lepjunk.hu

Uta Frith: Autizmus – A rejtély nyomában

Uta Frith: Autizmus – A rejtély nyomában

A szerző előrebocsátja, hogy könyvében az Autizmus szót következetesen nagy A betűvel írja. „Ennek az az oka, hogy a szót rövidítésként használom annak a jellegzetes fejlődési rendellenességnek a jelöléséhez, melyet gyakran korai infantilis autizmusnak vagy kora-gyermekkori autizmusnak neveznek.” – jegyzi meg a könyv stílusáról, mely végig lebilincselő, és egyben izgalmas olvasmány.

(Kapocs Könyvkiadó – 1991)


A könyvborítón egy, az autizmushoz látszólag közvetlenül nem kapcsolható kép látható, melyet Georges de la Tour festett a 14-15. században. A kép címe: „Hamiskártyások.” A 10-ik fejezetben magyarázatot találunk arra, miért került ez a kép a fedőlapra:

„Négy díszesen öltözött embert látunk: az asztalnál kártyajátékukba merülve egy nő és két férfi ül, a csoport mögött egy cseléd áll, aki egy pohár bort tart. E puszta tények nem közvetítik a drámát, amely a szemünk előtt játszódik le., bár nem látható olyan értelemben, ahogy maguk az érintett szereplők.

Tudjuk, hogy dráma játszódik, mert a szereplők szemükkel és kezükkel sokatmondóan beszélnek. A középen ülő hölgy és a cseléd furcsán, oldalvást pillant. Mindketten a baloldali játékosra néznek, aki ránk tekint. A hölgy jobb kezének mutatóujjával  rá is mutat. A tekintettel és a kézmozdulattal ilymódom megjelölt játékos bal kezében két ászt tart a háta mögött. A többi kártyát az asztalon könyöklő jobb kezében fogja. A másik játékos, a jobb oldalon, szemmel láthatóan lefelé, a kártyáiba néz.

A leírás még ezekkel e részletekkel együtt sem ragadja meg azt, ami e jelenetben történik. Ehhez egymás mellé kell raknunk a tényeket és meg kell fogalmaznunk néhány következtetést. A tények és a következtetések arról szólnak, amit a szereplők látnak, tudnak és hisznek. Bár a lelkiállapotok nem láthatóak, feltételezhetjük ezeket a festő szándékaitól vezérelve, logikusan és pontosan, nem pedig erőtlen és homályos spekuláció útján. Ennek eredményként tudjuk, hogy a festő egy kártyajátékban a csalás pillanatát ábrázolta. Honnan tudjuk e tényt ilyen bizonyosan? Megértésünk egy minden normális felnőtt által birtokolt és a készség különböző fokán alkalmazott erőteljes szellemi eszközön alapul. Ez az eszköz a tudatteória.”

Uta Frith tovább tűnődik tudatunk e mentalizációs képességéről, és elvezet bennünket az Autizmus mibenlétét magyarázó Sally-Anne kísérletig. Az autista gyerekek „kudarcáig”.

De már a könyv elejétől találkozhatunk az Autizmus jellegzetességeit bemutató szemléletes idézetekkel, történetekkel, melyek bizonyítják, hogy az állapot régóta előfordul az emberiség történetében, „nem mai jelenség”! Ilyen Kaspar Hauser (1828), Victor (1801) – az aveyroni talált fiú – története. Vagy még korábban, a 13. századból származó Szent Ferenc virágai legendagyűjtemény Boróka testvére.

Nem akarván végül is majd az egész könyvet lemásolva ismertetőmet túl hosszúra nyújtani, csak egy idézetet engedjenek meg még a végére:

 

 

"A legmeglepőbb az Autizmusban szenvedő gyermek tipikus külleme. Akik ismernek más, komoly fejlődési rendellenességtől szenvedő gyermekeket tudják, hogy azok fogyatékosnak is látszanak. Ezzel szemben a fiatal autista gyermek az esetek többségében meglepi a szemlélőt szívbemarkoló, szinte túlvilági szépségével."

Nézzék csak meg alaposan Timike hétéves autista kislány képét!

(Kocsis Alajos)



2010-03-26 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés