lepjunk.hu

Agresszió és autizmus I.

Dr. Tom P. Berney (Prudhoe-i kórház, Northumberland, Egyesült Királyság) előadása az 1992-es HÁGAI 4. AUTIZMUS-EURÓPA KONGRESSZUSON 1. rész

Megjelent az Esőember, 1996. I. évfolyam, 4. számában


Az értelmi fogyatékosok agresszív és destruktív viselkedésének kiterjedt irodalma van, és a közlemények egyöntetűségére utal egy igen tekintélyes dokumentum (Consensus Development Panel, 1990).

Ugyanakkor kevés az autizmusra kizárólagosan jellemző megnyilvánulásokról és kezelésükről szóló közlemény, holott az autista állapot várhatóan rányomja karakterisztikus jegyeit e tünetcsoportra.

Alábbi áttekintésünk felöleli:

A) Az agresszió általános fogalmait és szokásos kezelését.

B) Lehetséges összefüggéseit az autizmussal.

C) Kezelését. - Áttekintésünk bizonyos fokig a gyógyszeres kezelésre helyezi a hangsúlyt, amellyel nagymértékben visszaélnek, és amelyet gyakran mellőznek a fejlődéslélektan viselkedési szférájában

(Emerson, 1992; Gardner & Moffatt, 1990).

A) AZ AGRESSZIÓVAL KAPCSOLATOS FOGALMAK

Az agresszió nem egységes jelenség, bár a közlemények hajlanak az összes formát egy kalap alá venni, egybemosva a részleteket. Néhány olyan szempont, amely szükségképpen felötlik bennünk: az agresszió funkciója (szerepe), a változó ingerküszöb, és az agresszió különféle megnyilvánulási formái.

AZ AGRESSZÍV VISELKEDÉS FUNKCIÓJA

Az agresszió irányulhat kifelé (a külvilág felé; heteroagresszió) és befelé (önmagunkra; autoagresszió).

A heteroagresszió három fő összetevőn alapszik, ezek aránya a körülményektől függ:

l)A ragadozó, vagy "köztes" (eszközként működő) agresszió szükségletek, (tudattalan) vágyak és (tudatos) óhajok kielégítését elősegítő cselekményekben nyilvánul meg. (Pl. vadászat, birodalom-építés, vagy hím-dominancia. Ez lehet tehát szórakozás is, egy igény kifejezésre juttatásának hatékony módjaként, vagy a szabályok megállapításának módszereként (=kipróbálni a határokat).

2) A defenzív vagy reaktív agresszió kényszerítő hatás okra adott válaszreakcióként jelentkezik ("a szembeforduló patkány", vagy "a sarokba szorított állat" esete).

3) A frusztrációs (meghiúsulási) agresszió válasz konfliktusszituációkra (paradox helyzetekre), akadályokra (belerúgni a macskába"; "Nagyot ütött botjával / A szamár fejére").

Bonyolítja ezt és gyakran egybeesik vele az autoagresszió, beleértve az önkárosító viselkedést (Self-Injurious Behavior, SIB) (Corbett, 1975; Emerson, 1992). Ez gyakran része lehet egy tagolt, de átfedéses zavarspektrumnak, és kapcsolatban állhat öningerléssel.

Noha az "agresszió" gyűjtőfogalom, mely különböző tényezők sokaságát fogja át, és egyszerűen ezek végső közös útjának magatartásbeli vetületét értjük alatta, mindazonáltal a hatékony, hosszú távú kezelés megköveteli e faktorok elemzését.

AZ AGRESSZÍV VISELKEDÉS INGERKÜSZÖBE az alapjául szolgáló pszichés állapot függvénye:

a. Érzelem vezérelte agresszió

A düh, a félelem, a szorongás vagy a depresszió kontextus-függők, és éppoly ragályosak, mint a nátha: jelenlétük mind kedvezőbb atmoszférát teremt az agressziónak és az erre adott agresszív válasznak, ezért környezetükben az agresszió bekövetkezésének várhatósága mindenek felett áll.

Az agresszió gyakran függ a hatalmi struktúrától ("ki a főnök") éppúgy, mint a cselekmény következményétől; a társas kapcsolatokat érintő bármely kétség felmérésre kerül; pl. visszavág-e az áldozat. Ez magyarázza, hogy a személyzet gyakran választott célpont, minthogy annak várható reakciója nem erőszakos (nem éles). Egyéb szociális következmények lehetnek még az izoláció, a tanítás vagy nevelés elmaradása, sőt, az intézeti felügyelet alá helyezés.

b. Pszichotikus agresszió

Ezt gyakran irracionális kedélyállapot ösztönzi. Egyes esetekben az ingerlékenység időnként mániásdepressziós pszichózishoz társul (Berney -- Jones, 1988), vagy a skizofréniát félelem és gyanakvás (megsejtés) érzése kísérheti, mely érzékcsalódássá erősödik fel.

c. Drog indulkálta aaresszió

Fontosak az előzmények, minthogy az agresszió csökkent fékrendszer és ítélőképesség következménye lehet. Egyrészt a nyugtatók csökkenthetik a düh és gyűlölet motiválta agressziót, másrészt növelhetik is az ingerlékenységet mind az intoxikáció, mind a megvonás alatt. Néhány gyakoribb idesorolható szer:

d. Organikus állapotok

A legfontosabb az epilepszia, minthogy gyakori kísérője az autizmusnak. Ebben összegződnek:

I) Gátlástalanító hatás a csökkent agyfunkció következtében

II) Izgalmi hatás, amely az abnormális agy terület rendellenes kisüléséből adódik.

Szinte sosem fordul elő, hogy rohamszerű epizód egy irányított agresszió. konvertált epizódjaként jelenik meg. Az viszont nem ritka, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan hangulatváltozás idézi elő a rohamot, beindítva annak kitörését.

Másrészről a beteg rosszul érezheti magát pusztán a prodromális roham-készülődés, vagy a postictális "macskajaj", vagy zavartság miatt is. A leírások hasonlók a premenstruális feszültség vagy az alkoholos másnaposság izgalmi állapotáéhoz. A harmadik állapot, mely talán rokonságban van egy általános rossz közérzettel, amely a betegséget kísérheti, az inter-ictalis ingerlékenység kínosan megélt állapota, melyben a roham leküzdhetetlen közeledésének érzését általános ingerlékenység kíséri.

III) Antiepileptikus szerek hatása.

e. Kommunikáció

Bármely beszédzavar erősen frusztráló, és hozzájárul az ingerlékenységhez (Talkington és mtsai, 1971). Az agresszió szintén lehet kommunikáció a maga módján. Pl. az önkárosító viselkedés (SIB) a figyelem megragadásának egyik leghatékonyabb módja, olyannyira, hogy bármi legyen is eredetileg az a hatás (dolog), amely megkísérli megszakítani az önkárosító viselkedést, egyben elegendő ok lehet annak állandósításához (Oliver & Head, 1990).

f. Fájdalom vagy rossz közérzet

Fájdalom vagy rossz közérzet fennállása esetén az agresszió lehet a leghatékonyabb módja a kényes terület védelmének a gondoskodó érintéssel szemben. Ez egy olyan viselkedés, amellyel arra kérjük az embereket, hagyjanak fel ezzel, vonuljanak vissza, és hagyjanak magunkra minket.

Az önkárosítás érzéstelenítő hatású lehet. Lehet helyi hatása, szenzoros túlingerlés által, dunsztszerű hatás elérésével, talán egy szenzoros impulzusszűrő stimulálásán keresztül.

Általánosabb hatása is lehet, talán endorfin-felszabadítás által.

AZ AGRESSZIÓ MEGJELENÉSI FORMÁl

Történhet:

a) Szavakkal vagy gesztusokkal

b) Fizikai támadással - a csípéstől a harapásig, ütésig, sőt, fegyverhasználatig terjedhet.

A gátlás bármilyen hiánya, vagy a következmények felmérésének bármely elégtelensége az erőszakot szokatlanul veszélyessé teheti. Hajlamosak vagyunk elvárni az emberektől,

hogy valamelyest "visszafogják ütéseiket", és bizonytalanságba ejt minket, amikor ez elmarad.

Irányulhat:

a) Önmagunkra - gyakran nem világos, hol ér véget az öningerlő, és hol kezdődik az önkárosító viselkedés (SIB). A megkülönböztetés magában foglalja a motívumok bizonyos fokú kiértékelését, tehát nem egyszerűen annak a pontnak a megállapítása, amelynél már szövetkárosodás keletkezik. Az öningerlés fenntartója és növelője az unalom, a hozzászokás (meg szokás) vagy szenvedély. Egy mindennapi példa erre a változatos motivációjú testgyakorlás, mint jogging (kocogás), amit az önbüntetés túlzásainak csúcsaként foghatunk fel.

b) Másokra - bármely támadás rendszerint különbséget tesz a hasonló helyzetűek és a gondozók/személyzet közt.

c) Anyagi dolgokra - szintén változó szelektivitással.

B. LEHETSÉGES ÖSSZEFÜGGÉSEI AZ AUTIZMUSSAL

A változatos eredetű autizmus egy mindenütt előforduló szindróma, melynek határai csalóka ködökbe veszően tágasak. Feltéve, hogy az agresszió skálája is hasonlóan széles, nem volna meglepő, ha számos potenciális összefüggés létezne a kettő között.

1) Az agresszió talán az autizmus biológiai lényegéből fakad: stresszhatás alatt jelentkező ösztönös magatartás, hasonlóan a Lesch-Nyhan szindróma agressziójához (primer, X kromoszómához kötött hyperurikaemia, melyet a korai értelmi visszamaradás és más organikus tünetek mellett szélsőséges SIB jellemez: leharapja ajkát, ujjait, stb. Ennek ellenére a betegek rendszerint veseelégtelenségben halnak meg. - A ford.). Az emelkedett endorfinszintek egyrészt autizmust idézhetnek elő, másrészt a fájdalom csökkent érzékelését - ez utóbbi elősegíti az öningerlés átfordulását önkárosításba (Gillberg és mtsai, 1985).

Azonban a fájdalom csökkent érzékelése nem állandó kísérője sem az autizmusnak, sem általában az értelmi fogyatékosságnak (Stengel és mtsai, 1958), ami fölveti a kérdést, vajon milyen más tényező kell még ahhoz, hogy előhívja az agressziót. Egyik tipp lehetne az agykárosodás vagy diszfunkció: ez esetben elvárható lenne, hogy az agresszió annál gyakoribb legyen, minél súlyosabb fokú a retardáció vagy az epilepszia. Erre vonatkozóan a rendelkezésre álló adatok nem egyértelműek.

2) A negativizmus és a "mániákus" ragaszkodás dühbe hoznak és konfliktust idéznek elő - tehát az autizmus képes létrehozni a frusztráció indulatos atmoszféráját? Jól ismert probléma, hogy megpróbáljuk eldönteni, vajon valaki nem tud, vagy nem akar; a kitörések gyakran lehetőséget nyújtanak az elvárások korlátozására. A legszembetűnőbb abban a betegségben, amit Elisabeth Newson leválasztott az autizmusról:- a kóros elvárás kerülő (PDA) szindrómában.

3) Az autizmus olyan betegség, melyet a nyelvi kifejezésmód fogyatékossága jellemez - legjobb esetben is a célszerűség (gyakorlatiasság) szintjén.

4) Az agresszió hétköznapi szintjét az érzelmileg hiányosan megélt tiltások vagy vétkesség felerősítik. Láttam egy Asperger-szindrómás serdülő lányt, aki, nem tudván tisztán látni tettének súlyos következményeit, szurkálással akarta elvenni egy barátja kedvét a bizalmas közeledéstől. Hasonló leírást közöltek egy felnőtt férfiról, akinek az agresszióját veszélyessé tette, hogy képtelen volt azonosulni áldozatainak érzékelésévei és észlelésévei (Baron-Cohen, 1988).

5) Ha igaz az, hogy az autizmus eltérő viszonyítási rendszert ("egy más világot") hoz létre, úgy a világ eltérő észlelése félreértéshez (kommunikációs zavarhoz) vezet. Egy analógiával élve: nehéz vitatkozni valakivel, aki kényszerképzetektől szenved. Te azt gondolod magadról, hogy meleg (együttérző) és megnyugtató benyomást keltesz, miközben ő veszélyes és fenyegető idegenként érzékel.

6) Általában az értelmi fogyatékosság és különösen az autizmus kapcsolatban vannak a mániás-depressziós betegséggel (bipoláris affektív betegség)  (Gillberg, 1985; DeLong & Dwyer, 1988), ahol jellemző a hajlam a gyakori visszaesésre (ciklusgyorsulás: Glue, 1989).

A korai tünetkezdet és az ingerlékenységi epizódok formáját öltő megjelenés a jellemző, a jellegzetes hangulatváltozások ritkábbak (Jones & Berney, 1987; Berney & Jones, 1987).

Ez könnyen a provokatív viselkedés tévdiagnózisához vezethet. A pszichózis kezelése enyhítheti az autizmust (Berney és jones, 1988; Kerbeshian és mtsai, 1987), éppúgy, ahogy makacs epilepsziákkal is előfordul ez. Mindkét esetben nyitva marad a kérdés: vajon autisztikus vonások utánzása, vagy azok felerősítése nyilvánul meg ezekben? (Gil/berg, 1990).

Fordította dr. Kecskeméty Péter

A II. befejező rész - Az agresszió kezelése


2010-03-16 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés