lepjunk.hu

Mózes parancsolatai régen és ma

Szomorú lenne napjaink Mózese:

a tízparancsolatból hetet elvetettek és szabaddá tették a tilalmat.


Az első három parancsolat Istenre vonatkozik, de mivel azt állítják, hogy Isten nem létezik, ezeket figyelembe sem veszik.

A 4. parancsolat is alig áll, mivel a gyermekek szembeszállnak szüleikkel, jogaikra hivatkozva, nem engedelmeskednek, és döbbenetesen tiszteletlenül beszélnek édesapjukkal és édesanyjukkal.

Az 5. parancsolatot az államok jogrendszere magához vette, és a gyilkosságot szigorúan bünteti.

A 6. parancsolatot viszont nem tiltja, s így bárki úgy paráználkodik, ahogy akar, s elválik vagy megcsalja házastársát tetszés szerint büntetés nélkül.

A 7. és 8. parancsolatot az államok beillesztik jogrendszerükbe. Büntetik a lopást és a tulajdon igazságtalan eltulajdonítását.

Viszont a 9. és 10. parancsolatot megengedik. Mindenki azt kívánhat, amit akar, a jogrendszer szerint ez nem bűn. Így a tízparancsolatból hármat tekint az állam bűnnek, s ezzel tökéletesen megmagyarázható jelenkorunk erkölcsi alámerülése.

Dr. Szálka Irma történész


Gazdaságkor címmel Czakó Gábor 1994-ben többek között ezt írta:

„A jog és az erkölcs kettéválása, "szekularizálása" megtörtént, különösen nagy sikerrel az európai kultúrkörben. A szétválás után törvényszerűen bekövetkezett a szembenállás, aminek folytán lehanyatlott az erkölcs, a korábban uralkodó erő. A jog uralmának amoralitására mi sem jellemzőbb, mint a szemforgató hivatkozás az erkölcsre, különösen a Tízparancsolatra, mint jogforrásra. Az Első Tábla parancsainak megtartói a diktatúrákban hatályos törvények szerint kifejezetten üldözendők, a demokráciákban ezeknek az Istenre vonatkozó parancsoknak még a legáltalánosabb törvénybe-iktatása is alapjaiban sértené a liberális alkotmányokat. Még a jámbor karácsonyi szokások utcai gyakorlása is erkölcsi terrornak minősül a liberális Amerikában.

Gondoljuk el, hova jutna a "fejlett világ", ha betartaná az első parancsot: "Uradat Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!"

A Második Tábla parancsai értelmetlenül lógnak a levegőben az Első nélkül, nem is veszik őket komolyan a parlamentek. Megállna a fejlődés, ha az egyik ember nem kívánná a másik javait. Milyen alapon lehetne tiltani a paráználkodást? Ne ölj? A modern jogrendek egy része megengedi bűnözők megölését, szinte valamennyi a magzatokét, egyre több az öregekét, betegekét. Hazudni? Az ezredfordulóra az USA nemzeti össztermelésének felét a médiaipar, ez a kolosszális nem-valóság gyártás fogja kitenni. De be nem tartott, és be nem tartható ígéretre épül a politika, a reklám, a kereskedelem stb. Ne lopj? Ugyan kérem! Az általános és tényleges jogelv: bármi megtehető, amit a törvény nem tilt.”


A Tízparancsolatról

Úgy vélem, hogy a Tízparancsolat közismert, hiszen sokan és sokszor emlegetik úgy, mintha tényleg az volna. Tudjuk tehát, hogy így kezdődik: „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Ránéztében elég egyszerű mondat – összetettsége ellenére. Ám ha kifaggatnánk az önmagát kereszténynek, zsidónak, istenhívőnek, vallásosnak stb. tartó embertársainkat – önmagunkat se mellőzve! – különös eredmények jönnének elő. Kiderülne, hogy a gyors válasz átgondolatlan. Nyíltabban: félreérthető. Őszintén szólva téves, túlzó, egyenesen kimondva: hamis. Talán több olyan embertársunk akad, aki lelkiismeretesen elgondolkodna már az első szón és saját életvitelén, majd a fejéhez kapna: ó, Uram!
Kit tartok én uramnak? Sőt: Uramnak! Nem főnökömnek, igazgatómnak, hanem még annál is milliószor többnek? Kinek engedelmeskedem tetteimmel, vágyaimmal, gondolataimmal? Nem muszájból, hanem örömmel. Szívvel és lélekkel? Imádattal! Mert amit kér tőlem az én Uram, az csakis jó lehet, nemes, igaz, legkivált pedig üdvös. Ha engedelmeskedem neki, akkor földig hajlok előtte, ám mégis fölemelkedem Hozzá…
Gazdaságkorban szemlátomást a pénz uralkodik. Hatalmáról nem sokat tudunk: elfödi a fölperzselt szabadság hamuja. Annyi biztos, hogy mai állapotában megfoghatatlan. Egykor arany volt meg ezüst, manapság versenyző a tőzsde nevű rablóbarlangban. Amikor éppen látni enged magából valamit, akkor számjegy a banki iratokon. Hol ennyi, hol annyi. Állítólag leginkább szivattyú, ami kiszürcsöli a javak javát, a maradékot pedig kiköpi.
Kutatóinak egy része azt állítja, hogy a pénz „a bankrendszer fizetési ígérete”, ám ennek az ígéretnek a beváltását élő ember még sosem látta. Ráadásul hol betartatik, hol nem. Hogy mikor igen és mikor nem, az titok, ún. banktitok, aminek kifecsegőjét örökre száműzik a pénzvilágból oda, ahol a pénzmag soha ki nem kel.
A pénz legfőbb törekvése az, hogy elnyelje a Teremtést, az Igazságot, világot, s a maga fordított teremtésmágiájával eleméssze a Törvényt, a Tízparancsolatot, végül lenyomta Ádám elárvult ivadékainak torkán az új világrend alapszabályát: „Szép a rút és rút a szép.”

Czakó Gábor – 2019.09.18.


Egy régi zsidó mondás:

„Mindegy, hogy mi volt – ember.”  De Mózes éppen az ilyen kijelentések és az ilyen viselkedés kiigazítására hozta örök érvényű, múlt és jövő megítélését is biztosító tízparancsolatát, amely összhangban van Kant azon állításával, hogy a morálnak nincs időtényezője – vagyis az ember ellen elkövetett bűnök soha nem évülnek el. Nem mindegy, hogy mi volt, mert ami volt, az tesz azzá, ami ma vagyunk – és egyáltalán nem mindegy, hogy mi lesz, és a jövőben mivé válunk. És mivé válhatnak gyermekeink. (Boros János egyetemi tanár – MN Vélemény rovat 2013. május 29.)


Kapcsolódó írások: A kitiltott Isten...

Isten medicinája

Lásd még: A Magyar Köztársaság Alaptörvénye



2013-06-11 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés