lepjunk.hu

BenX

BenX

Megnézetem a BenX című filmet (2009. február 4-én). Most beszámolok a látottakról, hallottakról.

Megrázó volt! Sírva fakadtam többször is. Nagyszerű játékfilm, csak ismét Aspergeresről szól, mint az Esőember is. Így ismét az a képzet alakul ki a tájékozatlan nézőben, hogy az autisták zsenik. A szigetszerű képességek ugyan itt is jellemzőek, de hát ezt csak a vájt fülűek  veszik észre (majdnem azt írtam, hogy vájtszeműek - jó kis képzavar lenne). A stigma, amit az Esőember folyóiratban Gálfi Anikó olyan jól megfogalmazott a Bátor emberek c. cikkben, itt is megemlítődött.


Másik gondom az, hogy ami Ben-nel az iskolában történik, és a végén idilli saját világba kerül, az éppen fordítva van nálunk. Nóra kitűnően érezte magát, amíg iskolás volt. Strukturált, kiszámítható környezet - villanykapcsoló effektus: tudja, mi történik. 

Most nem tud beilleszkedni ebbe az őrült felnőttvilágba, pl. hallani sem akar arról, hogy Csömörre kimenjen, óriási agresszív, autoagresszív rohamokat generál már csak az említése is, hogy van egy munkahelye. (Vannak mások is így a neurotipikusok között? Csak uralkodnak magukon?)

Beszélgetések, vélemények a filmről

Ezt a jelenséget Prekop Csilla is megerősítette a vetítést követő beszélgetésben, mint saját tapasztalatát a majorságokban. Felnőttként bukik ki az autistákból az a sok feszültséggel járó fejlesztés, amivel megpróbáljuk őket mindenáron szocializálni. Persze itt eszembe jutott egy-két hír, ami néhány autizmus szakértő fejlesztési elveit tükrözi: a kemény, katonás, következetes fellépés, mert hát akkor hogyan alkalmazkodnak majd az autisták a világ kihívásaihoz, kérdi ő. Én úgy gondolom, sehogy. Csilla még azt is feszegette az elején - minő ellentmondás -, hogy ugye a szegregáció csak jobb volna egy autista beiskolázásánál. Akkor most integráció, vagy szegregáció, és ha az utóbbi, akkor mikor, hogyan tanulnak meg alkalmazkodni?

Nos, a Cirkogejzírben összesen 20-an voltunk. Ott volt Béki Gabriella is (országgyűlési képviselő SZDSZ),  aki megkérdezte, miért nem vetítik a mozik rendszeresen ezt a filmet. A választ Prekop Csilla adta meg: „mert az átlag nézőt nem érdekli a téma”.
Felvetés Béki Gabriellától: „akkor középiskolákban kellene oktatófilmként bemutatni.”
Csilla válasza: kétesélyes, mert tuti, hogy akadna olyan tinédzser, aki a parkbeli jelenetet azonnal felvenné a megvalósítandók közé, és a két gazembert mint viselkedési mintát tárolnák agyukban. Szomorú.

Egyébként jellemzően mai társadalomkritika is a film, ahogyan a mai modern oktatás lerombolta, relativizálta az alapvető erkölcsi törvényeket, és eszköztelenné tette a pedagógusokat, és amilyenek a mai diákok. Prekop Csilla is felhívta erre a figyelmet, említve pl., hogy Angliában késálló iskolaköpenyeket (!) is lehet már kapni, mert az iskola veszélyes üzemmé vált. És lassan hozzánk is elér ez a tendencia, mondja ő - szerintem már elért. Kérdeztem, hogy vannak-e a pedagógusoknak megfelelő eszközei, hogy nálunk ne hatalmasodjon el ez a trend. Azt mondta, hogy vannak, de erre a kérdésemre, hogy akkor mégis miért terjed, már nem volt idő válaszolnia.

Egyébként egy jelen lévő szülő azt mondta, hogy ő nem így látja az autizmust, mint ahogyan azt a film bemutatja. Nos, ez csupán abban a megállapításomban erősít meg, hogy mindenki a saját tapasztalataiból kiindulva látja az autizmust, mint megoldandó gondot. Így eljutunk ismét addig a pontig, hogy elsősorban az  egyéni, napi problémák orvoslása fontos, mert ha csoportérdeket veszel figyelembe, akkor valahol egy átlagot kell meghúznod, és az az alatti ill. a feletti helyzetek megoldatlanok maradnak.

Hát ennyi, egy kicsit talán csapongva.

Alajos

*

BenX. Ahogy mondtam a telefonban, végigbólogattam a soraidat. Nagyon komoly a baj, és mivel szinte társadalmi méretei vannak (a hatások miatt), rendkívül nehéz elkezdeni a "gyógyítást". Meggyőződésem, hogy alajos.hu képes lesz arra, hogy a nem aspergereseket szinten tartsa, támogassa. Erre van szükség, apró, kicsi lépésekben, de nagyon elszántan cselekedni. Sok sérült anya, sok megroggyant házasság, sok kilátástalan élet. Megoldás semmi. Te vagy a támasz. (szeretnék én is lenni) Elfogadtatni "Kocsis Nórák" családjával a gyereket, a helyzetet, lelassítani az elkeseredési hullámokat, kis szelepeket nyitni, hogy kiengedhessék a káros anyagú "gőzt".  Te sokaknak vagy példa, és még vannak ilyen szülők. Azt se felejtsd el, hogy az apa-gyerek kép sokkal hatásosabb a többi szülő előtt, mert általában az anyákra van "rálőcsölve" a teher.

Rengeteg dolgot nem tudok. Sok ismeretem hiányzik. Nem csak szakmailag, hanem a személyeket illetően is. De - ha nem bánod, vagy szeretnéd  -, amikor aktuálissá válik az ÜGY, megint összeülünk, és "megtematikázzuk". :D:D 

Anikó

*

Én a film utolsó harmadát másképp értelmezem, mint te. Nem idilli világról van szó, hanem arról (szerintem), hogy másoknak a halál előtti pillanatban lefut az egész életük, neki az az élet futott le, amit élni szeretett volna. De nem lehetett.

Nekem is az jutott eszembe, hogy végig kellene gondolni ezt az egész hülye integrációt, mert hiába akarjuk mi (és ráadásul rosszul) az integrációt, ha ők erre nem képesek, és azt hiszem, a legtoleránsabb, legelfogadóbb közegben sem. Erre példa az otthon, ahol szeretik őt, mégsem érti pl. hogy miért mondja az anyja: Jó reggelt, hiszen akkor mondja, mikor (neki BenX-nek ) rossz a reggel, vagy mikor a tesója odarohan, és mutat neki valamit, amire ő kényszeredetten odapillant úgy, hogy a még a fejét sem fordítja arra. Szóval ez olyan valami, amit mi, átlagemberek nem értünk meg, viszont a saját sémáinkat, elgondolásainkat rájuk akarjuk erőltetni. Fogalmam sincs, mi a teendő.

Nagyon-nagyon rossz lehet neked egyedül megbirkózni Nóra gondjával, és tehetetlenül szemlélni, és tudni: hogy nem tudsz segíteni, legfeljebb csak úgy, hogy teletömöd gyógyszerrel, aminek persze a hatását, reakcióit nem ismered/ismerjük. Ha valamiben tudok segíteni, szóljál. Fogalmam sincs miben, te jobban látod a helyzetedet.

(Ági)

*

Kedves Alajos!

Megnéztem a filmet.

Nem is igazán találom a szavakat, gyakorlatilag végigsírtam az egészet. Megható, és megdöbbentő, és egyben elszomorító, elkeserítő, hogy talán Nikire is hasonló felnőttkor vár!

Nem akarom, hogy ilyen bántalmak érjék!

Engem is mindig csúfoltak, mert sovány voltam, és szeplős, és csóró.

Nagyon rossz volt, nem tehettem róla, védekezni, pedig én kevés voltam. Niki sem tehet róla, hogy más mint a többség által elfogadott norma! Az édesanyám nem értett meg, nem értette, hogy miért borulok úgy ki, ha kicsúfolnak? Én érteni fogom a lányomat, mert én is átéltem, csak más miatt, de ez a lényegen nem változtat.

Arra megtanított a film, hogy nagyon-nagyon meg kell majd válogatnom, hogy hova, milyen közösségbe engedem majd! Nem akarom, hogy ilyen élmények érjék, mint Bent! Nem akarom, hogy bántsák, és nem is fogom hagyni!

Köszönöm az élményt, tanulságos volt, tanultam belőle, és még elszántabbá tett, hogy mindent megtegyek, hogy lehetőségeinkhez képest teljes életet biztosítsak neki! És most jól kisírom magam!

Köszönöm!

Anita.

*

Kedves Alajos!

Kicsit összecsaptak a hullámok a fejem felett, úgyhogy még inkább jól esik most a segítőkészsége.
A Ben X-et? Hát már a az elején nagyon rossz volt nézni, hogy szegényt hogy megalázták....
már csak azért is mert iskolában dolgozom ilyen korú gyerekek is vannak, mint a filmben és sajnos azt kell tapasztalnom, hogy senki, de senki iránt nincsenek tisztelettel. Még ha egyesével jönnek be az irodába csak-csak, de ha már páran vannak, elmegy az eszük....

Köszönöm és minden jót kívánok Önnek és családjának!
Szép estét!
Réka


2010-03-07 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés