valamennyien találkoztunk már. Theo Peeters tanácsát kellene ilyenkor elfogadtatni:

„Soha ne felejtsük el azonban, hogy a legfontosabb alkalmazkodásnak a mi oldalunkról kell elindulnia.”

Egyébként Theo Peeters ajánlotta szabad felhasználásra az autizmust szimbolizáló, baloldalt látható, ismert fekete-fehér puzzle-t, melyet sokan, sok helyen alkalmaztak már nálunk is kiadványaik illusztrálására. Jómagam is szeretem ezt az egyszerű, közérthető jelképet.


2010-04-18 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés