lepjunk.hu

AUTIZMUSSAL ÉLŐK SPECIÁLIS ELLÁTÁSA - Bevezetés

AUTIZMUSSAL ÉLŐK SPECIÁLIS ELLÁTÁSA_03 Czigelmajer Gizella szakdolgozata

1. Bevezetés

Autizmus. A ”világ” kívül rekesztésének és a ”világba” való bekapcsolódásnak a küzdelme. Nappali álmodozás.

Nem betegség, hanem egy állapot, az agyműködés zavara, mely genetikai tényezők, illetve az agyat ért károsító hatások következményeként jön létre. Tünetei csaknem minden esetben életre szólóan megmaradnak. Az érintett személyek nagy mértékben fejleszthetőek, de teljes gyógyulásukra nincs esély- vélik jelenlegi ismereteik birtokában a szakemberek.

A Címoldal megtekintése 


Sokan állítják, divat lett az autizmus. Ha egy gyermek ”más”mint a többi, idegen a normáinktól, vagy elkápráztat tehetségével és ehhez még egy bizarr viselkedés is társul, autizmussal élőnek titulálják. Hogy mikor mi számít normálisnak, mi különlegesnek, az egy kicsit a világ hangulatától is függ.

Manapság gyakran találkozunk ezzel a kifejezéssel hetilapok ” A pszichológus válaszol” rovatában, vagy a Tv- t nézve, amint magukba zárkózó, ringatózó vagy valamely területen magasan kiemelkedő tehetségű csodagyereket mutatnak be.

A társadalom nincs teljes mértékben felkészülve a befogadásukra, kevés a róluk szóló valódi, tényszerű információ. Szerencsés esetben felismeri a csecsemőgondozó, az óvónő vagy a nevelő a szemkontaktus hiányából, a kommunikációzavarból, az elkülönültségből, a meghökkentő hangulatváltozásból az autizmus tüneteit. Ezután két dolog történhet: jó esetben tájékoztatják a szülőt arról, hogy hová fordulhat segítségért, azonban megesik- sajnos elég gyakran- hogy a gyermeket stigmával látják el, és az óvodából tovább vezető útja bizonytalanná válik.

A diagnózis váratlanul éri a szülőt. Elkezd kutatni az emlékei között, hogy hol is találkozott ezzel a kifejezéssel, mire emlékszik a látottakból vagy az olvasottakból. Aztán keresni kezdi az ismeretségi körében azokat az embereket, akik esetleg segíteni tudnak, vagy rajtuk keresztül eljuthat a megfelelő szakemberhez. Az érzés sürgető. Hiába tudja, hiszen elmondták, hogy a fejlesztés hosszú és lassú folyamat lesz, neki most sürgős. Elsírja bánatát a barátainak, a szűk családnak, másoknak nem, nem szeretné ha kitudódna, úgysem értik miről beszél.

Tanácsot nem vár senkitől, csak arra vágyik, hogy meghallgassák. Könyveket vásárol, hogy tisztában legyen gyermeke állapotával. Aztán lassan megnyugszik.

A tényt, hogy gyermekünk autizmussal él, nem tudjuk megváltoztatni. Át kell szerveznünk éltünket, elsődleges és másodlagos célokat kell kitűznünk magunk elé. Borulnak terveink, esetleg munkát sem tudunk többé vállalni. Figyelnünk kell társunkra, egészséges gyermekünkre és önmagunkra is.

„…azok a szülők, akik otthonukban valamilyen módon sérült gyermeket nevelnek, a gyermeknevelés szokásos nehézségeit messze meghaladó érzelmi, anyagi, erkölcsi és társadalmi terheket cipelnek a vállukon és a szívükben.” ( Kálmán, 1997,11. old.)

Hogy miként működik egy olyan család, ahol fejlődési zavarral élő gyermek nevelkedik, saját tapasztalatból ismerem.

Nem azért választottam szakdolgozatom témájául az autizmust, hogy saját örömökkel és nehézségekkel teli szürke hétköznapjainkat bemutassam. Bepillantást szeretnék nyerni hasonló sorsú családok életébe, hogy miként élték meg a diagnózist, megérteni azokat a problémákat, nehézségeket, amelyekkel szembe kell nézniük/néznünk, ráismerjek a megoldásokra, vagy felfedezzem, hogy más ember az enyémhez hasonló helyzetben milyen kiutat választ.

Az autizmussal élő gyermekeknek ahhoz, hogy minél teljesebb életet éljenek korai speciális fejlesztésre, képzésre, nevelésre, tanításra, a legtöbb érintett felnőttnek egész életen át támogató- védő családi és munkahelyi, vagy megfelelő színvonalú, egyénre szabott intézményes környezetre van szüksége.

Dolgozatom célja, hogy részletesen bemutassam magát az állapotot, beleértve az okokat, tüneteket, terápiákat, valamint azt, hogy milyen támogatásban részesülhetnek azok a szülők, akik autizmussal élő gyermeket nevelnek.

Bízom benne, hogy átfogó képet tudok bemutatni az állapotról, az érintett személyek ellátásának erősségeiről valamint hiányosságairól és a kutatás alatt szerzett tapasztalataimat nem csak a magánéletben, hanem munkám során is kamatoztatni tudom.

Vissza a Tartalomjegyzék - hez


2010-04-10 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés