lepjunk.hu

Autizmussal élő tanulók integrációs kísérlete

A Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete XXXI. Országos Szakmai Konferenciáját Sopronban tartotta június 26-28 között. A téma: Diszkrimináció-mentesség + pozitív cselekvés = integráció. Két budapesti gyógypedagógus, S. Tóth Bea és Gosztonyi Nóra megfigyeléseit olvashatják az integrációról.

Megjelent az Esőember 2003. - VII. évfolyam, 3. számában


Az integrációs kísérlet megvalósításához pályázatot nyújtottunk be. A kísérlet lényege, hogy az Autizmus Kutatócsoport Általános Iskolájához közeli többségi iskolában létrehozunk egy speciális csoportot autizmussal élő tanulóink számára (3 gyermek), és ebből a teremből visszük tanulóinkat a különböző órákra.

Az ötlet alapjául egyrészt külföldi minták szolgáltak, ahol ez a rendszer már működött, másrészt több éve integrálunk autizmussal élő gyermekeket, s tapasztalataink azt mutatják, hogy ez a rendszer megkönnyíti a többségi iskolákban felmerülő problémák kezelését azáltal, hogy folyamatosan a helyszínen vagyunk, s rögtön tudunk segíteni.  Az állandó jelenlét olyan szempontból is meghatározó, hogy így jobban bekerülünk az iskola vérkeringésébe, gyerekeink potenciálisan kapcsolatba kerülhetnek a többségi iskola összes pedagógusával, diákjával, dolgozóival.  A Deák Diák iskola közepes nagyságú (átlagosan 450 tanuló) 8 évfolyammal, évfolyamonként két osztállyal működő többségi iskola. Alapító okiratukban szerepel, hogy szakmai felkészültségüknek és fizikai feltételeinek megfelelően integrálnak testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékos gyermekeket, amennyiben azt a közösség összetétele és állapota lehetővé teszi. A fogyatékkal élő gyermekek gondozásához felhasználják a fejlesztő foglalkozásokat, az iskolán belüli szakmai team munkáját (pszichológus, logopédus, gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus végzettségű tanító). Közel tíz éve kezdődött az együttműködés a két iskola között, ami részben köszönhető a két intézmény közelségének, de sokkal inkább a Deák Diák iskola befogadó szellemiségének. Ez idő alatt a Deák Diák iskola tanulói részt vettek fordított integrációs programban; sor került már részleges integrációra, amikor szakköri foglalkozáson vett részt az autizmussal élő tanuló; illetve a Deák Diák iskola tanulójának délutáni ellátásában segített az Autizmus Kutatócsoport Általános Iskolája.

A pályázat benyújtásakor pedig két olyan autizmussal élő gyermek volt a többségi iskola beíratott tanulója, akiknek az integrációjában folyamatosan részt vettünk. A program menete:

1. A programban részt vevő gyermekek:

B. A. 5. osztályos tanuló, aki már három éve folyamatosan részt vett részleges, illetve teljes integrációban. Egy hat- és egy hétéves kislány, mindketten 1. osztályba kerültek iskola-előkészítő jelleggel. V. A., aki a 2001/2002-es tanévben az Autizmus Kutatócsoport (az Autizmus Alapítvány régebbi és a mai napig is használatos neve - a szerk.). Általános Iskolájában részesült fejlesztésben, N. CS. pedig normál óvodai csoportba járt "hideg integrációban".

2. A programban részt vevő pedagógusok felkészítése:

Az első osztályban dolgozó pedagógusok már rendelkeztek ismeretekkel az autizmussal kapcsolatban, mivel B. A az ő osztályukban tanult az előző három évben. Az ötödik osztályban tanító pedagógusok pedig egy alkalommal előadást hallgattak az autizmusról.

3. A speciális feltételek megteremtése:

A speciális tanteremben biztosítottuk a tér-idő strukturálását, vizuális segítségeket, (napirend, írott szempontok, szabadidőtábla, jutalomtábla, kommunikációs kártyák), akadémikus készségek fejlesztéséhez strukturált kódos feladatokat.

4. Felmérések elkészítése

Theo Peeters-féle informális felmérés, Kathleen Quill-féle szociális és kommunikációs készségek felmérése, kommunikációs mintavétel, fejlődési kérdőív kitöltése, Vineland teszt.

5. A fejlesztési terv elkészítésénél az alábbi célokat tűztük ki:

A gyerek egyéni fejlődése minden területen: szociális fejlesztés, kommunikációs készségek fejlesztése, kognitív és akadémikus készségekben való haladás.

Már meglévő, korábban szegregált környezetben működő stratégiák kiterjesztése egy valós élethelyzetre, társadalmi környezetre.

Célunk volt az is, hogy a gyermekek minél több órát látogassanak. Fokozatosan növeltük az egyes tantárgyak óraszámait, illetve próbáltuk növelni a tantárgyak számát is.

Önápolás, önkiszolgálás gyakorlása, használata iskolai környezetben kortársakkal.

Szociális interakciók kezdeményezése, fenntartása, elfogadása kortárscsoportban.

Bár az integrációs kísérlet viszonylag rövid időt ölelt át (egy évet és ebből a gyermekek csak januártól június közepéig tartózkodtak a többségi iskolában), mégis támpontot nyújtott bizonyos előnyök és hátrányok megfogalmazásához.

Előnyök:

A program biztosította az egy gyermek egy felnőtt arányt.

Kortársaik sokkal több kapcsolatot, szociális interakciót kezdeményeztek autizmussal élő tanulóink felé, mint a szegregált iskolában.

Rugalmasan, a gyermekek állapotához alkalmazkodva lehetett meghatározni az integrált helyzetben illetve a speciális teremben eltöltött idő arányát.

Sok problémát megelőzhettünk azáltal, hogy lehetőségünk volt azonnali beavatkozásra, például helyettes tanár esetén, illetve óracserék alkalmával.

Megfelelő viselkedési mintákat, szociális rutinokat láthattak egészséges kortársaiktól, saját viselkedésükről is visszajelzéseket kaptak.

A különterem lehetőséget biztosított a vizuális eszközök használatára, téri struktúra kialakítására, egyéni fejlesztésre. Biztos hátteret nyújtott a gyermekeknek, ezt egy-egy nehéz helyzet után ők is megfogalmazták.

Tudtunk élni azzal a törvény adta lehetőséggel, hogy az átlagostól eltérő fejlődésmenetű gyermekeket az igazgató felmentheti egyes tantárgyak, tantárgyrészek értékelése, írásbeli beszámolói alól.

Kortársaik korán találkoznak eltérő fejlődésű gyermekekkel, s ezzel elfogadóbbá válnak.

Hátrányok:

Bár a befogadó iskola pedagógusai motiváltak (anyagi juttatást tudtunk biztosítani a pályázat által), érdeklődőek, és segítőkészek voltak, mégis a periférián maradtak tanulóink. Például többszöri egyeztetés után egy közös külső programról (színházi látogatás) lemaradtunk. Az indulás időpontja váratlanul megváltozott és elfelejtettek szólni nekünk.

Ez az eset jól tükrözi, hogy a segítő pedagógus folyamatos jelenléte miatt a fogadó iskola pedagógusai nem érzik felelősségüket a gyerekekkel kapcsolatban. Az integráció során mérlegelni kell, hogy melyik az a terület, amelynek fejlesztése háttérbe szorul (akadémikus, szociális, kommunikációs készségek). Pl. Az ötödikes fiú esetében, háttérbe szorult a szociális-kommunikációs készségek bizonyos területeinek fejlesztése (iskolán kívüli problémák megoldása) az idő hiánya miatt. B. A. és édesanyja számára a bejárás olyan terhet jelentett, hogy csak heti három alkalommal, napi hat órát töltött az iskolában.  Ennek következtében az év végi pszichológiai felmérés eredményéből az derült ki, hogy míg írásos kommunikációja javult, otthoni viselkedésproblémái felerősödtek. Nagy ellentmondás, hogy a tanulói elégedettségi vizsgálat kapcsán B. A. megfogalmazta, hogy szeret osztálytársai között lenni, motivált volt az iskolai órák többségének látogatásában, de mindez olyan nagy terhet jelentett számára, hogy a napközben felgyülemlő feszültségeket otthon vezette le.

Mint említettük, bizonyos területek fejlesztése háttérbe szorult tárgyi feltételek hiányában, például az életvitel bizonyos területei. Lehetőség van az önápolás, önkiszolgálás területén a fogmosás, fésülködés, mosdó és ebédlő használatának gyakorlására, de nincsenek biztosítva a feltételek a zuhanyozás, mosogatás, hajmosás stb. megtanítására, így ez a szülőre hárul.

A természetes társadalmi környezetből adódóan a gyerekek sokkal több negatív élményt is átélnek, mint egy védett környezetben. Példaként említeném V. A.-t. A kislány nagyon félős, otthon sem mer egyedül maradni egy helyiségben. A fejlesztés eredményeként az iskola mosdóját már önállóan használta, amikor az egyik osztály tanulói viccből bezárták a WC-be. Ezek után ismét le kellett küzdenie most már reális félelmét.  A vizuális segítségek, a viselkedést szabályozó rajzos-írott szempontok használata kötetlen helyzetben nehézkes. Egyes gyerekek felmérik, hogy kortársaik nem használnak ilyen segítségeket, ezért el is utasítják.

Az integráció a mai napig nagyon sok kételyt, kérdést vet fel a szakemberekben, mint ahogy azt mérlegelésünk is tükrözi. Sajnos a pozitív eredmények mellett negatív hozadéka is van. Kérdés, hogy meddig jó a gyermekeket egy teljesen védett környezetben fejleszteni, és milyen ütemű lépéseket tehetünk a biztonságos beilleszkedésük érdekében, ami számukra még nem megterhelő, ami nem vezet tüneteik súlyosbodásához. Meggyőződésünk azonban, hogy a kísérletben megvalósuló mód az egyik legjárhatóbb útja az iskolai integrációnak.

S. Tóth Bea - Gosztonyi Nóra


Lásd még: Szülőségre szerződtünk

 


2010-04-17 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés