lepjunk.hu

Autizmus: kutatás és gyakorlat IV.*

A frankfurti csoportterápia (FEFA) tapasztalatai autisztikus zavarok csökkentésére

A bécsi Rainman's Home Autizmus Fórumán Dr. Fritz Poustka egyetemi professzor, a Frankfurti Goethe Egyetem Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai és Pszichoterápiai Klinika igazgatója is előadást tartott. A 2005. novemberében elhangzott előadás szerkesztett változatának befejező részét olvashatják az alábbiakban.

A sorozat első része: Autizmus: kutatás és gyakorlat I.

A sorozat második része: A szociális agy

A sorozat előző, harmadik része: A viselkedésgenetikától a terápiáig

Megjelent az Esőember 2006. - X. évfolyam, 4. számában


Ebbe a csoportos kezelési módba két eljárás olvad egybe, ugyanis egyrészt egy gyermekekre és fiatalokra vonatkozó csoportterápia, másrészt egy érzelmek felismerését célzó speciális tréning, különböző, számítógép segítségével bemutatott, érzelmeket tükröző arckifejezések fényképeinek segítségével. Ez utóbbi a Frankfurti tréning arckifejezések felismerésére (Frankfurter Training des Erkennens von fazialem Affekt - FEFA) címen rendelkezésre áll (CD-n kapható).

Több száz, különböző kifejezést un. alapérzelmeket - mint pl. örömöt, szomorúságot, félelmet, meglepetést, undort, közömbösséget - szemléltető arcot mutatunk a gyakorlatban résztvevőnek, mint teljes arckifejezést vagy csak az arc bizonyos részeit (pl. a szemtájékot). A prezentálandó arcokat először nem sérült személyekkel egyértelműen beazonosíttatjuk, hogy a bemutatott arckifejezések objektivitása biztosított legyen. Ezen arckifejezések (faciális affektusok) felismerését képernyőn megjelenő interaktív prezentáció segítségével gyakoroljuk. Ezt játékos formában tesszük. Amint egy arc a képernyőn megjelenik, különböző választási lehetőségek állnak rendelkezésre a képernyő érintésén keresztül; a helyes felismerést hangjelzés nyugtázza, és megjelenik egy kis mosolygós képecske (egy "smiley") megerősítés és jutalomként, hogy a feladat megoldása helyes volt. A háttérben animációs rajzok állnak rendelkezésre. A rajzok egyszerű vázlatos jeleneteket ábrázolnak.

A feladat: ugyanazt az alapérzelmet tükröző különböző arcok rajzait kell kiválasztani és azokat megfelelő módon egy bizonyos eseménysorba illeszteni.

A tréningvezető a gyakorlatban résztvevőt ezek után megkérdezi, hogy ő maga emlékszik-e olyan helyzetekre, melyekben vagy hasonló hangulatban volt, vagy melyekhez ez a bizonyos meghatározott érzelem illik. Ezt követően rendszerint magától kialakul egy kis párbeszéd. Ha a gyakorlatban résztvevő az arc bemutatásakor a rá illő érzelmet nem találja el, akkor megjelenik egy szöveg, és ezt követően a szöveg alapján és a tréningvezető segítségével gyakorolják, hogyan ismerhetők fel bizonyos érzelmek, pl. hogyan formálódik a szemtájék, a homlok és a száj és így tovább. A gyakorlatban résztvevőt fel is kérik, hogy vágjon egy hasonló arcot. Ez utóbbi felkérés mindenek előtt azért alakult ki, mert a próbavizsgálatok során kiderült, hogy autisták gyakran saját maguk kezdik el az arckifejezéseket utánozni, amelyet eleinte nem vártunk ilyen formában. Gyakran tíz-tizenöt foglalkozás szükséges, amíg a képernyőn bemutatott érzelmeket többnyire helyesen ismerik fel. A későbbiekben autista gyermekek csoportos kezelésénél az érzelmek (faciális affektusok) felismerésének elemeit gyakoroljuk, melynek során a meghatározott érzelmekhez tartozó helyzeteket a csoportban el is játsszuk.

A csoportos munka tartalmi részei

Maga a csoport fiatal, 8 és 11 év közötti gyerekekből vagy 12 - 18 évesekből tevődött össze, csoportonként két terapeutával, akik egy ciklus leteltével szintén cserélődtek. Öt-hat résztvevőnél nem lehetett nagyobb a csoport nagysága. Ez idő szerint csak olyan autisztikus kísérleti alanyokkal vannak tapasztalataink, akik legalább is megközelítőleg normális képességekkel rendelkeznek. A csoportok vagy hetente egyszer másfél órára vagy - felsőbb korcsoportoknál - kéthetente találkoznak. A csoportokat egy teljes iskolaéven keresztül visszük. Ezzel párhuzamosan szülőkkel is folytatunk beszélgetéseket vagy egy ciklus végén, vagy a csoport-foglalkozásokkal párhuzamosan. A csoportfoglalkozások kezdetén mindenek előtt bizonyos szabályokat állítunk fel, valamint bizonyos játékokat illetve interaktív játékokat vezetünk be bemelegítésként, melyek mindegyike a csoport szociális interakcióját kívánja fejleszteni. Az ezt követően érintett témák és szerepjátékok nehézségi foka a csoportos foglalkozások folyamán fokozatosan emelkedik. Ilyen interaktív játék pl.: "összekacsintani", "gyümölcskosár", "mi változott?", "üvegpörgetés", "lánc-elkapás", "kincskeresés" valamint kontaktjátékok. A csoportfoglalkozás külső megjelenésében az elméleti szempontok és a gyakorlat között váltakozva mindig egyenletes lefolyást mutat. A csoportfoglalkozás végén körkérdést teszünk fel. Ebben a következő foglalkozásra ill. ciklusra vonatkozó kívánságokat ill. témajavaslatokat kell elmondani. Továbbá a résztvevők, de a csoportvezetők által is felvethetett aktuális témák kerülnek megbeszélésre és feldolgozásra.

A terápia további építőkövei pl. az un. "villanófény" villámkérdés: "Hogy érzem magam máma...!", érzelmeket felismerni (FEFA, "Mr. Face", Malen...), téma-centrikus csoportbeszélgetések, (szokásos) gyermek-csoportjátékok, csoportos tevékenységek (pl. kekszsütés), házi feladatok, záró villámkérdés. További építőkövei a terápiának bizonyos csoportbeszélgetések olyan témákról, mint: Mit jelent a barátság? Hogyan beszélek meg egy találkozást? Hogyan tisztázok egy veszekedést? Kedvteléseket kell bemutatni vagy arra emlékeztetni, különböző helyzetekben a megfelelő szociális szabályokat kell megbeszélni, ezt követően a különböző helyzetek megfelelő szociális szabályait vitára bocsátani. Emellett különös figyelmet fordítunk a testbeszéd alkalmazására és jelentésére. Drámajáték elemek segítségével ezt is röviden leutánozhatjuk ill. begyakorolhatjuk a csoporton belül. Ehhez a következő témák tartoznak: Mit csinálnak mások, ami engem bosszant? Mit csinálok én, ami másokat bosszant? Illendő köszöntés és búcsúzás, visszakérdezés nem illő/illő kérdések formájában, telefonos kapcsolatok gyakorisága. Ebben az összefüggésben egy igen kedves gyakorlat az arról folytatandó vita, miért vesz részt egyáltalán egy bizonyos résztvevő a csoportfoglalkozáson. Ez egy lényeges, ugyanakkor játékos rész is, hogy a szociális készségeket begyakoroljuk és alkalmazkodni tudjunk bizonyos szabályokhoz. További témák a "belátás" közvetítésének nehézsége, alternatív viselkedési formák begyakorlása. Fontos az is, hogy a különböző játékfázisok ezekkel a témákkal mindig újra, méghozzá variációkkal ismétlésre kerüljenek. Végül a csoportos tevékenységhez olyan terápiás építőkövek is hozzátartoznak, minta a közös fagylaltozás, séta, múzeumlátogatás, bevásárlás, kekszsütés.

Az első tapasztalatok

Az eddigi tapasztalatok mindenképpen pozitívak. A csoportok, melyek kezdetben valamennyire nehéznek bizonyultak, mert az interakció csak nehézkesen indult be, a tapasztalatok szerint rövid időn belül mindinkább élettel telítettebbek lettek, igen jó fogadtatásra találtak, és pozitív visszajelzések érkezetek a résztvevőktől. Ezen felül a csoportterápia további folyamatában a résztvevők közötti interakció jelentősen megnőtt, és érzékelhető magatartásjavulás volt megfigyelhető, és ami nagyon fontos: a szülők visszajelzései szerint mindenek előtt az otthoni verbális és kapcsolatteremtő készségek javultak.

Feltűnő a csoport tagjai problémás viselkedésének egymás közötti magas toleranciája és elfogadása, valamint meglepő a kísérleti személyek rátermett viszonyulása mind a szerepjátékokhoz, mind a perspektívaváltáshoz. Csoporton kívüli kapcsolatok is kialakultak, ami egy klasszikus önsegítő-csoporteffektusnak felel meg.

Problematikus kilátások azáltal jelentkeztek, hogy az együttműködési képességet az autisztikus tünet részint súlyosan befolyásolta, valamint a csoport inhomogenitása a funkciószint tekintetében (alacsony ill. túl magas követelményszint) nagy szerepet játszott. Ennek ellenére csak ritkán történtek kizárások a csoportból, vagy szakítás a résztvevők részéről. Fontos továbbá, hogy egy igen magas számú ismétlés általi gyakorlás - és ez a csoportos foglalkozáson kívül is ? szükséges, amíg a más szituációkra vonatkozó általánosítás a valós élethelyzetekben is biztosítottá válhat. Egy részletes segítő kézikönyv kidolgozás alatt van. (Herbrecht et al.)

Kilátások

Eredeti feltételezéseink egyike, amely abból indult ki, hogy a FEFA segítségével végzett tréninget követően a bevezetőben is érintett autizmus okozta deficitek a jobboldali halántéklebeny1, az un. gyrus facialis fuziform területén az aktivitás javulása lesz tapasztalható, azaz sikeres tréninget követően a biológiai terület is ennek megfelelően javul, sajnos nem igazolódott.

Mindazonáltal az autista kísérleti személyek egy arckifejezésben az érzelmek azonosításának javulását valamint interakciós készségüket legalábbis a csoport feltételein belül határozottan megmutatták. A jövőben a terápiás program további fejlesztései arra adnak reményt, hogy ez a terápiás csoporton kívül is, valós élethelyzetekben autisztikus gyermekek számára azokkal a következményekkel jár majd, hogy szociálisan megfelelőbben alkalmazkodni és cselekedni tudjanak.

Ezt az életből vett kísérleti helyzetet mindenek előtt egy, a közeljövőben intézetünk ambulanciájához kapcsolódó Autizmus terápiás-központunkban kell majd elmélyítenünk és továbbfejlesztenünk.

Fordította: Kocsisné Borics Mária

Az előadóval a kapcsolat felvehető:

    Levelezési cím: Univ.- Professor Dr. Fritz Poustka

    Klinik für Psychiatrie und Psychoterapie des Kindes- und Jugendalters

    J. W. Goethe Universität Frankfurt

    Deutschordenstrasse 50

    D-60590 Frankfurt/M

    Tel: +49 69 6301.5408

    E-mail: poustka@em.uni-frankfurt.de

    http://www.kgu.de/zpsy/kinderpsychiatrie/


A honlapon elérhető hasonló témájú cikkek:

Autizmus és genetika

Japán tanulmány a kisagy érintettségéről autistáknál


2010-03-05 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés