lepjunk.hu

A Bánffy-módszerről - I.

Autista, valamint pszichotikus és érzékszervi zavarokban szenvedő gyermekek kezelésében alkalmazott komplex érzékelés- észlelésfejlesztő terápia Bánffy-módszerrel - ez volt Dr. Dr. Bánffy Eszter, Ausztriában élő professzor-asszony előadásának címe. Az Autisták Érdekvédelmi Egyesületének meghívására (személyes közreműködésemmel), 1999. április 24-én, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola Bethlen Gábor téri Dísztermében hallgathattuk őt. Az alábbiakban ennek az előadásnak (eredetileg német nyelven) szerkesztett változatának első részét közlöm, Frau Dr. Bánffy szíves hozzájárulásával.

Megjelent az Esőember 1999. - III. évfolyam, 2. számában


Az autizmus és az észlelési zavarok területén folytatott kutatások az utóbbi 20 évben nagy eredményeket értek el. Így az a szó, hogy autizmus egészen korszerűvé vált. Majdhogynem valamennyi pszichés vagy értelmi károsodás esetében használják, és lassanként már alig differenciálják. Megkíséreljük az autizmus témáját két szempontból vizsgálni: az érintettek oldaláról valamint a mi szempontunkból.

Ez az érintettek oldaláról azt jelenti, hogy az érintettek nem vagy csak részben érzik magukat általunk megértettnek, mert érzékelésük/észlelésük a világról gyakran más, de legalábbis a mi érzékelésünktől/észlelésünktől különböző. A mi szemszögünkből nézve az autisztikus jegyekkel élő embereket, akiknek kommunikációja nem minden metszetében felel meg a mi elvárásainknak, nehezen vagy alig tudjuk megérteni és értelmezni. Mi saját beleérző képességünkre és képzelőtehetségünkre vagyunk utalva. Terápiás munkánk arra összpontosul, hogy a két előbbiekben említett világot, amelyek részben vagy akár teljes egészében különbözőek, közelebb hozzuk egymáshoz, s arra hogy az érintettek életminőségét a számukra idegen környezetben javítsuk.

Az alábbi fejtegetések az érintettekkel töltött utóbbi húsz év tapasztalataira vonatkoznak és azokra a terápiákra, melyeket tíz éve alkalmazunk rehabilitációs intézetünkben. Inkább gyakorlatias szempontokra összpontosítunk és csak egész röviden érintjük az autizmus történeti kialakulását.

Az autizmus történelmi háttere:

A fejlődéslélektan, a hatvanas évek vége óta, különös jelentőséget kapott a diagnosztikai eljárásban a gyermekek viselkedésénél. A viselkedések összehasonlítása azonos korú beteg és egészséges gyermekek esetében lehetővé tette, hogy különböző viselkedési formák egyértelmű besorolást kapjanak, s egyúttal megfelelőbb, segítő rendszabályokat alkalmazzunk. Csak a nyolcvanas években vált lehetővé a változások minőségi szempontjainak és az autisztikus gyermekek fejlődési sajátosságainak meghatározása és rendszerezése. Nem a késlekedés vagy a normális lefolyás jellemzi az autizmust, hanem az a folyamat, amely a kezdettől fogva fennálló vagy a korai gyermekkor óta beállt fejlődés változását befolyásolja.

Az autisztikus magatartásformákat mélyreható fejlődési rendellenességként határozzuk meg. Három terület különös módon érintett: az emberi kapcsolatok, a kommunikáció, valamint a tevékenységek és érdeklődési területek.. Az első két terület minőségileg sérült, a harmadikra a sztereotip cselekvések jellemzők. Az "infantilis ill. koragyermekkori autizmus" fogalmát 1943-ban Kanner határozta meg. Később Asperger az autisztikus viselkedés egy másik formáját írta le, melynél az emberi kapcsolatok területe sérült, de sem szűkebb értelemben vett fejlődési lemaradás, sem pedig a beszédkészség vagy kognitív képességek visszamaradása nem figyelhető meg. A fejlődési zavar már a harmadik életévben fellép, és tízezerből mintegy 4-7 gyermeket érint.

Részünkről a mélyreható fejlődési zavar meghatározását tartjuk megfelelőnek.

Autisztikus magatartás a mi szemszögünkből

Tapasztalataink szerint autisztikus magatartású gyermekeink néhány kevés kivétellel fejlődésükben késleltetettek vagy visszamaradottak voltak. Valamennyien az emberközi kapcsolatokban és verbális valamint nonverbális kommunikációjukban rendhagyó magatartást mutattak. Valamennyi esetben érzékelési/észlelési hiányosság, vagy zavar mutatkozott. Valamennyi gyermeknél szervi elváltozásokat - agyi károsodásokat, anyagcserezavarokat, fragilis-X szindrómát, érzékszervi károsodásokat, szülés előtti illetve utáni oxigénhiány okozta károsodásokat, étkezési zavarokat, különböző allergiás zavarokat, funkciózavarokat, epilepsziát, génanomáliát, Down-kórt, túlzott kötődést bizonyos, szenzibilis fázisokban fellépő eseményekhez és sok mást is - találtunk. Ezen felismerések alapján a különféle autisztikus magatartásformákat úgy tekintettük, mint egy-egy túlélési stratégiát, hogy a valós világgal, amelyben egy érintettnek el kell igazodnia, boldoguljon. Az érintett magatartása, viselkedése mindig arra irányuló igyekezet, hogy a valósággal megküzdjön. Fenyegető, félelmet keltő helyzetekre, eseményekre, történésekre az érintettek bizarr, elutasító vagy sztereotip magatartással válaszolnak.

Ott, ahol a kisgyermek fejlődésében döntő esemény történik, amelyet bármilyen okból is, de nem tud feldolgozni, a fejlődés rövid időre megáll, és a kliensek egy bizonyos fajtájú pótcselekvést fejlesztenek ki, ti. az autisztikus magatartást. Ez a magatartás helyettesíti tulajdonképpen a komplex, kreatív, céltudatos cselekvést. Ettől kezdve a fejlődés eltérő irányt vesz fel. Az észlelés, érzékelés mindinkább torzul, a valóság mind fenyegetőbbé válik.

Fordította: Kocsis Alajos

A folytatás: II. rész - itt letölthető


2010-04-06 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés