lepjunk.hu

Ki ölte meg Wellingtont?

Ki ölte meg Wellingtont?

Ezzel a címmel jelent meg egy írásom Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában című könyvét ajánlva  az Esőember 2004. - VIII. évfolyam, 3 számában

"Az angliai Oxforban élő Mark Haddon tizenöt gyerekkönyv szerzője, emellett illusztrátor és forgatókönyvíró. A kutya különös esete az éjszakában első, felnőtteknek (is) szóló könyve, amely az elmúlt időszak egyik legnagyobb világsikere, és Angliában megkapta az év legjobb gyerekkönyvének járó díjat." - így szól a kiadó fülszövege.

(Európa Könyvkiadó, Budapest 2004.)


Az Európa Könyvkiadó jóvoltából Sóvágó Katalin fordításában magyarul is olvashatjuk ezt a magával ragadó történetet. Christopher, a tizenöt éves autista fiú meséli el mindazt, amit a szomszéd kutyája gyilkosának kiderítésén fáradozva átél. Nem csak a "bámulatos beleérzéssel" megrajzolt tipikus autista viselkedészavarok ábrázolása miatt nem tudtam letenni a könyvet, amíg végig nem olvastam. Christopher apjának személyiségét, viselkedését az általa vállalt, szinte megoldhatatlan feladat kétségbeejtő helyzeteit mélyen átéreztem. Elgondolkodtató az édesanya döntése és megható, mennyire ragaszkodik a távolból is kisfiához. Egy házasság, de bármilyen emberi kapcsolat szakítópróbája egy autista gyermekről történő gondoskodás. Mi, szülők tudjuk, hányféle helyzet létezik, és feladatunk nem egy emberes feladat.  A történetből az is kiderül: a mai kor előítéletekkel, hazugságokkal teli társadalma nem tud mit kezdeni az (ép értelmű) autisták furcsa, sajátos, de sziklaszilárd logikájával, a szakításig vivő következetességével. Vigyázzunk hát az autizmussal élőkre, mert mindenekelőtt érzelmi biztonságra vágynak mindenáron, és ennek elvesztésétől rettegnek a legjobban. S ha őket (is) elveszítjük, magunkat veszítjük el. (Feministáknak és az esélyegyenlőség elfogult bajnokainak melegen ajánlom a könyvet napi olvasmányként.)

Mark Haddon megoldásokat is sugall. Van egy-egy kedves ember Christopher környezetében, aki türelemmel figyel a fiúra, megérzi mi az, ami zavarja, és kérdéseire helyes választ ad, ami nem kuszálja össze minduntalan amúgy is szorongásokkal teli világát. A dolog ilyen "egyszerű".  Ha autistát nevelő szülőtársam olvassa Wellington (a kutya) különös esetét, bizonyára gyakran felismeri saját gyermeke hasonló szokásait, s Christopher hasonlatait olvasva talán könnyebb lesz megérteni őt, és újra meg újra elviselni a többszörös terhet is:

"Túl sokat kérdezett, és túl gyorsan. A fejemben úgy gyűltek fel a kérdések, mint a veknik a gyárban, ahol Terry bácsi dolgozik. A gyár egy pékség, és Terry bácsi a szeletelő gépet kezeli. És időnként a szeletelő nem dolgozik elég gyorsan, de a kenyér egyre jön, és torlódás keletkezik. Néha úgy gondolom el az agyamat, mint egy gépet, de nem mindig úgy, mint egy kenyérszeletelő gépet. Könnyebb megmagyarázni az embereknek, hogy mi történik benne.

A rendőr azt mondta: - Még egyszer kérdezlek... Visszagurultam a fűbe, és megint a földhöz nyomtam a homlokomat, és azt a hangot adtam, amit apa úgy hív, hogy nyögés. Akkor adom ezt a hangot, ha túl sok információ jön be az agyamba a külvilágból. Olyan, mint mikor izgatott vagy, és a füledhez teszed a rádiót, és két állomás közé állítod, úgyhogy csak fehérzaj jön belőle, és azt annyira felhangosítod, hogy csak azt lehessen hallani, és akkor tudod, hogy biztonságban vagy, mert semmi mást nem lehet hallani. A rendőr megfogta a karomat, és felállított. Nem tetszett, hogy így ér hozzám. És akkor volt, hogy megütöttem." 

Christopher racionalizmusából következő - szerintem - látszólagos materializmusa túlmutat a vallásosságon. Eljut a "minden egy" fogalmához, és - olvasatomban - a lét állandóan változó, mégis minden alakjában azonosságot mutató formáinak felismeréséhez is. És végül kideríti azt is, ki ölte meg Wellingtont...

Nagy szeretettel ajánlom hát a könyvet mindenkinek, s talán kiemelten azoknak, akik még nem találkoztak, vagy nem tudtak mit kezdeni az autistákkal.

Kocsis Alajos

A könyvből további részletek olvashatók az Autizmus Alapítvány honlapjának Ajánlójában


2010-03-12 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés