lepjunk.hu

Carl H. Delacato: Miért „más” az autista gyermek?

Carl H. Delacato: Miért „más” az autista gyermek?

Delacato saját korát megelőzve elsőként írt az autistáknál előforduló hallás- látás- és egyéb érzékszervi túlérzékenységről, és terápiát is javasolt rá.”

Dr. Bernard Riemland, a San Diegó-i Autizmuskutató Intézet igazgatója így méltatta a könyvet megjelenése után.

Nálunk a könyv első kiadását (1974!) követően több mint két évtizeddel jelentette meg az Autisták Érdekvédelmi Egyesülete (AÉE – ÉFOÉSZ 1997) ezt a kezdetben igen bírált felfogást tartalmazó kötetet. Azóta sokan hivatkoznak Delacato megállapításaira, melyek jórészt beigazolódtak.


Maga Delacato így ír a könyv előszavában:

„Ez a könyv egy furcsa, idegenszerű világban, az autista gyermekek világában tett utazásról szól.

Az autista gyerekekről szinte mindenki lemond. Magányosan élnek köztünk groteszk. Idegenszerű viselkedésükkel, s általában reménytelen esetnek számítanak. Sorsuk: intézeti elhelyezés...

Eleinte vakon  botorkáltam ebben a világban, az anyáknak kellett vezetniük.”

Később így folytatja:

„Rá kellett jönnöm, hogy igazából én vagyok idegen, én vagyok az, aki nem érti őket, aki nem tud rajtuk segíteni.”

Az Esőember folyóirat 1996. – I. évfolyam 4. számában Uray Ágnes még a megjelenés előtt így ír a könyv szerzőjéről illetve megállapításiról, vagy – ahogyan maga Delacato nevezte – a „szenzorizmusok üzenetinek megfejtéséről”:

„Ebben a könyvben borzasztóan érdekes, szinte izgalmas módon mutatja be gondolatmenetét, melynek során arra a következtetésre jut, hogy az autista gyerekek valójában agysérültek. Sérült az érzékelésük: Látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés. Nem az érzékszerveikkel van baj, hanem az ingerületvezetéssel (vagyis az ingerek agyba vezető útján romlik el valami), illetve az ingerek agyi feldolgozásával. Persze nem mindegyik autistánál, és nem mindegyik területen. Maga az „elromlás” is többféle: az érzékelés lehet hiper (túl erős), hipo (túl gyenge), vagy ún. „fehér zaja” keletkezhet (ilyenkor a beteg pl. saját belső szerveinek működését nagyon erősen hallja/érzékeli, és ez keveredik a külvilág érzékelésével). Az autista gyerek megpróbálja ellensúlyozni a hibás érzékelést: ha gyenge a hallása, zajokat hoz létre – csapkodja az ajtót, visítozik –, ha túl erős a hallása, menekül a zajos helyekről, vagy befogja a fülét. Furcsa viselkedésük, sztereotípiáik oka nagyrészt érzékelésük hibás működése. A sztereotípiák, bizarrériák tehát egyáltalán nem az elmebaj vagy a világtól való elfordulás jelei, mint régebben hitték! Szegény gyerekek csak ingereket keresnek és hoznak létre saját agyuk számára, vagy éppen menekülnek az elviselhetetlenül erős ingerek elől. Ez azonban egyáltalán nem nevezhető kóros reakciónak! Maga az érzékelés kóros, nem a reakció. Minden élőnek szüksége van a külvilág – lehetőleg optimális mennyiségű és erősségű – ingereire, hogy megfelelően tudjon működni. Ezek a gyerekek sztereotípiáikkal mintegy jelzik számunkra, hogy az érzékelés mely területeivel van baj náluk. Mi vagyunk azok, akik nem értjük jól a segélykiáltásukat.”

Delacato terápiát is kidolgozott a fent leírt elromlott érzékelések kijavítására. Terápiájának hasznossága felől a könyvben kételyeinek is hangot ad egy munkatársával egy repülőúton  folytatott beszélgetés során:

„ - Raymundo, engem csak egy dolog aggaszt igazán. Vannak olyan gyerekek, akiknél a terápiás erőfeszítéseim még ezzel az új elmélettel sem vezetnek eredményre. Tisztességes dolog egy új módszert ajánlani, ha az nem minden gyereken segít? Szabad az emberekben hamis reményeket ébreszteni?

...

- Carl, olyan, hogy hamis remény, olyan nincs. Mint ahogy hamis álmok sincsenek. Nem, remény nélkül nincs haladás”

... Rio fölött jártunk, a gép megkezdte a leszállási manővert. Megpillantottam a hatalmas Krisztus szobrot a hegyen.

- Nézd csak Carl, a Krisztus a hegyen. Krisztus a mi jelképünk. Az ő kiterjesztett karjai örökké tartó jelképei a reménynek valamennyi nép, valamennyi vallás számára. Valahányszor nem teljesül egy reményünk, gondolod, hogy akkor mindig el kellene távolítani Krisztust a hegyről? Reménységre mindnyájunknak szüksége van, Carl. Ezeknek a gyerekeknek és szüleiknek is szükségük van a reménységre. Olyan, hogy hamis remény, olyan nincs. Csak olyan van, hogy a remény nem teljesül. És ezért van a holnap, hogy új reményeket váltson valóra, új esélyt adjon.”

Delacato tanainak követői új reményeket próbálnak azóta is valóra váltani, esélyt adni, hogy közelebb jussunk egy rejtély megfejtéséhez.

Lásd: Olga Bogdashina: Valódi színek – Érzékelés és észlelés az autizmus spektrum zavarokban.

(Alajos)


2010-03-08 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés