lepjunk.hu

Emlékezés Gerő Zsuzsára

Erzsébet híd, Soroksári út, Thaly Kálmán utca, majd a lámpánál át az Üllői úton és jobbra be a Bókay János utcába. Télen hóban, vagy amikor éppen elromlott az autó, metróval a Klinikák megállóig, aztán balra, majd megint balra az Apáthy utcába, végül néhány titokzatos pinceablak mellett elhaladva jobbra, és megérkeztünk. Semmelweis Orvostvdományi Egyetem l. sz Gyermekklinika Pszichológiai Osztály, Bókay János utca 54.

Megjelent az Esőember 1999. - III. évfolyam, 2. számában


1979 szeptemberétől, majd' tizenöt éven át, ha esett, ha fújt, a hároméves Marcival kéthetente, majd később, a tizenéves iskolás nagyfiúval havonta tettük meg ezt az utat. Mindig örömmel mentünk, mert vártuk a találkozást Gerő Zsuzsával. Nála, vele, jó helyen voltunk. Ha az ő szellemében fejezném ki magam, azt mondanám: a megfelelő helyen voltunk, és a szükséges és elégséges mértékben voltunk ezen a helyen.

Az Aspergeri autizmusról, mint Marci állapotáról való beszélgetésünk tárgyához tartozó fogalomról, még 1979 őszén, tőle hallottam először. Szakszerűen és tárgyilagosan beszélt róla, ahogyan természetes és normális dolgokról beszél az ember. A szakmai tisztesség tehette, hogy soha nem minősített, soha nem kategorizált, soha nem prognosztizált, soha nem mondott sem többet, sem kevesebbet, mint ami feltétlenül szükséges volt. Mégis, közlésmódja-e hivatásban kötelező - tárgyszerűségén mindig átütött a Leitmotiv: a gyermekek szeretete és a szülőkkel való szolidaritás.

Ma világosan látom, amit a diagnózis megismerésekor csak sejtettem, hogy ez a fajta tárgyilagosság segítheti a szülőket abban, hogy feltétel nélkül tudják elfogadni a gyermeket olyannak, amilyen. Miután a gyermekre többé nem úgy tekintünk, mint egy folytonosan javításra szoruló selejtes termékre, miután őszintén szembesültünk a valósággal és elfogadtuk azt, válunk (talán) alkalmassá (a nálam alázatosabb szülők szerint: méltóvá) arra az életre, amit - közkeletű kifejezéssel a fogyatékos, esetünkben - az autista gyermekkel való életközösség jelent. Aki ebben részesül, megtapasztalja, hogy ez segít megkülönböztetni a lényeges dolgokat a lényegtelenektől, a valóban fontosakat a kevésbé fontosaktól, megtapasztalhatja, hogy a fogyatékos gyermek (és felnőtt!) lehet ajándék, az emberi kapcsolatokat minősítő királyvíz.

De mit él meg az a szülő, akinek autista gyermeke szétveri a lakás berendezését, módszeresen veri le a vakolatot, kiszaggatja a falból a villanykapcsolókat, megeszi a tornacipőjét, folyamatosan veri a fejét az ajtófélfába, a legváratlanabb pillanatokban ordítani kezd, és mert sohasem alszik, valakinek mindig át kell virrasztania vele az éjszakát?

Gerő Zsuzsa sokat tudott a legsúlyosabb állapotú gyermekek szüleinek emberfeletti küzdelmeiről. Meggyőződése volt, hogy az igazán súlyosan érintett autisták csak a gyermekek állapotának megfelelő egyéni terápiával, speciális intézményben fejleszthetők. Olyan intézetben, ahol a szülők a legjobb helyen tudhatják kibírhatatlan, de számukra mégis az egyetlen és nagyon szeretett gyermeküket. E gyermekek iránti felelősség és a szülőkkel való szolidaritás vezette, amikor Weiss Máriához és Székely Margithoz csatlakozva, három évtizeden át fáradhatatlanul ostromolták egy speciálisan autista-autisztikus gyermekek fejlesztésére, foglalkoztatására szakosodott intézmény létrehozásának tervével a különböző állami szerveket, minisztériumokat. Mint tudjuk, nem sok eredménnyel. Egyikük sem értett a menedzseléshez, az úgynevezett lobbyzáshoz. Erre nem is maradt idejük. A gyermekekkel voltak elfoglalva.

Az Autisták Érdekvédelmi Egyesületének 1989. évi megalakulása óta tagja, és mindvégig szakértője volt.

Tanácsadásra-beszélgetésre készen rendszeresen részt vett a szülőtalálkozókon, látogatta a vidéki csoportokat, utánament egy-egy intézetbe került kis páciensének, a szakmai programokon együtt dolgozott az egyesület gyógypedagógus szakértőivel, és a Bókay utcai ambulancián folyamatosan fogadta gyerekeinket.

Készségesen vállalta 1992-ben az Autisták Háza Alapítvány kuratóriumi tagságát, s járt el számtalan alkalommal személyesen is a tervezett intézmény ügyében. Weiss Máriával közös tervüket látta megvalósulni a szervezés alatt álló gyöngyösi Autistákat Segítő Központban, néhány hete még együtt beszélgettünk a szakmai program tervezetéről.

Az Autisták Érdekvédelmi Egyesülete számos intézmény támogatásával és az autisták ügye mellett elkötelezett szakemberek segítségével most azon munkálkodik, hogy amit megálmodott, végre megvalósulhasson.

Gerő Zsuzsának az autisták érdekében végzett munkájáról a Nappali álmodozók című dokumentumfilm részletei, és több órányi, még feldolgozatlan anyag tanúskodik, emlékét az autistákat nevelő családok, szülők és gyerekek őrzik, és biztosan nem tévedek, ha azt gondolom, hogy mindenki, akinek megadatott, hogy találkozhasson vele.

Szöllőssy Ágnes

Lásd a honlap Ki Kicsoda menüpontját: Gerő Zsuzsa

illetve: És most kihez megyünk majd, ha baj van?


2010-03-03 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés