lepjunk.hu

Mami Blue

Egy magyar film az autizmusról, melynek elkészítéshez szülőtársunk, Ébner Gyula érdemei elévülhetetlenek.  Duna Televízió forgatócsoportja évek óta nyomon követte egy autista kisfiú, Karcsi sorsát. Karcsi Gyöngyösre került, ahová a televíziósok is elmentek. Ott került szóba a farm terve az írországi példa nyomán. A tévéseknek megtetszett a gondolat, és kapcsolataiknak köszönhetően, minisztériumi támogatással (ESZCSM) jutott el Ébner Gyula és vele néhányan Hollandiába és Írországba. (Karcsiról és az írországi útról Mami blue címmel elkészült a film, amit a 2003-as filmszemlén mutattak be. Rendező: Szekeres Csaba, szerkesztő: Gáspár Judit.


Április 2-át az ENSZ 2008-ban az Autizmus Világnapjává nyilvánította, hogy így próbálja meg a világ figyelmét az autista emberek problémáira irányítani, és arra, hogy az autisták száma az összes ismert felmérés szerint folyamatosan nő.

E napon a Duna Televízió az elismert filmes (Négy évszak a halak szigetén, Érintések, Kinder Garden, Álomturné, A legbelső szoba, a Felelet az életnek című műsorsorozat) és Kollányi Ágoston-díjas rendező, Szekeres Csaba az autizmus kérdését érzékenyen és nagyon személyesen bemutató filmjét vetítette le.

A történet

Egy fiatalasszony évek óta napi küzdelemmel neveli autista kisfiát. Edina drámája a hétköznapok perceiben pereg előttünk. Ennek a történetnek nem a nagy vállalások és a hősiesség a mérföldkövei, hanem az egyszerű dolgok, a bevásárlás, a munka, a tanulás megoldhatatlansága. Így Edina – ereje fogytán – választásra kényszerül: vagy kisfiához ragaszkodva éli az életét, veszélyeztetve ezzel kisebbik gyermeke, Edus lelki egészségét, vagy intézetbe adja a kisfiút, amivel megválthatja a lánya és a maga életét.

Bár a történet boldog véget ígér, a kérdések hálója mégis tovább szövődik: mi lesz ezzel a kisfiúval, ha felnő, milyen sors vár a felnőtt autistákra? A film igyekszik a lehető legteljesebb képet megrajzolni egy olyan problémáról, aminek régebben a puszta létezését is tagadták egyes szakemberek.

A film 2003-ban Hégető Honorka-díjat kapott.

Szülőtársak hozzám küldött véleményei, érzései a film kapcsán:

Kedves Alajos!

Minden tiszteletem Ébner Gyuláé és a hölgyé, aki vállalja az egyik gyereke és a saját idegrendszere "elnyomására" ezt az alázatos életmódot. Én ugyanebben a helyzetben vagyok, vagyis nekem a kicsi fiam "autisztikus" és a nagy fiam és én magam – nem tudom, hogy is fejezzem ki magam – szóval én ezt nem vállaltam fel egy idő után. Most az én fiam gyermekotthonban él, ahol minden nagyon szép és rendszeres, én elváltam és beszéltem is Ébner Gyulával aki fel is vett volna minket 2000-ben az autisztikus fiammal, igen ám, de mi lett volna a másikkal???  És az eddigi életünkkel?! Én felvállalom a döntésemet bárki előtt, lehet, hogy elítélnek ezért, de én kéthetente elviszem a 14 éves Attilámat haza hétvégére, a másik hétvégén pedig az apukája.

Ez már közel 8 éve így megy, nagyon "nehéz vele együtt lenni", persze szegény nem tehet róla, de hosszú távon én nem bírom azokat a dolgokat, ami ezzel együtt jár. Az persze jó lenne, ha Magyarországon lenne egy "végleges hely" ahová 18 éves, vagy 20 éves koruk után elhelyezhetők lennének értelmes napi tevékenységgel ezek az esőemberek, de mikor lesz itt ilyen, MIT TEHET AZ EMBER ILYENKOR? Igen hívják fel az emberek figyelmét erre és talán a Parlament figyelmét is, hogy ne legyenek leírhatók a "beteg" emberek?

Mit tegyen a szülő, főleg ha egyedül van???

Tisztelettel: Klára

2009. március 30. 12:54

Kedves Alajos!

Köszönöm, hogy ajánlotta nekem ezt a filmet. Láttam már egyszer, de meg fogom nézni még egyszer. Annál is inkább, mert a főszereplőket személyesen is ismerem, és nagyon kedvelem őket. Bár már régen találkoztam velük és remélem, jól vannak. Tud valamit róluk kedves Alajos?  Az Edinának ezt a korszakát nagyon jól ismerem. Mindennap találkoztunk akkoriban, beszélgettünk, a magam módján próbáltam neki segíteni. Minden nap láttam, hogy mennyire fáradt, de borzasztóan erős is. Nagyon tisztelem őt azért, hogy egyedül így meg tudott birkózni a mindennapi gondokkal. Azt hiszem ezt Ön igazán érti, hiszen ha jól tudom, Ön is egyedül nevelte a lányát. Tényleg sikerült Nórát beszoktatni a lakóotthonba? Hogy érzi magát?

Üdv!
Edit

2009. március 30. 13:21

A film itt letölthető a Ferencesek honlapjáról!


2010-03-15 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés