lepjunk.hu

AUTIZMUSSAL ÉLŐK SPECIÁLIS ELLÁTÁSA 01 - 07

2. Az autizmus

2.1. Mi az autizmus?

2.2. Az autizmus tünetei

2.3. Az autizmus  kialakulásának lehetséges okai

2.4. Az autizmus kezelése, terápiás lehetőségek

Czigelmajer Gizella szakldolgozata III. rész

A Címoldal megtekintése


AUTIZMUSSAL ÉLŐK SPECIÁLIS ELLÁTÁSA_04

2. Az autizmus

„Ha a normális emberek egy idegen lényekkel teli bolygón találnák magukat, valószínűleg megijednének, nem tudnák, hogyan illeszkedjenek be, és minden bizonnyal nehezen tudnák megérteni, hogy az idegen lények mit gondolnak, hogyan éreznek és mit akarnak, és hogyan kell megfelelően reagálni ezekre a dolgokra. Ilyen az autizmus.” (Therese Joliffe)

2.1. Mi az autizmus?

Az autizmus az agyi működés súlyos, pervazív (alapvető fejlődési területeket érintő, átható), egész életen át tartó, fogyatékossághoz vezető zavara. Korántsem új keletű jelenség, közismertté azonban csak az elmúlt 50 év alatt vált.

Az autizmus világszerte létezett már azelőtt is, hogy az amerikai Leo Kanner leírta volna 1943-ban. Sokféle magyarázata volt; spirituális hatalom egy formája, elmebetegség, mentális fogyatékosság, szociális kommunikációs zavar, fejlődési rendellenesség. Maga a szó két részre bontható. Az első rész a görög „autos” előképzőből származik és „én”- t jelent. A második rész, a latin „ism” toldalék azt jelenti „állapot vagy minőség”. Az „aut- ism”-us szó szerinti fordítása tehát „én állapot” vagy „énség”. (Williams, 1996.)

Magát a kifejezést 1911-ben a svájci Eugen Bleuler pszichiáter használta először, a skizofrén páciensek önmagukba forduló viselkedésére. A tüneteket és a viselkedési formák sajátos, közös vonásait Leo Kanner pszichiáter foglalta össze. Megfigyeléseiből tanulmányt készített, melyben a következők szerepeltek: kommunikációs nehézségek, echolália, névmások felcserélése, az interaktív kommunikáció hiánya, sztereotip viselkedés, az állandósághoz való ragaszkodás, emberekre és helyzetekre való reakcióképesség veleszületett károsodása, az empátiakészség károsodása és a szimbolikus játék hiánya. A Kanner-féle főbb jellemzők egyike az autisztikus magány, melyről a rendellenesség a nevét is kapta. Ezeknél a gyerekeknél bizonyos területeken elmaradást tapasztalt ugyan, de mégis ép, átlagos intelligenciát feltételezett náluk.

Szinte ugyanebben az időszakban Hans Asperger egy másik csoportnál hasonló tüneteket fedezett fel. Olyan gyermekeket vizsgált, akiknek társas viselkedése, nyelvi készsége és gondolkodása, képességeinek sajátossága rendkívül különös volt. Manapság az „Asperger-szindróma” diagnózist főként ritkábban előforduló, intelligens, jó verbalitású autizmussal élők megjelölésére tartják fenn.

A 60-as, 70-es években más európai és amerikai kutatók is tanulmányozták az autizmust (pl. Rutter, De Meyer), akik megerősítették a Kanner által leírtakat, és arra a következtetésre jutottak, hogy az autizmus jól elkülöníthető az értelmi fogyatékosságtól és különbözik a skizofréniától.

AUTIZMUSSAL ÉLŐK SPECIÁLIS ELLÁTÁSA_05

2.2. Az autizmus tünetei

A legújabb és legrészletesebb diagnosztikus kritériumok leírását a DSM-IV (az Amerikai Pszichiátriai Társaság Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyv) valamint a Magyarországon is használt BNO 10 Diagnosztikai Kézikönyv tartalmazza.

„A DSM-IV. három fő területen nevez meg problémákat, és ezek a következők: szociális kapcsolatok, kommunikáció és sztereotip viselkedés vagy speciális érdeklődés. A három területen tizenkét kritériumot sorol fel. Az autizmus diagnózis felállításához a személynek a tizenkettőből legalább hat kritériumnak kell megfelelnie, amelyekből legalább kettő a szociális kapcsolatok károsodására, egy-egy pedig a kommunikáció zavarára, illetve a sztereotip viselkedésre vonatkozik.” (Schopler, 2002, 24. old.)

Ezek a diagnosztikus kritériumok hívják fel a figyelmet arra, hogy olyan pszichológiai problémáról van szó, amely az autizmussal élő gyermekek társas kapcsolatait, nyelvhasználatuk és képzeletük sajátos fejlődését, kialakulását foglalja magába. A tünetek sokfélék lehetnek, az autizmussal élők legalább annyira különbözhetnek egymástól, mint bármelyik másik csoport tagjai. Lehetnek eszesebbek, tompábbak, jókedvűek vagy morcosak, bajkeverők vagy könnyen kezelhetők.(Williams, 1992.)

Az autizmus tünetei általában már 2- 3 éves korban észlelhetők, de a felismerés nem minden esetben egyszerű, mert a specifikus tünetek ebben az életkorban még kevésbé nyilvánulnak meg. A szülők többsége szerint, gyermekük ebben az időszakban normálisan fejlődött, míg mások arról számoltak be, hogy csecsemőjük „túl jó” volt, nem figyelt a hangokra, vagy egész nap sírt, lustán, türelmetlenül, ügyetlenül szopott. A korai diagnózis pontos felállítását az is nehezíti, hogy ebben az időszakban csak a „negatív” tüneteket érzékelik, a megfelelő szociális- kommunikációs viselkedés hiányát. A „pozitív” tünetek csak később nyilvánulnak meg mint például a sajátos érdeklődés, bizarr viselkedés. Az évek múlásával további tünetek is nyilvánvalóvá vállnak.

Beszédfejlődésük általában egyenetlen vagy késik, sokan közülük egyáltalán nem is beszélnek. Akik mégis használnak szavakat, nem képesek egyértelműen kifejezni magukat. Gyakori rendellenesség az echolália (ismétli a hallottakat, kérdéseket válasz helyett ismétel, órákkal később idézi a hallottakat). A „te” személyes névmást használják az „én” helyett. Jellemző a sajátos hanglejtés, monoton beszéd.

„- De hát mit csinálsz, mit gondolsz?- jött a hang. Tudván, hogy válaszolnom kell, ha meg akarok szabadulni a kellemetlenségtől, kompromisszumot kötöttem: megismételtem a „De hát mit csinálsz, mit gondolsz?” kérdést, határozott címzett nélkül.

- Ne ismételj meg mindent, amit mondok- szidott a hang.

Mivel reagálnom kellett, válaszoltam is: „Ne ismételj meg mindent, amit mondok.” Pofon. Fogalmam sem volt mit várnak tőlem.” (Williams, 1999,15- 16. old.)

A fejlődési zavarral élőknél többnyire súlyos nehézséget okoz a nyelv megértése is. Nem reagálnak szüleik szavaira, így ők nehezen tudnak kialakítani megfelelő kapcsolatot gyermekeikkel. A hosszú mondatokban vagy bonyolult szavakkal megfogalmazott utasítások is könnyen megzavarhatják az érintett gyermekeket. Vannak, akik képtelenek a szavak jelentésének általánosítására. Előfordul, hogy megértik a szót egy adott szituációban, de egy másik élethelyzetben már nincs jelentése számukra. Gondot okozhat egy olyan dologról beszélni ami nincs jelen, mert nem tudnak mentális képzeletet formálni arról amit nem látnak. Ezért nehéz nekik pl. üzenetet közvetíteni az iskola és az otthon között.

Szülők és szakemberek egyaránt megfigyelték, hogy ha egy gyermek kommunikációra képtelen, vagy nincs megfelelő kommunikációs rendszere, gyakran válik szükségtelenül frusztrálttá, viselkedése agresszívvé, így irányítja magára mások figyelmüket.

Az autizmussal élők közül sokaknál megfigyelhető egyfajta furcsa járás és fej és testtartás. A fájdalommal és hővel szemben mutatott extrém tolerancia, valamint bizonyos helyzetekben a félelemérzet hiánya is gyakori jelenség náluk.

Az érintettek között akadnak olyanok, akik egyes területen kiemelkedő képességekkel rendelkeznek. Van, aki gyorsan és jól számol, kiváló nyelvérzékkel rendelkezik (idegen nyelv ismerete), gyönyörűen rajzol, esetleg kiemelkedő zenei teljesítményre képes. Ezek a képességek akár zsenialitásig is fokozhatóak, mert a személy érdeklődését kizárólag az a bizonyos téma köti le.

Az autizmussal élő gyermekek többsége ragaszkodik az állandósághoz, nem szeretik a változásokat, félelemmel és dühkitöréssel reagálnak rájuk. Ezek erőteljes hisztériás rohamok is lehetnek pl. harapdálják vagy verik saját magukat, fejüket a falba verik.

Merev és sztereotip a viselkedésük, gyakran céltalan mozdulatokat ismételgetnek. A fejlődés korai szakaszában ez lehet: ujjcsavargatás, forgás, különböző tárgyak pörgetése, erős ragaszkodás egy – egy dologhoz. Nem vesznek részt közös játékokban, elsősorban azok a dolgok érdeklik, amelyekben a képzeletvilág nem kap szerepet. Szeretik nézni a pörgő forgó tárgyakat, a játékokból is csak a részletek kötik le figyelmüket. Irodalmi művek, mesekönyvek helyett szenvedélyes érdeklődést mutatnak a térképek, menetrendek, szakácskönyvek iránt.

„Imádtam a dolgokat másolni, kitalálni és elrendezni. Imádtam az enciklopédia sorozatunkat. Mindegyik elején voltak számok és betűk, és újra meg újra ellenőriztem, hogy sorrendben vannak-e, vagy éppen sorrendbe tettem őket…A kategóriák iránti kutakodásom nem állt meg az enciklopédiáknál. Végigolvastam a telefonkönyvet, és megszámoltam az összes Szabót, vagy egy név variációit. Kezdtem felfedezni az állandóság fogalmát.” (Williams, 1999,49- 50.old)

Sztereotip viselkedésnek számít a tárgyak, illetve a kéz nyalogatása is. Egyes kutatók szerint ennek oka az, hogy a tárgyakat nem képesek rendeltetésüknek megfelelően használni, ezért megelégszenek a nyalogatás által szerzett élménnyel. A kezek repkedő mozgása és az ujjak csattogtatása is a sztereotip viselkedések közé tartozik. Minél izgatottabb a gyermek annál intenzívebbé válnak a mozdulatok. A szavak, hangok, énekek ismételgetése is a rituális viselkedés gyakori formája, akárcsak az ismétlődő kérdezősködés.

Az érintett gyermekek között vannak akik érzelmileg érzéketlenek, képtelenek felismerni a különböző arckifejezéseket, vagy csak segítséggel képesek megérteni, hogy az arc mely részei árulkodnak érzelmekről. Előfordul, hogy nem tudják értelmezni valakinek az érzelmeit a hanghordozásból vagy a szóhasználatából, emiatt úgy tűnik, hogy semmilyen empátiával nem viseltetnek a környezetükben élő emberek érzései iránt.

Az autizmussal élőknek többnyire nehézséget okoz saját érzéseik kifejezésre juttatása. Ezekben az esetekben, a szülők attól félnek, hogy gyermekük nem tudja értésükre adni, ha problémája van pl. éhes, fázik, vagy fáj valamije.

Az autizmussal élő gyermekek általában kerülik a társaságot, vagy bizarr módon közelednek, nincsenek barátaik, a csoport peremére szorulnak, mert nem rendelkeznek a kapcsolatteremtéshez szükséges készségekkel.

„Mindenki mindig azzal jött, hogy nincsenek barátaim. Pedig a világom tele volt velük. Sokkal varázslatosabbak, megbízhatóbbak és valódibbak voltak, mint a többi gyerek. Garantáltan, mert saját magam alkotta világ volt, ahol nem kellett állandóan ellenőriznem magamat vagy a tárgyakat, az állatokat és a természetet. Egyszerűen jelen voltak mellettem. Volt még két barátom, akik nem tartoztak a valódi világhoz: a „foszlányok” és egy zöld szempár, amely az ágyam alatt bújt meg.” (Williams, 1999, 20. old.)

Gyakran nem értik a társas szokásokat, nincsenek tisztában a szociális szabályokkal. Pl. másképpen kell viselkedni a templomban, mint egy bevásárlóközpontban. Nem veszik észre, hogy viselkedésükkel néha zavarják a többi embert. Vagy túl hangosan, vagy túl halkan beszélnek és nem értik, hogy ez miért jelent problémát másoknak. Nincsenek tisztában, hogy milyen szavakat, kifejezéseket illik használni nyilvánosan.

„12 éves lányunknak, Jeannak megvolt az a rossz szokása, hogy káromkodott, ha dühös volt. Képtelenek voltunk megtanítani rá, hogy ez szociálisan nem kívánatos viselkedés”. (Schopler, 2002, 87. old.)

AUTIZMUSSAL ÉLŐK SPECIÁLIS ELLÁTÁSA_06

2.3. Az autizmus kialakulásának lehetséges okai

A hatvanas években még azt feltételezték, hogy az autizmus kialakulásáért elsősorban a környezeti ártalmak és a nem megfelelő szülői gondoskodás a felelős. Maga Kanner is úgy vélte, hogy a szülők bizonyos személyiségvonásai hatnak kedvezőtlenül a gyermek fejlődésére (skizoid, kényszeres, túlzottan racionalizáló). Ezeket az általában intelligens, de hideg szülőket Bettelheim „frizsiderszülőknek” nevezte el. (Comer, 2000.).

Hogy a környezet és a szociális megfosztottság az autizmus kialakulását mennyire befolyásolja Uta Frith egy tragikus esetet említ, Geniét. A lányt 1970- ben egy kicsi, zárt szobában találták meg, székéhez szíjazva 13 év borzalmas fizikai és szociális nélkülözés után. Szabadulását követően a lány bőséges érzelmi reakciót mutatott, örült az emberi kapcsolatoknak, tehát az autizmust az Ő esetében ki lehetett zárni.

Az érintett szülők szempontjából fontos volt tisztázni, hogy nem ők a felelősek a kialakult állapotért. Tony Attwood ezzel kapcsolatban kijelentette: „feltétlenül el kell oszlatni azt a tévhitet, hogy az Asperger- szindrómát a helytelen nevelés, elhanyagolás vagy bántalmazás okozza. Eleinte sajnos a legtöbb szülő úgy gondolja, hogy a jellegzetes viselkedés a gyermekhez való viszonyuk, vagy saját személyiségük miatt fejlődik zavart módon, de a hibát nem önmagukban kell keresniük. Ugyanakkor a családtagok, barátok és idegenek továbbra is meg lehetnek győződve arról, hogy a gyermek szokatlan viselkedését a helytelen szülői magatartás okozza.” (Topolánszky- Zsindely, 2003.)

Mivel az érintett szülők elmondása szerint a legtöbb gyermek születésétől fogva valamilyen fejlődési zavart mutat, a kutatás a genetika és a szülészet területére irányult. A kutatások a következő rizikófaktorokat azonosították az autizmussal összefüggésben: a terhesség és a szülés alatt gyakoribbak voltak a komplikációk, szülés idején az anya 35 évesnél idősebb, terhesség alatt gyógyszerszedés, vérzés a terhesség negyedik és nyolcadik hónapja között, illetve vércsoport összeférhetetlenség. Azonban ezek a tényezők sok gyermek élettörténetében is megjelentek, akik később normálisan fejlődtek, ezért a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a háttérben nagy valószínűséggel genetikai okok vannak.

Topolánszky az autizmus spektrumzavar kialakulásáért, a genetikai okot tekinti indítóoknak, mely a központi idegrendszer organikus sérülését eredményezi. Rámutat arra, hogy több kutató a 7. kromoszóma egy területére gyanakodik, ahol legalább egy autizmus- gén lehetséges. Szerinte valószínűleg 3-5 génről lehet szó, melyek az autizmus kifejlődésében sebezhetőséget okozhatnak: ezek 10%-át azonban környezeti tényezők irányítják, pl. fertőzések terhesség idején. Topolánszky egy olyan statisztikát említ, amely szerint 1000-ből 5 gyermek és felnőtt autizmussal élő található, akiket extrém kapcsolathiány és elzárkózás jellemez. Egy szintén általa említett adat alapján, mindegy 100 érintett gyermekből 5 válik önálló felnőtté. (Topolánszky- Zsindely, 2003.)

AUTIZMUSSAL ÉLŐK SPECIÁLIS ELLÁTÁSA_07

2.4. Az autizmus kezelése, terápiás lehetőségek

Az autizmus nem betegség, hanem egy állapot, így hagyományos orvosi módszerekkel gyógyítani nem lehet. Azonban a mai modern világban korai diagnózissal, megfelelő szakértelemmel és terápiával lehetőség van arra, hogy az autizmussal élők állapota és életkörülményei jelentősen javuljanak.

„Ahhoz, hogy segítséget nyújtsanak az autizmussal élőknek, a személyzetnek elmélyültebb képzésre, nagyobb gyakorlatra van szüksége, hiszen többel kell megbirkózniuk, mint pusztán a tünetekkel. A tünetek kezelése nem szünteti meg az okot, és sok autizmussal élő ember esetében, ha a tüneteket elfojtják, az okok újakat hoznak létre. Ez mindenkit frusztrál. Frusztrálja a szülőket, akik bizalmukat helyezték abba, aki a gyerekeikkel foglalkozik. Frusztrálja a tanárokat és a szakembereket, akik erőfeszítéseket tesznek azért, hogy segítsenek az autizmussal élő embereknek, mégis kénytelenek ugyanazon vagy hasonló tünetek visszatérésével szembesülni. Legfőképpen pedig azokat az autizmussal élő felnőtteket és gyerekeket frusztrálja, akik IGAZI segítséget keresnek.” (Williams, 2001, 33.old.)

A terápiát minden esetben a gyermek képességeihez, állapotának súlyosságához, járulékos problémáihoz, személyiségéhez kell igazítani. A fejlesztés konkrét céljának kitűzésekor törekedni kell arra, hogy a gyermekkel és szüleivel szemben támasztott elvárások reálisak legyenek. Minden esetben a közeli vagy távlati cél az, hogy az érintettek, saját képességeikhez mérten minél önállóbb, függetlenebb, más személy segítségére kevésbé szoruló emberekké váljanak.

A fejlesztés a szülők bevonásával, együttműködésével történik, a gyermek egyéni és a család igényeihez kialakított terv szerint halad.  Az évek során többnyire ugyanaz a terapeuta foglalkozik az érintett személlyel.

Az első lépés a megfelelő közeg kialakítása, amely a gyermek egyéni szükségleteihez alkalmazkodik. Az autizmussal élők igen érzékenyek a változásokra, a terapeuta viselkedése a fejlesztés során mindig érthető és bejósolható kell legyen.

A fejlesztés fő területei

Kommunikációs készségek tanítása- vizuális támogatás

Az autizmusban a nagyobb problémát nem a kommunikáció hiánya, hanem a kommunikációs szándék hiánya jelenti. A fejlesztés első fontos lépése a személyes kontaktus kialakítása (pl. szemkontaktus, mutatás), továbbá valamilyen kommunikációs forma funkcionális használatának a tanítása (képkártya csere).

Az írott közlés, kép, tárgy alkalmazása vizuálisan segít a gyermeknek felidézni, hogy mi az aktuális teendője, vagy emlékezteti őt valamilyen jövőbeli eseményre.

A gyermeket rá kell vezetni arra, hogyan jelezze, ha szüksége van valamire, milyen módon kérjen és adjon információt, és milyen helyzetekben és személyekkel kapcsolatban használhatja azokat.

Szociális készségek tanítása

Célja a gyermek képességszintjének megfelelő szociális viselkedés elsajátítása, fejlesztése.

„A gyermek magányos viselkedésébe tudatosan beavatkozó technikák alkalmazása szükséges az interakciók strukturálásánál, hogy az autista gyermek a szociális tevékenység aktív részesévé váljék.”(Howlin/Rutter, 1997, 5. old.)

A szociális interakció javulása nemcsak a gyermek, hanem a szülő szempontjából is döntő fontosságú. A kölcsönösség hiánya negatívan hat a szülő- gyermek kapcsolatra, különösen a kevéssé reagáló autisztikus gyermekek esetében, akiknél rendkívüli kitartás szükséges a szeretetteljes kapcsolat fenntartásához. El kell fogadniuk az ismeretlen személyek jelenlétét, a segítség és a különböző feladathelyzeteknek az elfogadását. Hogyan kapcsolódhatnak be a kortársakkal való játékba, szabályok betartása, amelyek segítségével kiküszöbölhetőek a durva szociális hibák, melléfogások.

Kognitív készségek fejlesztése

Az autizmusban típusos nehézségek közé tartozik a rugalmas gondolkodás hiánya, az információk egészként való észlelése, érzékelése, az általánosítás nehézsége. Az érintett gyermekek a fejlesztés során megtanulhatják más személyek gondolatainak, érzelmeinek, viselkedésének megértését. Alternatív problémamegoldó stratégiákat sajátíthatnak el, figyelmüket kiterjeszthetik az interakcióban levő összes személyre. A terápia segítségével képessé válhatnak a tanult szabályok általánosítására, az elvont fogalmak, összefüggések megértésére.

Viselkedésterápia

Autizmussal élő személyek esetében, a kommunikáció zavara, a nem megfelelő szociális kapcsolatok és a szűk érdeklődési kör viselkedésproblémákat okozhat. A szülők és a szakemberek számára a viselkedésproblémák kezelésében többnyire az a leghatékonyabb, ha megpróbálják felmérni a gyermek speciális igényeit és kitalálják, hogy mi okozza az adott viselkedést. Ennek alapján olyan készségeket taníthatnak meg a gyermeknek, amellyel ellensúlyozni tudják a zavart, illetve úgy módosítják az autizmussal élő környezetét, hogy az alkalmazkodjon a mögöttes zavarhoz.

„A viselkedéskezelés alapelveit általában a speciális oktatásban alkalmazzák, melynek  során befolyásolják egy bizonyos viselkedés következményeit, annak érdekében, hogy a viselkedés maga megváltozzon.(Ruggles és LeBlanc, 1985.) Mindez azon a feltételezésen alapul, hogy a gyermek azért viselkedik egy bizonyos módon, mert valamilyen célt el akar érni.” (Schopler, 2002, 204. old)

A pozitív megerősítés (mosoly, ölelés, étel, tárgyak) a számára érthető jutalom használatával lehet hatékonyan növelni a kívánt viselkedést vagy időtartamát. Ez akkor a legeredményesebb, ha rendszeresen és kiszámíthatóan követi a viselkedést, mert a gyermek számára érthetővé kell tenni, hogy végre kell hajtania egy bizonyos viselkedést, ahhoz, hogy megkapja amit szeretne. Ez általában tárgyi és szociális jutalom (dicséret).

Az alábbiakban bemutatok néhány Magyarországon is ismert és alkalmazott terápiát, természetesen a teljesség igénye nélkül.

TEACCH- Program

„Treatment Education of Autistic and Related Communication-Handicapped Children” („Autisztikus és azzal összefüggő kommunikációs fogyatékosságot mutató gyermekek oktatása és kezelése”)

A harminc éves múltra visszatekintő, magas szinten kifejlesztett és eredményesen használt módszer, a viselkedésproblémák javításának és megelőzésének legkövetkezetesebb rendszere. A kezelési elemek mind a viselkedésre, mind a nyelvhasználatra irányuló fejlesztő programokat tartalmaznak, melyeket egyénre szabva állítanak össze. Figyelembe veszi az autizmussal élő személy kiszámítható igényeit, képességeit és nehézségeit egyaránt. A TEACCH egy strukturált oktatási program, melyben nem verbális eszközökkel segítik a tanulást. Képek segítségével a beszélni nem tudó, és nem értő gyermekek számára is előre lehet jelezni a várható történéseket. A programban a szülők egyenrangú félként vesznek részt.

A módszer világszerte több helyen beépült az oktatásba, a tanárok és a szülők elismerően nyilatkoznak eredményességéről.

PECS- Picture Exchanging Communication System

Képes kommunikációs rendszer, amelyet 1996- ban Andrew S. Bondy és munkatársai fejlesztettek ki autizmussal élő gyermekek számára, akiknél jelentős késéssel, vagy egyáltalán nem alakul ki a nyelvhasználat. Az alternatív kommunikációs eszköz kiválasztása egyénenként történik, a gyermek szimbólum értésétől függően, kép, tárgy vagy írott szöveg formájában.

A képeket elsősorban a „Boardmarker” számítógépes programból választják, ki de a fejlesztés során használnak saját készítésű fotókat is, a legfontosabb feltétel, hogy a gyermek érdeklődést mutasson az adott kép vagy tárgy iránt és értse azok jelentését. A használat során a kommunikáció kölcsönösségét tanítják meg, a gyermek csak úgy kapja meg a kívánt tárgyat, ha annak tárgyképét a kommunikációs partner kezébe adja.

A módszer segítségével, a gyermek nem csak a szűk környezetével tud kapcsolatba lépni.

„8 éves fiam nem tud beszélni. Ken néha képes a családtagok számára érthetővé tenni, hogy mit akar, de idegenek nemigen tudják kitalálni kívánságát. Elkezdtem polaroid képeket csinálni olyan tárgyakról, amelyeket szeret, például kedvenc ételeiről. Amikor valamit szeretett volna, rávettem, hogy mutasson rá az adott tárgy fényképére. Amikor megszokta ezt a rendszert, azt akartam, hogy másokkal is képes legyen használni. Csináltam egy karikát az övére, és arra erősítettem a képeket. Kennek azóta már sok különböző karikája van, a különböző kiruccanásokhoz, például étteremhez, bevásárlóközponthoz, buszozáshoz. (Schopler, 2002, 79. old.)

ABA- LOVAAS módszer

Alkalmazott viselkedéselemzés-  a fejlesztés során a terapeuta olyan tanulási rendszert hoz létre a gyermek számára, melyben minden pozitív viselkedésmódot megjutalmaz, a negatívakat azonban figyelmen kívül hagyja vagy bünteti. A károsodott viselkedésmódok közé tartozik a figyelem nagymértékű hiánya, a rosszul kialakult szociális viselkedésmódok, a szokásos emocionális viselkedésmódok hiánya. A program alapja, hogy a gyermek megtanuljon utánozni. A terápia elején a segítő megtanítja a gyermeket testmozgásainak leutánzására, majd folyamatos jutalmazással eléri, hogy rövidebb- hosszabb hangokat, szavakat, később mondatokat is megismételjen. A program tartalmazza a gyermek teljesítményének folyamatos mérését a terápia elejétől a végéig, így nyilvánvalóvá és értékelhetővé válik annak eredményessége.

Legjobb eredményeket a 6 év alatti gyermekek fejlesztésében értek el, a módszer nagyon hatékony az óvodai valamint az iskolai integráció elősegítésében.

Az alábbi két terápiás módszer nincs tudományosan tesztelve, tehát eredményessége szakmailag nem bizonyított.

SON- RISE program

A Son- rise módszert szülők dolgozták ki. A fejlesztés otthon végezhető, legfontosabb eleme a szerető, elfogadó magatartás a gyermek iránt. Előzetes ismeretekre nincs szükség, az alkalmazott technikák egyszerűek, könnyen elsajátíthatóak. A szülők egy ingerszegény szobában játszanak a gyermekkel, úgy, hogy a gyermek irányít. A terápia során a gyermekben kialakul a bizalom az emberek iránt és egyre többet akar tudni a vele kapcsolatba lépő személyekről és világról.

BÁNFFY- módszer

A komplex érzékelést és észlelést fejlesztő terápia.

Komplex érzékelést és észlelést fejlesztő terápia, amelynek kifejlesztése az Ausztriában élő dr. Bánffy Eszter nevéhez fűződik.

A módszer egyedülálló, eredményességének legfontosabb összetevői:

Kiegészítő terápiák

Zeneterápia

Tudományosan bizonyított tény, hogy a zenének fejlesztő hatása van a mozgás, a figyelem, a koncentráció és kommunikáció területén. Az első elterjedt zeneterápiás módszer Carl Orff nevéhez fűződik, aki nagy hangsúlyt fektetett a zenei önkifejezésre és azt tapasztalta, hogy zenélés közben csökken a gyermekek mozgásos ügyetlensége, javul a beszédképességük és a magatartási problémák is csökkennek.

A zeneterápia nem gyógyítja a sérülést, de a magányába zárkózott autizmussal élő ember is képes ráhangolódni a másikra, könnyebben elviseli környezetét, javulhat az állapota.

Egyre több intézményben van már lehetőség a zeneterápia igénybevételére.

„Nekem volt kezem és a zongora volt a kesztyű. Csak rátettem a kezem a billentyűkre, a zenemű meg létrehozta önmagát a fejemben. Az ujjaim táncoltak a billentyűkön. A hozzám visszajutó hang egységes egész és gyönyörű volt.” (Williams, 2001, 240. old.)

Szenzoros integrációs terápia (AYRES)

Anna Jean Ayres, amerikai neveléspszichológus és agykutató fejlesztette ki a szenzoros integrációs teszteket és terápiát, amely eredményeként az autizmussal élő gyermekek esetében fejlődik a testi- lelki én, amely az éntudathoz és személyiségfejlődéshez vezet. A gyermekek viselkedésében megfigyelhető zavarok a fejlődés hiányára utalnak és egyúttal támpontot adnak a fejlesztés területére. A terápiát ott kell elkezdeni ahol az idegrendszeri hiányosság, diszfunkció megjelent.

A program három fontos részterület fejlesztését érinti:

  1. finommotorika fejlesztése- szem kéz koordináció
  2. nagymozgások fejlesztése- testi képesség, gyermeki szervezet növekedése, teherbírás, egyes szervek teljesítőképességének befolyásolása, egészséges életmódra nevelés, térben való tájékozódás fejlesztése
  3. testi tudatosság és utánzás

A terápia hely és eszközigényes. A szenzoros és vesztibuláris ingerléshez nélkülözhetetlenek bizonyos speciális eszközök, mint például: függőháló, függőágy, hinták, óriáslabda, guruló hengerek, „mózeskocsi”, gördeszka. Jó, ha van bordásfal, zsámoly és tornapad. További szükséges eszközök: kötél, karika, kerék, takaró, párna, kendő. Hasznát lehet venni egyszerűbb hangszereknek (cintányér, furulya, dob) és zenés, dalos magnókazettáknak is (auditoros ingerlés). Ritmikus ingerléssel kellemes, elengedett állapotba hozható a gyermek, a kiszámítható ismétlődő inger nyugtatólag hat rá. Mivel a vesztibuláris ingerlés tartósan befolyásolja az idegrendszert, hatása még órák múlva is kimutatható.

HRG fejlesztés

A HRG komplex fejlesztés. Feladatköre: a megkésett, eltérő mozgás, beszéd és értelmi fejlődés, figyelemzavar, eltérő aktivitás, mozgássérültség, érzelmi kötődési és beilleszkedési problémák kezelésére, kezdeti hibák korrigálása.  A langyos vízben (30 C°) végezhető feladatok két három év alatt megtaníthatóak a gyermekeknek. Minden HRG fejlesztést alapos neuro- és szenzomotoros vizsgálat előz  meg, a vizsgálat eredményének függvényében állítják össze a terápia elemeit. A különböző mozgáselemek a vízben könnyebben elvégezhetők, mint szárazföldön. Ez kedvezően hat a gyermek motorikus és szenzoros képességeire. Normalizálhatja a hiányzó képességeket, valamint a felfogóképességet is növeli.

Lovas terápia

Gyógypedagógiai célú vagy fejlesztő lovaglás: elsősorban pszichés problémák, kommunikációs nehézségek, tanulási zavarok, értelmi fogyatékosság esetében javasolják. A terápia lényege, a lóval való közvetlen kontaktus, testének melege, puhasága, járásának ringatása, amelyek segítenek kikapcsolni a külső és belső ingereket. A foglalkozásokhoz hozzátartozik a lovak ápolása, gondozása is, amely növeli a gyermek felelősség- és kötelességtudatát, fejleszti szociális érzékét. A terápia eredményeként a gyermekek magabiztossága nő, határozottabbak, bátrabbak lesznek.

Vissza a Tartalomjegyzék - hez



2010-04-10 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés