lepjunk.hu

Nappali álmodozók - Bánki Róza filmje

Magyar dokumentumfilm az autizmusról

Rendezte: Bánki Róza

Szerkesztői munkák: Perovics Zoltán

Operatőr: Gózon Francisco

Hangmérnök: Laczkovich Péter

Balázs Béla Stúdió, Esőemberkék Alapítvány, Kecskemét, 1995 – 97.


Elkészült hát, és bemutatták a magyar filmszemle keretében az autizmusról, az autisták hazai helyzetéről szóló másfél órás dokumentumfilmet. Hozzáértőbb és érzékenyebb szemmel aligha készülhetett volna: az elsőfilmes rendező, Bánki Rozália és társa Perovics Zoltán (Peró), aki a szerkesztői munkát végezte, nemcsak érzékeny alkotók, de a témát belülről ismerő szakértők is, hiszen maguk is autisztikus gyermeket nevelnek.

Ez a most látott film az 53 órányi leforgatott anyagból készült első válogatás, amelyet az alkotók szándéka szerint még több film is követ, ha az utómunkálatokhoz (vágás) szükséges pénztámogatást össze tudják szedni. Ez az első film afféle bevezető az autizmus témájába, amely mindenkihez szól, kívülállókhoz és a témában érdekeltekhez is.

A film vázát az autizmus két legrégibb magyarországi szakértője szolgáltatja: dr. Weiss Mária gyermekpszichiáter és Székely Margit gyógypedagógus. Mély empátiával áthatott eligazítást adnak a szörnyű kór (mely nem betegség, hanem alapvetően gyógyíthatatlan fejlődéi zavar) természetéről. Megszólalnak családok és autista/autisztikus gyermekek is, beszélnek érzéseikről, kálváriáikról, megaláztatásaikról és jó tapasztalataikról is. A szakma néhány másik hazai szakértője is elmondja saját olvasatát a témáról, gondjait, tapasztalatait. Jelzésszerűen megjelennek az ellentmondások a különböző „iskolák”, irányzatok között – bár erre vonatkozó jelzéseket valószínűleg csak a beavatottak antennái fogják igazán. Látszik, hogy az alkotók célja nem az ellentétek kiemelése volt, hanem a különböző irányzatok képviselőinek közelítése a gyermekek érdekében. És végső tanulságként kibontakozik mindnyájunk tapasztalata: eredményt elérni csak szeretetteljes bánásmóddal lehet.

A főszereplők azonban mégis maguk a gyerekek. Ezek a szép, érzékeny kis „nappali álmodozók”, „elvarázsolt lelkek”, akik annyi gondot, fájdalmat jelentenek a szülőknek és a velük foglalkozó szakembereknek egyaránt – és akik valószínűleg maguk szenvednek a legjobban állapotuktól. Akik mintha látszólag nem ragaszkodnának hozzánk – és akiknek sorsa a mi kezünkben van letéve mindörökre. Akiknek nevelése nemcsak nagy fájdalmakat, hanem ugyanolyan nagy örömöket is okoz. Akik itt élnek közöttünk, egyre nagyobb számban – és akikkel együtt mi is üvegburába vagyunk zárva.

Akiknek titkát nekünk kell megfejtenünk.

A filmről, mint a témához túl közelálló néző, valójában nem tudok igazán kritikát írni. Legalábbis első megtekintésre nem. Tegyék ezt meg inkább mások, kívülállók, filmes szakemberek. Én csak azt tudom, hogy ez a film a mi ügyünket szolgálja – és jól szolgálja. Hosszú küzdelemben jött létre – de most már itt van, elindulhat felvilágosító, ismeretterjesztő útjára.

Köszönjük az alkotóknak és a támogatóknak!

Uray Ágnes

Megjelent az Esőember 1997. II. évfolyam 1. számában


2010-03-09 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés