lepjunk.hu

Az öregedésről, elmúlásról

Ha a jutalom tetteinkért a halál, mi végre ez a nagy rohanás?

(Seth F. Henriett - Autizmussal önmagamba zárva)

A szívem most eléggé békétlen, eszem még remélhetőleg tiszta, de érzéseim ijesztően hűlnek. S.O.S.

(Alajos – 2002. december 31.)


…mikor e sorokat írom, a legszebb férfikorban vagyok. Tele élet- és munkakedvvel. Szeretném, ha száz kezem volna, hogy dolgozhatnám sokat, megmérhetetlen sokat. De vannak napok (eleinte csak pillanatok, később órák, most már napok), mikor lelkemre nehezedik valami megmagyarázhatatlan, sejtelmes borongás, s a két kezemet is sokallom; amikor sötétnek, hidegnek látom az egész világot; amikor csak egyetlenegy gondolatom van: a halál. A halál, mely orozva lep meg. Talán éppen abban a pillanatban rántja ki kezemből a tollat, amikor áradozó szívvel írom: de szép az élet, ó, de szép!          (Benedek Elek – Testamentum)

Az öregkor hasonlít a hegymászáshoz: minél magasabbra hágsz, annál fáradtabb vagy, nehezen kapsz levegőt, de sokkal jobban átlátod a dolgokat. (Ingmar Bergman)

Dr. Weiss Mária küldte nekem az alábbiakat:

...egy idős doktor bácsi mondását idézem: „ Úgy van az ember az élettel, hogy amikor azt hiszi, hogy már nem bírja tovább, akkor kezdi el igazán bírni.”

Az élet estéje magával hozza lámpását. (Joubert)

Sosem éreztem, hogy bárki is teljesen makulátlanul mehet át az életen, de azt igen, hogy mindenki olyan öregséget és olyan halált építhet föl magának, aminek köszönhetően a távozás pontján magasabbra jut, mint ahol ideérkezésekor volt… Az emberiben kell megmutatni az istenit, az anyagi világban, hogy miként működik benne a szellem… Az ítélet odaát van, a működés ideát. (Jókai Anna)

Magot nevelni a hervadásban: csak a növénynek egyszerű. Nekünk nagyon nehéz! Mert ez már nem szent automatizmus, hanem személyre szabott önműködés. A fiatal lehet szétszórt és a maga szintjén mégis eredményes – az öregnek azonban szüntelenül összpontosítania kell. Az öregség nem nyugalom, hanem megfeszített akarat. Két mankónk: az önirónia és a bátorság. Energiánk pedig az eszközként használt szenvedés. A hova nem rajtunk áll. A miért az Isten titka. A hogyan a mi szabadságunk. (Jókai Anna)

VÉDEKEZÉS

Próbálgatom, tanulgatom,
hogy ne szeresselek nagyon,
Félelmesek a viharok,
s én romló törzsű fa vagyok.
S minden nagy érzés új gyökér,
mely földbe köt, ha mélyet ér.
Magam hullásra készitem,
gyökereimet gyengitem:
ha a viharban dőlni kell,
fogódzás nélkül dőljek el.

MULANDÓSÁG

Az örök szél hajad
fehér porral befújja.
Lelkedben mi marad?
Vénséged mélabúja.

IMÁDSÁG

Adj, Istenem, bölcsességet,
vágyaimnak csendességet,
illedelmes öregséget,
s könnyű véget, könnyű véget.

(Áprily Lajos versei)

Három rigó

Az erkélyre szállt három rigó
három rigó, mind engem sirató.
Ne félj! – mondták, aztán felrebbentek,
elvitték lelkemet az Istennek.

(Illés Sándor – 2009)

egy Apollinaire vers refrénje :

Jöjj el éj az óra verjen

Száll az idő itt hagy engem

(A Mirabeau-híd -- Vas István fordítása)

Az ismeretlentől lehet félni, de a haláltól… A születésünktől sem félünk, adomány ez is, az is… A szenvedéstől félek. (Kaszás Attila színész)

…én nem félek a haláltól, csak a meghalástól. (Gyökössy Endre)

A szenvedést enyhíteni csak azzal a tudattal lehet, hogy bizonyos fokú szenvedés az élet velejárója. A biztonságot csak úgy lehet erkölcsösen kínálni, ha kimondjuk, hogy az élet szükségszerűen kockázatos. Az élet meghosszabbítása csak úgy vállalható tisztességgel, hogy kimondjuk: a halálra is fel kell készülni. (Tringer László)

Mindig az az öreg, aki nálunk öregebb. (Burke)

Csak az szégyelli korát, aki nem méltó az éveihez. (Török László)

Sose mérgelődj, hogy megöregedtél, van, akinek ez sem sikerül. (Aps István)

A korral testünk gyöngülni kezd, de szellemünk megerősödik. (Montesquieu)

A hosszú élet titka az öregség. (Feleki László)

Tiszteld az öregséget: ez a te jövőd! (Fenyő Miksa)

A fiatalság olyan hiba, amely napról-napra kevesbedik. (Csiky Gergely)

Az emberélet három szakasza:

Aludnod kell, de nem akarsz.
Aludni akarsz, de nincs időd.
Aludni akarsz, időd is van, csak éppen nem bírsz.

(Sarah Raymond)

Kein Wesen kann in Nichts zerfallen,
das Ewige regt sich in allen.

(Johann Wolfgang von Goethe)

Egyetlen lény sem hullhat a semmibe,
az öröklét ott rejlik mindenben.

(saját fordítás)

Érthető, hogy az öregek, ha már fiatalabbak nem lehetnek, legalább még öregebbek szeretnének lenni. (Goethe)

Az a látszat, hogy minden úgy történik, mintha valamiféle „öntudat” teremtene kapcsolatot az univerzum valamennyi atomja között. (Jean Guitton, a Francia Akadémia tagja, keresztény filozófus – Isten és a tudomány - 2004)

Minden részecskében, minden atomban, minden molekulában, az anyag minden sejtjében ott él elrejtve és munkálkodik azok tudtán kívül az örökkévalóság mindent-tudása és a végtelen mindenhatósága. (Teilhard de Chardin 1881–1955, francia paleontológus, filozófus, teológus)

An old oul set on an ouk
the more he saw the less he spoke.
The less he spoke the more he heard,
Whay don`t you copy this wise old bird?

(?)

Egy jó öreg bagoly, ki egy tölgyfa csúcsán vó’t
Oly sokat látott, hogy csak keveset szólt.
S ha keveset szólt úgy többet hallott,
Miért nem követed e jó öreg baglyot?

-

A bölcs öreg bagoly, ki egy tölgyfa ágán volt
Oly sokat látott, hogy csak keveset szólt.
S hogy keveset szólt, így annál többet hallott,
Miért nem követed a bölcs, öreg baglyot

(Saját fordítások)

Kallós Zoltán mondta 2016. áprilisában egy vele készült születésnapi interjúban: "Még nem harangoznak, de már este van."

Sirák fiai könyvéből:

„Ne vesd meg, amit az öregektől hallasz, hiszen ők maguk is atyáiktól vették.” (8, 9)

Szegődj szívesen az öregekhez, és ahhoz csatlakozz, akit bölcsnek ítélsz.” (6, 34)

Mert:

„...az ősz emberekhez a bölcsesség való.” (25, 5)

*

Egész életünk azon fordul meg, vajon halhatatlan, vagy halandó a lelkünk? (Pascal)

Amikor az ember elhagyja e földi létet, lelkében ott van a lenyomata, hogy miként gazdálkodott érzelmeivel.

… a testi gyógyítás csak akkor ér valamit, ha az emberek örök, néha megsebzett, vérzõ, fájó lelkének ápolásával párosul. (Marlo Morgan)

…a hála… ez az érzés a mai művészetből teljesen hiányzik. Nem szeretjük, hogy élünk. Nem örülünk neki. Holott nagy kiváltság lehet az élet, ha végül halállal kell megfizetnünk érte. (Kertész Imre)

Kifogytam minden mondanivalómból. Kénytelen voltam megmondani az igazat. (Karinthy Frigyes)

Minden elmúlik, csak az igazság marad meg. (Dosztojevszki: Karamazov testvérek – Zoszima sztarec)

Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére! (Zsolt 90 [89], 12)

Dum spiro, spero (latin) ameddig élek, remélek

Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában. (A Bölcsesség Könyve I.1.13.)

Weöres Sándor: Bolero

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.

*

Buborék a Világ, s Létünk csupán
arasznyi árny
(Sir Francis Bacon – Élet)

*

Öröm? ifjúság? szeretet?
Mindenünk elszedi a vén
Idő, és csak porral fizet
(Sir Walter Raleigh)

Én halni indulok, ti élni; de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az Istent. (Platón Szókratész védőbeszéde című művéből)

Ne ontsatok könnyeket, derűs vagyok, legyetek azok ti is! Örülök, hogy mind itt vagytok velem. (Ezekkel a szavakkal búcsúzott az árnyékvilágtól II. János Pál pápa. Meghalt 2005. április 2-án, szombaton  este 21 óra 37 perckor)

Soli Deo Gloria!


2014-10-01 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés