A csoportszervezésről

(Megjegyzés: Egy szülőtárs alábbiakkal reagált javaslatomra, hogy szervezzenek egymást ismerő, földrajzilag egymáshoz közel lakó autizmussal érintett családok csoportokat. K. A.)

Szerintem azért nehéz a csoportszervezés, mert:

• időhiány - az ilyen gyerekeket nevelő családokban talán ezt még nehezebb megoldani
• helyhiány – szerencsésebb, ha egy szervezet biztosítana helyet, - a tapasztalat azt mutatja, hogy nem jó, ha mindig valakinél, valaki másnál találkozunk. Azt nem írtam, hogy gyásztanácsadó vagyok, kevés csoportos gyakorlattal és pont ezért mert nem találtam szervezeti hátteret és önsegítő csoportként "háznál" nem működött.
• kellene valami vezető szakember. Pszichológus, mediátor, szupervízor, mentálhigiénikus. Az önsegítő csoportok (külföldi tapasztalataim) is mindig vezetővel működnek - aztán ha kialakul a csoporterő, a kohézió akkor mehet már nélkülük is. Erre eddig én még csak egy példát láttam-hallottam.
• a végére hagytam a legbonyolultabbat. Biztos nem korrekt szakmailag, amit írok, de őszinte. Ahhoz, hogy valaki részt vegyen egy ilyen csoportban, kell egy bizonyos lelki alkat, önreflektivitásra való képesség. Az önvizsgálatot, a saját érzelmeinkkel, motivációinkkal, gondolatainkkal való szembesülést nem mindenki szereti, keresi. Nekem sokáig tartott, mire megértettem. hogy van, akinek ez kifejezetten kínos, kellemetlen, kerülendő. Nekem ez az "önmarcangolás", :-), önelemzés mindig nagyon sokat segített, előrevitt, de be kellett látnom, hogy nem mindenki szeret a sötét oldalával szembenézni, s szívesebben zárja el a rossz gondolatait, minthogy szembenézzen velük. Magyarországon ennek kulturálisan-szociálisan sincs nagyon hagyománya. (Ezért "szerencsésebb" az a helyzet, ha a munkáltató kötelezi erre a csoporttagok - aztán majd a vezető feloldja a kötelességből adódó hárítást és a  résztvevők is rájönnek, hogy mennyit profitálhatnak belőle. De hát ez a kötelező jelleg ezen a típusú szülői csoporton nem segít.

Ennek alapján úgy tűnik, hogy lehetetlen csoportot szervezni. Mögöttem több gyásztanácsadói-csoport-szervezés-kudarc van, de még azt sem adtam fel.
Az is lehet, hogy ha majd dolgozom, akkor az ott működő csoportokba viszem be ezeket a rossz érzéseket, amik nyomasztanak - bár ez szakmailag nem teljesen oké így.
Amikor én más szülőkkel találkozom mindig óriási érzelmi "batyuk" nyílnak meg, látni, hogy mennyire ki van borulva mindenki. Ezek a személyes találkozásoknál néha megvillannak, de úgy tapasztaltam, hogy ez nem túl jó alap, hogy egy barátságot elindíthassunk. Szerencsés az (pl. én) aki kiborulhat a barátainak, családjának.

Horváth Zsófi

2009. október 30.